Az apostolok és az apostoli atyák korának
rekonstruált istentisztelete
Az
istentisztelet menete
1.
Üdvözlés, a
testvérek fogadása: „Békesség! (Shálóm)”
2.
Zsoltár
3.
Imaközösség:
„Urunk, te teremtetted az eget és a
földet, a tengert és mindent, ami bennük van, te mondtad atyánknak, a te
szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a
pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felkeltek a föld
királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. Mert
a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyeztek… ebben a
városban a pogányok és Izráel fiai, hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és
akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. Most pedig, Urunk, tekints az ő
fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék
igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák
történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” (ApCsel 4,24-30) Ámen.
4.
Közös étkezés
5.
Könyörgések:
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te
akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg
nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.” (Mt 6,9b-13a) Gyülekezet
feleli rá: „Mert tied az ország, a
hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Mt 6,13b).
6.
Igeolvasás:
Ószövetség, Jézus tettei és szavai, vagy az apostolok levelei.
7.
Igehirdetés:
Allegorizáló és tipologizáló magyarázat és a régi ige Jézusra alkalmazása.
Felépítés: 1. Főtétel: Jézus megaláztatása ellenére dicső Úr: „Jézus Krisztus
ÚR!”. 2. A főtételt megerősítő érvek. 3. Konklúzió, applikáció. Ilyen az
Újszövetségben: Péter pünkösdi prédikációja; az apostolok levelei a gyülekezet
számára írt igehirdetések. Alaptételeik: Jézust Isten támasztotta fel a
halálból Rm 10,9; 2Kor 4,14; Gal 1,1; Ef 1,20; 2Tim 2,8; Isten Jézust értünk
adta oda engesztelésül Róma 8,32; Gal 2,20; 1Tim 2,6; Tit 2,14; Krisztus megdicsőülése
és visszajövetele 1Pt 4,5; 2 Tim 4,1; ApCsel 10,42; Róma 8,34; Kol 3,4.
8.
Tanítás – bölcsesség beszéde – kijelentés – buzdítás –
prófétálás – nyelveken szólás és annak magyarázata
9.
Szent csók –
testvéri csók
10. Himnusz: Alexandriai Kelemen Krisztushoz írt himnusza: „…Irányítsd, szent Pásztor, okos nyájad, s
vezesd, Te, az ártatlan, - szép ifjúság Királya! Zarándokút az ég felé
Krisztusnak nyomdoka; örökkévaló Ige, vég nélküli Aión, el nem múló fényünk…”.
Újszövetségi himnuszok: Zakariás éneke („Benedictus”, Lk 1,68–79), Mária éneke
(„Magnificat, Lk 1,46–55), Simeon éneke (Nunc Dimittis, Lk 2,29–32), az idők
teljességéről szóló himnusz (Ef 1,3–10), a „Krisztus-himnusz” (Fil 2,6–11), a
„kozmikus Krisztus-himnusz” (Kol 1,12–20), „a néma bárány himnusza” (1Pét
2,21–24), a „Méltó a Bárány” kezdetű himnusz (Jel 4,11.9–10.12), a „Mihály
legyőzi az őskígyót” himnusz (Jel 11,17–18. 12,10b–12a), „a Megváltottak éneke”
(Jel 15,3–4), „A bárány menyegzője” (Jel 19,1–5.7) s legvégül, de nem utolsósorban
Pál „szeretet-himnusza” (1Kor 1–13)
11. Hitvallás: „Jézus
Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil 2,11). VAGY: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó (ICQUS). „Egy orvosunk van: testi és
lelki, aki született és születetlen, a testben lévő Isten, a halálban igazi
élet, aki Máriától és Istentől való, először szenvedő, majd szenvedéstől
mentes, a mi Urunk Jézus Krisztus.” (Ignáciosz levele az Efézusiakhoz VII.
2.)
12. Imádság a
kehely fölött: „Hálát adunk néked Atyánk a Te szolgádnak, Dávidnak szent szőlőjéért,
melyet megismertettél velünk szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké!
Ámen.” (Didakhé IX. 2.)
13. Imádság
kenyértörésnél: „Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet
kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké!
Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak
összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mert
Tiéd a hatalom és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké! Ámen.” (Didakhé
IX. 3-4.)
14. Részesedés a
szent jegyekben.
15. Hálaadás: „Szent Atyánk,
hálát adunk néked szent nevedért, melynek sátrát szívünkben ütötted fel, a
tudásért és hitért és halhatatlanságért, melyet kinyilatkoztattál nékünk a Te
szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! Mindenható Uralkodónk, aki
mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy
élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet
Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy!
Dicsőség néked mindörökké! Emlékezzél meg, Uram, egyházadról, hogy szabadítsd
meg őt minden gonosztól és tedd tökéletessé szeretetedben, és gyűjtsd össze a
négy szél irányából a megszenteltet országodba, amit neki készítettél! Jöjjön a
kegyelem, és múljon el e világ! Hozsánna Dávid Istenének! Aki szent, jöjjön,
aki nem az, térjen meg! Maran athá! Ámen.” (Didakhé X. 1-6.)
16. Áldás: „A békesség
Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus
Krisztus kegyelme legyen veletek!” (Róma 16,20)
17. A gyülekezet közössége Ámen-t mond
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése