FOGADALOM: az Ószövetségben Jákób (1Móz
28,20), Jefte (Bír 11,30), Anna (1Sám 1,11) fogadalma juthat eszünkbe.
Fontos, hogy ez nincs előírva, ha úgy
tetszik nem kötelező! De, ha már fogadalmat teszel, akkor annak a megtartása és
a formája szabályozott: „önkéntes adomány” (3Móz 7,16; 5Móz 12,6. 17)
felajánlása kötelező volt, mintegy illetékként; a helye, ahol tenni kellett, s
a hozzátartozó áldozatot bemutatni – szintén elő van írva: a templom (5Móz
12,5. 17)!
Mi is ez a fogadalom? Nehéz helyzetben
– segítségre várva teszik az emberek. Feltételes! Ha megsegít az Úr, akkor személyt,
vagyont odaszánok neki!
Van a fogadalomnak egy másik formája
is, ez feltétlen, s Isten jóindulatáért tartózkodik ételtől, italtól,
asszonytól (nazír, Rékábiták, Saul az 1Sám 14,24-ben).
A visszaélések elkerülése miatt nők
csak a róluk gondoskodó férfiak jelenlétében, és tudtával tehettek fogadalmat
(4Móz 30). S ott van az a sok intés, hogy csak olyan fogadalmat tégy, amit
teljesíteni tudsz: Préd 5,1-6, Mt 15,5.
A fogadalmak beváltása mindig
hálaadással járt együtt: Zsolt 65; 66; 116.
Volt egy szociális vetülete is ennek az
előírásnak: olyan olcsón meg lehetett váltani a felajánlott földet, hogy a
hitelezők elől szívesen ajánlották fel földjüket az elszegényedők
fogadalomként!
A zsidóságnak mind a mai napig van a
nagy engesztelési ünnepen egy imája, a Kól Nidre, amelyben a következő évi
fogadalmakat előre érvénytelennek nyilváníthatja a hívő.
Pálnak is voltak
fogadalmai: ApCsel 18,11; 21,24. Ezeket igyekezett az előírásoknak megfelelően
teljesíteni. Tehát a Krisztus követőjétől sem lehet idegen a fogadalom. A
lényeg nem a fogadalom tételére vonatkozik, hanem a fogadalom teljesítésében
van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése