A MIKULÁS ÉS A KERESZTYÉNSÉG
I.
Történelmi személy
A Mikulás és a Télapó között van egy lényegi különbség. Míg a Mikulás
figurájának hátterében egy történelmi személy áll, addig a Télapó alakja mögött
a mitikus téldémon bújik meg. Miklós életrajza ugyan tele van legendákkal, de
felismerhető mögötte az egykori myrai püspök alakja. Aki 245-ben született az
anatóliai Pattara városában, ez Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén van.
Egy járványban korán elvesztette szüleit. Árvasága mellé nagy vagyont örökölt.
Nagybátyja neveltette fel egy kolostorban, ahol természetévé vált a
keresztyénség, mert az idős szerzetesek szerették az aranyos kisfiút, aki
szemük láttára cseperedett fel. 25 évesen Jeruzsálembe zarándokolt. Útközben
viharba került a hajó, a legénység félt – Miklós imádkozott és lecsendesedett a
tenger, amiért szentnek tartották. Hazafelé tartott amikor Anatólia
fővárosában, 270-ben Myra püspökévé választották. 52 éven át volt a város szeretett
püspöke. Esténként órákon át sétált a város utcáin. Megismerte az emberek
gondját, baját. Vagyonából segítette őket. Szeretett ismeretlenül
jótékonykodni. Az éhínség idején már nem csak a saját vagyonából, hanem az
egyházéból is segítette a város lakóit, hogy megmentse őket a haláltól. Halála
után viszont ezért utódja kitagadta az egyházból, ez viszont nem tarthatott
sokáig, mert a nép tisztelte egykori püspökét, aki 326. december 6-án halt meg.
II.
Kultusztörténete
Halála után a helyiek szentként
tisztelték. De kultusza csak Anatóliában volt ismert. 1087-ben olasz
tengerészek rabolták el ereklyéit. A sír felnyitásakor állítólag illatos olaj
folyt ki a koponyából. Dél-Olaszországban, Bari városában helyezték el
ereklyéit. Hiszen a hajósok nem véletlenül vetődtek Myra városába, hanem
határozott céllal mentek oda: meg akarták szerezni a kedves szent ember földi
maradványait. Itáliába érkezése után szentté avatták nyugaton is. Életrajza
ekkor színesedett legendákkal: három zsák arannyal három szüzet ment meg, három
halálraítélt katonát ment meg, feltámaszt három megölt gyermeket, egy hajót
ment a vihar lecsendesítésével (vízen járók, vízimolnárok és hajósok
patrónusa), Zadar város meghódításának megakadályozása.
Kultusza legendái révén a XI.
században gyorsan elterjedt, főleg Itáliában, Normandiában, német
nyelvterületen, és a németekkel szomszédos országokban – így Magyarországon is.
Hazánkban, a középkorban csak Antalnak volt hozzá mérhető a népszerűsége.
Halálának emlékére a XIII. századtól kezdve terjedt a Miklós járás szokása:
megajándékozták az emberek szeretteiket. Alakja összefonódik a germán Wotan
istenség jutalmazó, bűntető alakjával.
A reformáció nyomán
kultusza törést szenvedett. Sok helyen betiltották tiszteletét. Így az amerikai
puritán bevándorlók között is, akik átformált alakját a karácsony ünnepéhez
kapcsolták. Külső megjelenését erősen módosította Clement Clarke Moore: Szent
Miklós látogatása című költeményének az 1860-1880 közötti időszakban a
Harper’s magazinban megjelent Thomas Nast illusztrációi. Kialakult a fehér
prémmel díszített piros ruhás, hófehér szakállú, név szerint ismert
rénszarvasok által húzott szánnal közlekedő északi-sarki műhelyéből induló, és
a földet egy éjszaka végiglátogató modern Mikulás alakja. Ehhez már csak apró
adalékul szolgált a Finn Rádió riporterének 1927. évi bejelentése, amikor is
tudatta a világgal, hogy a Mikulás Lappföldön lakik Korratunturi helységben a
Fül-hegy alatt, ahol mindent hall. Munkáját pedig felesége mellett manók százai
segítik. A kereskedelmi cégek közül először a Coca-Cola használta ki a Mikulás
kínálta reklám lehetőségeket.
III.
Bibliai mérlege
A szentek kultuszánál kezdődik
az alapvető gond, ha a Mikulásról beszélünk a Biblia alapján. A Szentírás
ugyanis nem ismer más közbenjárót Jézus Krisztuson kívül. Ezt olvassuk az 1Tim.
2,5-ben: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között,
az ember Krisztus Jézus”. Mivel nekünk az Ef. 2,18 szerint „szabad
utunk van… az Atyához”, ezért nincs szükségünk az olyan köztes lényekre,
mint a szentek, akik közvetítenének mi közöttünk és Isten, vagy az Ő Fia
között. Miklós élete ezután egy követendő példa marad csupán.
A fogyasztói társadalom
kultuszfigurájává avanzsált Mikulás piros ruhája alá bújtatva viszont sok
konzervatív protestáns gyülekezet az ördögöt véli felfedezni. Mert, ha még a
biblikus ajándékozás (Lásd: Péld 21,14: „A titkon adott ajándék elfordítja
a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.”) és
megajándékozott voltunkra való emlékeztetés (Mt 7,11: „Ha azért ti gonosz
létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti
mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!”) kapcsolható
ugyan a Mikuláshoz, de az értelem nélküli ajándékozási őrület, már nehezen.
IV. Mit tehetünk?
Töltsük meg keresztyén
tartalommal ezt az ünnepet. Segítsünk a rászorulóknak úgy, ahogyan azt Miklós
püspök Krisztustól tanulva meg tudta tenni. Olyan segítséget nyújtsunk, ami
átsegít a nehézségeken! Ahogy Krisztus sem sablonos és felületes ajándékokat ad
nekünk, hanem életet formáló, örök életre szóló ajándékot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése