KERESZT
Sokat beszél ez a világ a
szabadságról, szabad akaratról.
A keresztyének közül Krisztussal együtt
keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él
bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való
hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20).
Minden keresztyén ember tehát a kereszt „kényszerpályáján” mozog. Azért
az idézőjel, mert valójában ez az igazi szabadság – a bűn megkötözöttségétől
való megszabadulás. S a valóságos kényszerpálya az a bűn világa – az Isten
nélküli élet. Amikor nincs választási lehetősége az embernek, mert a bűnei
diktálnak: a gonoszság, az irigység, a hazugság, a kapzsiság…
Ma a világban 15.000.000 ember
él állampolgárság nélkül, hazátlanul. Azt át tudjuk érezni, milyen nehéz sorsa
van egy hajléktalannak, akinek lakása nincs. De milyen haza nélkül élni.
Mindenütt jövevénynek lenni: kimaradni az állami oktatási és egészségügyi rendszerből;
vagyon, munka és vállalkozási lehetőség nélkül élni; korlátozott önrendelkezési
joggal, mozgásszabadsággal bírni. (Ennek az állapotnak részletes leírását
lásd: HVG 2011. szeptember 3. szám, 28-30. p.) S mégis a lelki hovatartozás
helyett, az Isten Országa helyett hányan választják a lelki hontalanságot…
Krisztus követői tudják, hogy
hová tartoznak, hol van igazi hazájuk. S ezért le is mondanak a világról: „Én
azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével,
aki által keresztre feszíttetett számomra a világ,
és én is a világ számára. Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem
számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés.”
(Gal. 6,14-15.).
A kereszt ilyen kettősségében él
a keresztyén ember: Krisztussal együtt ő maga is kereszten van – s a világ is
megfeszíttetett számára. Nem érheti be senki csak az egyikkel! Nem elég
önmagunkat a kereszten tudni, a világról is e kell mondani. De nem elég a
világot a keresztre küldeni, nekünk is vállalnunk kell a Mesterrel a keresztet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése