2014. március 24., hétfő

KITÜNTETÉS?




2014. március 15-e református kitüntetettjei közül a lelkészek nevét megismerve kerestem, kutattam az Egyház Urától kapott küldetésünk betöltésében nyújtott csúcsteljesítmények között – ha egyáltalán van ilyen; s azt találtam, hogy nincs átfedés az állami elismerés és a lelkészi küldetés betöltése között… Akkor viszont mi az oka annak, hogy lelkipásztorok kitüntetésben részesülnek? Ugyanaz, mint az ötvenes években? A politikai kapcsolat, mégpedig az éppen uralmon lévőkkel ápolt jó kapcsolat? Egyre inkább úgy vélem, hogy igen! Én úgy gondoltam volna, hogy ha eddig nem is, de most, amikor miniszteri szinten van képviselve lelkészi karunk, elvárható lenne, hogy igazi keresztyén, sőt krisztusi értékek felmutatását ismerje el a kormányzat, ha már református lelkipásztort is ki akar tüntetni…   
Soha nem a világ elismeréséért dolgozik Krisztus Egyháza – sőt hozzászoktunk, hogy a világi kontraszelekció ellenszelében is az Egyház Urának akaratát cselekedjük! Az Isteni Erőforrások Minisztériumában – mert az Isten Országában, amelynek polgárai vagyunk, s hitünk szerint annak értékrendje szerint élünk, kell lennie ilyennek is, már ha minden úgy van a földön, mint a Mennyben – ott az elismeréseket nem politikai alapon, de leginkább nem pártpolitikai alapokon osztják (ha egyáltalán vannak ott pártok, és van politika). Egy párt elismerése ugyanis megosztja a gyülekezetet, szétzilálja az egyházat – az pedig nem Istentől való dolog… Ennek megfelelően – szerintem – lelkipásztor világi elismerést csak polgári tevékenységéért fogadhat el – tegyük hozzá: legalábbis korrekt módon.
Azok az igaz tettek, amelyek jutalma önmagában van. Amikor nem az elismerés motiválja az embert. Kitüntetést adni akkor jó és hiteles, ha mögötte közösség, és közösségi akarat áll. Egy kitüntetés ugyanis maga a társadalom értékrendjének formálása.” – Mondta a miniszter – s igaza van. Hozzátette azt is, hogy a kitüntetés példaképeket teremt – s tényleg szükség is van lelkipásztori példaképekre mind a helyi közösségekben, mind az egyházon belül. De kérdem én: miért kell ebbe belekeverni a politikát? Miért nem lehet egyházi személyeket egyházi teljesítményük alapján megítélni – egy volt egyházi személy vezette minisztériumban?
Mindezeket – tudjuk jól, a rozsda és a moly megemészti… Mi viszont mennyei kincseket és elismerésekért dolgozunk, azokat gyűjtjük! Azt viszont elmondhatjuk, hogy hitünk szempontjából természetesebb lenne, ha a nagyobb értéket képviselő tüntetné ki a kisebb értéket hordozókat, ha mégis valami maradandót, ha úgy tetszik örökkévalót alkotnak. Ezért nekünk lelki embereknek kellene elismeréseket, kitüntetéseket osztani a világ képviselőinek. Fordítva ugyanis elég megalázó: azok kapnak elismerést, akit sikerült a lelkiek közül lerángatni a saját "testi" szintjükre?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése