4. A gyülekezet, mint Krisztus teste

Az öt memoriter a témához:

1.     „Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is.” (1Kor 12,12)

2.     „Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” (Róma 8,1-2)

3.     „Mert a saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, amint az Úr is az egyházat, mert az ő testének tagjai vagyunk.” (Ef 5,29-30)

4.     „Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van.” (Ef 4,4-6)

5.     „Mert ahogy egy testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a rendeltetése, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róma 12,4-5)

I.                Az elnevezés

A görög szóma tou Khrisztou kifejezés a Római Birodalom mintájára írja le az Egyházat. A tagok egységet alkotnak, habár más-más funkcióval bírnak. A test mint egységes egész kell, hogy működjön, de a különböző életfunkciókat a tagok végzik. Fontos, hogy a test és a lélek élő, eleven egységét kifejező szóma szerepel ebben a megnevezésben, nem csak a hús-testet jelentő szarksz. De nincs is elspiritualizálva a kép… A főről szóló tanítás logikus következménye ennek a képnek. A testhez, törzshöz hozzátartozik a fej is. Ez pedig nem lehet más, mint Krisztus. Ő irányít, a tagok Neki engedelmeskednek.

II.              Az elnevezés árnyalatai

A fő és a tagok egymáshoz való viszonyulása a test képében kifejezi azt a szoros összetartozást, amit a keresztyén ember Krisztusban átélhet. Az elnevezés hangsúlya alapvetően Krisztuson van! Ezzel jelzi a Krisztus követőjének új identitását, amit maga a Megváltó határoz meg. Ennek értelméről beszél Jézus az igazi szőlőtő-ről szóló tanításában (Jn 15,1-8).  

Ezután következik a tagok egymáshoz való viszonyulásának újdonsága: mindenkire szükség van, mindenkit meg kell becsülni, mindenkinek megvan a maga helye (Róma 12, és az 1Kor 12).

Az egyház hitbeli egységét fejezi ki, a manapság divatos összegyházi organizációval szemben. Lényege, hogy a sokféle lelki ajándéknak egyetlen cél szolgálatában kell állnia. Hiszen ezek Krisztustól származnak, Róla tesznek bizonyságot, és Rá mutatnak, mint jelek!

Ez a kép önmagában is elég titokzatos. Az Efézusi Levél viszont még spiritualisabbá teszi azáltal, hogy a házasságról szólva megemlíti: „Felette nagy titok (müsztérion) ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,32). A misztikum ezzel szó szerint megjelenik ebben a képben, ami itt Isten örök tanácsvégzésére utal, amit mi a kijelentésből ismerhetünk meg.

Mindezek mellett a Krisztus testéről szóló apostoli tanításnak kezdettől része volt a teljessé tétel. A mi hiányosságaink kiegészítése: „És az ő lába alá vetett mindent, és őt rendelte mindenek fölött való fővé az egyházban, amely az ő teste és teljessége annak, aki mindent mindennel betölt.” (Ef 1,22-23). Ez viszont a Krisztussal való teljes egyesülésben, a végidőkben válik valósággá. Ezért ennek a képnek van egy eszkatológikus színezete is!

III.            A gyülekezet mint „Krisztus-test” értelmezése

1.    A gyülekezet, mint Krisztus teste azért tartozik Istenhez, mert Ő váltotta meg, Ő hívta ki ebből a világból egy másik valóságba. Új életét, üdvösségét köszönheti a hívő ember és a gyülekezet Krisztusnak (2Kor 5,17)!

2.    A Krisztus teste különböző tagokból áll: minden tagnak más a szerepe a testen belül. Lelki ajándékaink ennek megfelelően különböznek egymástól.

3.    A tagok egy testet alkotnak! A különbözőség nem szakíthatja szét a testet, hanem ez teszi alkalmassá különböző feladatok elvégzésére.

4.    A test egésze és a tagok egyenként is a fő, Krisztus uralma alá tartoznak! Ő irányítja a testet. Az Ő akaratát cselekszik a tagok.

5.    A tagokban Krisztus él. Amit tesznek, azt Krisztus cselekszi; amit mondanak, azt Krisztus mondja – rajtuk keresztül (Jn 14,12-14 és 22; Mk 16,20; ApCsel 4,30; 19,11; Róm 15,18-19).   

6.    A keresztyén ember, és a keresztyén gyülekezet Krisztusban létezik, Krisztus az életlehetősége, élettere. Új élet, új élettér, új lehetőségek, új küldetés.

7.    Krisztuson kívül, a Jézussal való közösség nélkül nincs megváltás, nincs üdvösség, nincs örök élet – nincs keresztyénség és nincs egyház sem!

IV.            A gyülekezet, mint Krisztus teste a gyakorlatban

Itt Krisztus megváltása és a megigazulás az, ami ehhez a képhez tartozik. Az új teremtés Krisztusban megy végbe. Az Ő megváltottait megigazítja és ők Benne élhetnek új életet.  

Ez a kép fejezi ki legjobban a különbséget az Ószövetség és az Újszövetség népe között. Mindamellett, hogy Krisztusban beteljesedtek az ószövetségi messiási próféciák. Mégis Krisztus elfogadásával átlépünk az Újszövetség világába. Ott a templom és a kultikus közösség által vált eggyé a nép, itt viszont Krisztusban tűnnek el a faji, nemi, etnikai, nyelvi különbségek. Az „egy kenyér” által leszünk eggyé (1Kor 10,17).

Ennek a képnek sakramentális következményei is vannak. A keresztség pecsételi el azokat, akik Krisztusban vannak, s az úrvacsora fejezi ki azt az életközösséget, amely a Krisztus test és a fő között van.

A Krisztus test életközösség Krisztussal és a többi keresztyénnel!   

V.              A gyülekezet mint Krisztus teste

A Krisztus Egyházát csak és kizárólag ebben a krisztológiai összefüggésben lehet helyesen értelmezni. Az Egyházban jelen kell lennie a Krisztussal való életközösségnek.

Hogyan jelenik meg a gyülekezetedben a Krisztussal való életközösség?

A keresztyének egymáshoz való viszonyában hogyan jelenik meg a Krisztus test tagjainak helyes összhangja?