2017. május 25., csütörtök

5. A gyülekezet ismertetőjele: a szeretet


Az öt memoriter a témához:
1.     Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15,12)
2.     „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)
3.     Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47)
4.     „Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, Isten megmarad abban, és ő is Istenben. És mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi azért szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és gyűlöli a maga testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a maga testvérét is.” (1Jn 4,15-21)
5.     „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem fogy el. De legyenek bár prófétálások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken szólás, megszűnik; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk: amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,1-13)

I.                Az egyház ismertető jelei és az egyház tulajdonságai
A dogmatikában találkozunk az igaz egyház ismertető jeleivel (notae). Ez mindig a látható, földi egyházra vonatkozik. Viszont, ha az egyház tulajdonságairól (attributa) van szó, akkor az a láthatatlan egyházról szól.
A reformáció idején már az Ágostai Hitvallásban (1530) feltűnik az igény, hogy az igaz egyház ismertetőjegyeit bemutassák: „Az egyház a szentek gyülekezete, melyben az evangéliumot igazán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.” (VII. rész)
Hisszük az egy, szent, keresztyén egyházat (Mt 16,18; Ef 1,22-23; 5,25-27), azaz a szentek egyességét, a hívők lélekben való összegyülekezését, amely szent és a Krisztus menyasszonya (Jn 3,29; 2Kor 11,2; Ef 5,4; Zsid 12,22-23), amelynek azok a tagjai, akik őszintén megvallják, hogy Jézus a Krisztus, az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1,29), és akik ezt a hitüket a szeretet cselekedetei által meg is erősítik (Gal 5,6).” (Bázeli Hitvallás (1534): 5. Az egyházról)
Valljuk, hogy felépül és összegyűjtetik az élő kövekből, amelyek erre az élő sziklára épültek, egy szent, egyetemes egyház, valamennyi szentnek a közössége és gyülekezete, amely Krisztus menyasszonya és jegyese, amelyet az Ő vére által megtisztított, és végezetre az Atyának hibátlanul, teljesen szeplőtelenül mutat majd be.
És jóllehet Krisztusnak ez az egyháza és gyülekezete egyedül Isten szeme előtt nyilvánvaló és ismert, mégis vannak külső jegyek:
-        a szertartások és rendszabályok, amelyeket Krisztus maga szerzett és rendelt el,
-        és az Isten igéje,
-        valamint egyfajta általános, nyilvános és elrendelt fegyelem,
amelyek által nem csak láthatóvá és megismerhetővé válik az egyház, hanem annak összegyűjtésére és felépülésére is szolgálnak, úgy hogy ezek nélkül a dolgok nélkül ehhez az egyházhoz tartozónak nem számítható senki (a szabályos esetről szólva, és eltekintve az Istenről kinyilatkoztatott különleges szabadságtól). (I. Helvét Hitvallás (1536): 15. Az egyházról)
Bár Jézus Krisztusnak csak egyetlen Egyháza van, elismerjük, hogy a hívek gyülekezetei különböző helyeken vannak¸ minden ilyen gyülekezetet is Egyháznak nevezünk. Mégis, mivel vannak olyan gyülekezetek, melyek nem a mi Urunk nevében gyűlnek össze, hanem éppen azért, hogy káromolják, és szentségtörésükkel bemocskolják őt, úgy véljük, hogy arról ismerszik meg Jézus Krisztus egyháza, hogy tisztán és hűségesen hirdetik, hallgatják és megtartják az ő Szent Evangéliumát; hogy helyesen szolgáltatják ki a szentségeket, még akkor is, ha vannak tökéletlenségek és hibák, hiszen emberek közt mindig lesznek ilyenek. Azt a helyet viszont nem tekintjük Egyháznak, ahol nem hirdetik, nem hallgatják, és nem tartják meg az Igét. Márpedig a pápa előírásai szerint működő Egyházak inkább az ördög imaházai, mint keresztyén Egyházak.” (Fárel Vilmos – Kálvin János: Genfi Hitvallás (1536) 18. Egyház)
Még a nagy református teológusok véleménye is megoszlik az igaz egyház ismertetőjegyeinek számáról.[1] Van, aki csak egyet említ, ez pedig az evangélium tiszta tanának hirdetése (Béza, Alsted, Amesius, Maresius). Mások két ismertetőjegyről beszélnek: az Ige tiszta hirdetéséről és a sákramentumok helyes kiszolgáltatásáról (Kálvin, Bullinger, Zanchius, Junius, Gomarus, Mastricht, Marck). Van, aki ezt megtoldja az egyházfegyelem hűséges gyakorlásával (Hyperius, Martyr, Ursinus, Heidegger, Wendelinus).
Katolikusok szerint[2]:
„147. Mit jelent az Egyház? (751-752; 777, 804) Azt a népet jelenti, amelyet Isten meghív és összegyűjt az egész földkerekségről, hogy egy közösséget alkosson mindazokból, akik a hit és keresztség által Isten fiaivá, Krisztus tagjaivá és a Szentlélek templomává válnak.”
„162. Hol létezik Krisztus egyetlen Egyháza? (816, 870) Krisztus egyetlen Egyháza – mint alkotmányos és rendezett társaság a világban – a katolikus Egyházban áll fenn (subsistit in), Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök kormányozzák. Csak általa érhető el az üdvösség eszközeinek teljessége, mert az Úr az Újszövetség összes javait egyedül az apostoli kollégiumra bízta, amelynek a feje Péter.”

Az egyház tulajdonságai: egység, szentség, egyetemesség, keresztyénség, apostoliság.

II.              Krisztus követőinek bibliai ismertetőjelei
Azt mondta Jézus, hogy „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13,35)! Máskor ezt úgy fogalmazta meg, hogy, ha Hozzá tartozunk, ha szeretjük Őt, akkor megtartjuk az Ő parancsolatait. Majd beszél az új parancsolatról, hogy szeressük egymást! Ez tehát egyértelműen arról szól, hogy aki Krisztus követője, azt a szeretetről lehet felismerni!
A szeretetnek két iránya van: Isten felé, és a másik ember felé. Az Isten felé való szeretetünket, Krisztus iránti hűségünket a másik ember felé való szeretetünkben tudjuk megmutatni.  

III.            A szeretet bibliai fogalma
1.          A Bibliában több kifejezés is van a szeretetre (erosz, filia, agapé), a Krisztus követőire az agapé vonatkozik.
2.          A gyülekezet szeretetének az alapja az Isten mindent megelőző szeretete.
3.          A szeretet Istentől van, Istenről szól, Istenről tesz bizonyságot, Istenhez vezet.
4.          Szeretet nélkül nincs keresztyénség! Krisztus követéséhez hozzátartozik a szeretet. Ezért nincs magányos keresztyén kegyesség (a remeteség értelmetlensége).
5.          A szeretet nem egy érzelem, hanem aktív, cselekvő életforma.
6.          Akiben nincs szeretet, az nem tartozik Istenhez!
7.          A szeretet örökre megmarad! Bevisz minket az örökkévalóságba.

IV.            A gyülekezet szeretetének gyakorlati megnyilvánulása
Az első gyülekezet bemutatásánál fontos volt a szeretet gyakorlati megnyilvánulásának bemutatása: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47)
Az óegyházban, Tertullianus jegyzi fel, hogy a pogányok azt mondják a keresztyénekről: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”. A Krisztus követőit akkor is erről ismerték fel.
A reformációban ez leszűkült az egy hiten lévők szeretetközösségére. Kifelé pedig a vallásháborúk korát hozta el.
Minket miről ismernek? Szolgáltatásainkról? Ünnepeinkről?




[1] Sebestyén Jenő: Református Dogmatika.
[2] A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése