Az
áldozat közösséget teremt!
A zebach sölamim
(a megnevezés így egyben és külön-külön is használatos, de mindig többes
számban) „békeáldozat”-ként való fordítása a görög átírat alapján terjedt el –
tartalma szerint inkább „hálaáldozat”. Az ember Isten iránti háláját fejezi
különböző élethelyzetekben.
Három fajtája van:
-
Tódáh –
„Istent dicsőítő áldozat” (3Móz 7,12-25; 22,29k)
-
Nödábáh –
„Önkéntes áldozat”, kegyességből fakadó áldozat, előírás és fogadalom nélkül
mutatták be (3Móz 7,16k; 22,18-23)
-
Neder –
„Fogadalmi áldozat” (3Móz 7,16).
Nem éles határ választja el ezeket egymástól,
alkalmanként átjárhatóak… Nagyrészt ugyanaz a bemutatás technikai része.
Különbség: nőstény is lehet, a nödábá
pedig kisebb hibákat is elbír!
A mi számunkra a lényeg nem a technikai leírásokban
van, hanem abban, ami kimarad a szövegből, mert mindenki tudta: Isten, a pap és
a nép (család) közösen fogyasztja el. A vér és a kövérje, a juhféléből az egész
farka és a vesék az Úré – ez a java! A papoké a szegy, a jobb comb (3Móz 7,28-34).
Az áldozatot bemutatóé, és családjáé a hús többi része – még aznap meg kell
enni, és csak aki tiszta az ehet belőle. A húsevés nem volt általános,
leginkább közösségi jellege volt, de nem csak a család, hanem maga az Úr és az
Ő papja között is. A hálaadás békességet szerez, közösséget hoz létre.
Adjuk meg hálaáldozatként mi is az Úrnak mindazt, ami
Őt megilleti: mindenből a legjavát. S akkor közösségünk lesz Vele, és helyre
áll a közösségünk egymással is!
Dr. Sándor Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése