Hajótörés

drámás gyerekistentisztelet

• Ma utazni fogunk! - nagy térképet körülálltuk, s nézzük meg az első út vonalat, olvassátok fel a városok neveit…. S itt végig Pál mindegyik városban beszélt Jézusról, s gyülekezetek születtek. Ti hol voltatok már, hova készültök a nyáron?
• Jó utazni, ugye! Íme, még egy út! – olvasson mindenki fel egy-egy város nevet. Pál írt is beszámolót ezekről az utakról, kicsit olvasok belőle: hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.2Kor11 Aggódik Pál? A harmadik utat meg mutatom a térképen… S lesz még egy nagy hajóút!
• De lássuk, hogyan tájékozódunk az ismeretlenben! Nagy körbe állunk, fogjuk egymás kezét, s egy valaki kimegy, míg mi megbeszéljük, hol lesz a kapu. Ahol nincs kapu, ott „csípek, rúgok, harapok, köpök” - állatkerti felírat alapján is viselkedhetnek. Ilyet úgyse tennének! Mikor visszajön, beáll a kör közepére és az arcokról próbálja leolvasni, ki azok, akik szívesen átengedik a kezük alkotta kapun. Mivel a többségben lévő mogorva arc gyakoribb, ez okot ad a nevetésre is, így könnyen félreértheti, s megpróbál kapu nélküli helyen kijutni. Közben emlegetjük a már olvasott városok neveit, mint a kapuk neveit, ahol Pált szívesen fogadták, gyakoroljuk a idegen szavakat. Az utolsó körben kimenő játékos előtt megemlítem, hogy Jeruzsálembe megy, s Pálnak előre megüzente Isten, hogy ez lesz az utolsó útja, önállóan magától már nem megy sehova. Itt nagyon komollyá vált a játék. Nem volt kapu sehol. S végül elmondtuk ezt a beérkezőnek is. Pál mégse aggódott. Elment Jeruzsálembe, ahol elfogták, ki akarták végezni, de a római polgárjoga miatt…, s Rómába szállították kihallgatásra.
• Lovagló ülésben felültünk egy nagy padra, mindenki engedelmeskedett, a hajó parancsnoknak, eveztünk, elállt a szél, kikötöttünk Krétán, - megnéztük a térképen. Vihar veszély miatt jó lett volna Istenre hallgatni, de a telelésre sem volt alkalmas a kikötő, így a demokratikus többségi döntés miatt tovább utaztunk. Vihar, horgonyt vetettünk, eltört az evező, bedobtuk a fölös terhet (fölös ruhadarabjainkat), himbálóztunk. Reggelre szökni akart a 276 főből a szakértelem, a hajósok, de Pálnak üzent Isten: császár elé kell állnod, megmarad mindenki, aki veled van. Már 14 napja hánykolódtak a viharban, s csak Pál békessége tudta őket rávenni, hogy egyenek. De a vihar egyre jobban tombolt, himbálózunk a padon, - s leborulunk, zátonyra futott a hajó, csak azért nem ölték meg a rabokat a katonák, mert akkor már a hajós kapitány nem engedte, hitt Pál szavának. Kiúsztunk a partra, s megnéztük a viharos út cikk-cakkjait a térképen. 3 hónap múlva elvitték Pált Rómába, házi őrizetben, szobafogságban sokan látogatták, s ő leveleket írt a távoli gyülekezeteknek.
• Írunk mi is! Régi papírra, összegyűrve, kisimítva, széleit megégetve, Fil4,6 Közben elmondtam, jönnek hajótörések az életünkben, munkanélküliség, betegség… Nem biztos, hogy túléljük, de nem is ez a legfontosabb. Hanem az, hogy hogyan viselkedünk, aggódunk, pánikolunk vagy bízunk Istenben.
• Vágjunk most pánikolós képet! Arcunkat fogva, elénekeltük begyorsítva a „Ne aggodalmaskodjál…”
• Imádkoztunk.
• Fokozódó aggodalom, szorongás, stressz - érzelmi áram szünet, vagyis depresszió.

Sándor Gabriella