12 HITVALLÓ ESTE
Hitkérdések a Heidelbergi Káté alapján
Tizedik alkalom: Ima, Miatyánk: 1. Kérés
116.
Miért
szükséges az imádság a keresztyének számára?
Azért, mert ez a legfontosabb[1]
része annak a hálának, amit Isten tőlünk megkíván,[2]
és mert Isten Kegyelmét és Szentlelkét egyedül azoknak akarja adni, akik őt
szívbeli fohászkodással[3]
szüntelenül erre kérik, és neki ezt megköszönik.[4]
KÉRDÉS:
A
hálánkban miért fontosabb az imádság az Isten akaratának megcselekvésénél?
Kérnünk
kell Isten kegyelmét és Szentlelkét, hogy megkapjuk?
117.
Mi
tartozik egy olyan imádsághoz, amelyet Isten kedvel, és általa meghallgatást
nyer?
Először, hogy szívből csakis az önmagát igéjében
nekünk kijelentő, egyetlen igaz Istenhez imádkozzunk mindenért, amit ő nekünk
kérni parancsolt. Másodszor, hogy szükségünket és nyomorúságunkat igazán
alaposan[5]
megismerjük, hogy magunkat az Ő felségének színe előtt megalázhassuk.
Harmadszor, hogy nekünk ez szilárd alap legyen, hogy ő a mi imádságunkat, a mi
méltatlanságunktól eltekintve, az Úr Krisztusért mégis biztosan meghallgatja,
mint ahogy azt nekünk igéjében megígérte.
118.
Mit
parancsolt nekünk Isten, hogy azt Tőle kérjük?
Minden lelki és testi szükségletünket / igényünket,
amit az Úr Krisztus[6]
belefoglalt abba az imádságba, amelyet nekünk ő maga tanított.
KÉRDÉS:
Milyen
imádságot kedvel Isten?
Van,
amit Isten elvár tőlünk, hogy
imádságunkban azt kérjük Tőle?
119.
Hogy
hangzik ez?
„Mi Atyánk,
aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi
kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de
szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen.” (Mt 6,9b-13.)
KÉRDÉS:
Ez az imádság csak minta arra nézve, hogy így kell
imádkoznunk, vagy egy előírt, kötött imádság?
120.
Miért
parancsolja nekünk Krisztus, hogy Istent így szólítsuk meg: „Mi Atyánk”?
Azért, hogy azonnal, az imádságunk elején bennünk
felköltse azt a gyermeki[7]
félelmet és bizalmat Isten iránt, amely a mi imádságunk alapja kell, hogy
legyen, mégpedig az, hogy Isten Atyánkká lett Krisztus által, és sokkal kevésbé
fogja tőlünk megtagadni, amit tőle hittel kérünk, mint ahogy atyáink[8]
sem utasítanak el[9]
minket földi dolgokban.
KÉRDÉS:
Atyának kell mindig szólitanunk Isten az
imádságainkban, vagy szólíthatjuk Úrnak, Istenünknek?
Miért több az, ha Atyának szólítjuk Istent, mintha
másként szólítanánk?
121.
Miért
tétetik hozzá: „aki a mennyekben vagy”?
Azért, hogy mi Isten mennyei felségéről semmi
földit ne gondoljunk[10]
és az ő mindenhatóságától várjuk minden testi és lelki[11]
szükségletünket.
KÉRDÉS:
Az imádságunkban miért kell felemelkednünk a
mennyekig?
122.
Mi az első
kérés?
„Szenteltessék meg a te neved” – azaz, add nekünk
először, hogy téged igazán megismerjünk és téged minden művedben, amelyekben
felragyog mindenhatóságod, bölcsességed, jóságod, igazságod, irgalmasságod és
igaz voltod megszenteljünk, dicsérjünk és magasztaljunk.[12]
Ezek után azt is, hogy mi egész életünket, gondolatainkat, szavainkat és
cselekedeteinket arra irányítsuk, hogy a te neved[13]
miattunk ne káromoltassék, hanem tiszteltessék és dicsértessék.
KÉRDÉS:
Miért fontos Isten szentsége?
[1] Lehet „legnemesebb” „legkiválóbb”.
[2] Lehet: „elvár” „megkövetel”
[3] A latin fordítás veris
gemitibus – „igaz sóhajtozással” „valós fohászkodással” szófordulatot
használja a mit herzlichem Seufzen –
„szívbeli fohászkodással / sóhajtozással” megfelelőjeként.
[4] Lehet: „ezért hálát adnak”.
[5] A mozdulatlan német kifejezést: recht gründlich, helyett a latin a mozgalmasabb: ex intimo – intenzíven-t használja.
[6] A latin bővebben nevezi meg az „Úr Krisztus”-t, Dominus noster Iesus Christus – „a mi
Urunk Jézus Krisztus”
[7] A latin „Isten gyermekei”-ről – Dei filiis beszél.
[8] A latin a német unsere
Väter – „atyáink” kifejezést parentes
nostri – „szüleink”-nek fordítja.
[9] Lehet: „tagadják meg” is, de nem csak a szóismétlés
miatt írtam mást, hanem az eredeti német szövegben is más szó szerepel: versagen – abschlagen. Mindkettő
visszautasításra vonatkozik, Istenre sem azt mondja, hogy „megadja”!
[10] A latin bővebb: humile
quippiam aut terrenum cogitemus – „semmi alacsonyrendűt, vagy földit ne
gondoljunk”
[11] A latinban a lélek van elől.
[12] A latin változatban veneremur, praedicemus et celebremus – „tiszteljük, hirdessük,
ünnepeljük” szerepel a német heiligen,
rühmen und preisen – „megszenteljünk, dicsérjünk és magasztaljunk”
megfelelőjeként.
[13] A latin elé teszi a szent jelzőt is: sanctissimum nomen tuum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése