Május...

Május egy munkás hónap. A nyári szabadságolások előtt május az utolsó hónap, amikor még a többség a munkahelyén van és dolgozik. Ilyenkor a földeken is rengeteg a munka. De nem is a mi emberi munkánk a fontos, hanem az Istené, aki a növények növekedését adja. Isten ad minden munkára áldást. Isten ad minden munkánknak értelmet. Talán éppen a munka aktualitásával, pillanatnyi voltával, időhöz kötöttségével. Hiszen az örökkévalóságban már nem lesz ilyen értelemben munka! 

Május az anyák hónapja. Nem azért, mert ilyenkor születik a legtöbb gyermek. Nem is azért, mert ilyenkor fogan a legtöbb baba. Hanem egyszerűen csak azért, mert ilyenkor a megelevenedő természet eszünkbe juttatja az édesanyákat. Köszöntjük, ünnepeljük őket. Talán egy kicsit megpróbáljuk jobban is szeretni az átlagosnál. De eljutunk-e a hálaadásig? Meg tudjuk-e köszönni az édesanyánkat?

Május az írásbeli érettségik ideje. Az alapképzés lezárásaként eljön a számadás ideje. Ráadásul nem lehet mellébeszélni, hiszen csak az számít, amit leír a diák! Ez a világ vizsgák és számonkérések egymásutánjává teszi az emberi életet... Krisztusnál nincs vizsga: se felvételi, se záróvizsga. Ott a kegyelem, és a szeretet a meghatározó. De ez nem jelenti, hogy nem lesz számonkérés! Lesz, de nem azoknak, akik Őbenne élnek!

Május a tanulás hónapja. A tanév vége előtt az utolsó lehetőség adódik a diákok számára a tanulásra. Ilyenkor még lehet javítani, szépíteni az eredményen. Ilyenkor még fontos témazárókat lehet megírni, elmaradt feleleteket lehet pótolni. Ez egy kicsit olyan év végi hajrá az iskolákban a jól megérdemelt pihenés előtt. Ma, amíg tart a kegyelmi idő - addig lehet nekünk is bűnbánatot tartani, elhagyni bűnöket, megragadni a kegyelmet.