Az öt memoriter a témához:
1.
„Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek
egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15,12)
2.
„Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim
vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)
3. „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös
volt. Vagyonukat
és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek
szüksége volt. Mindennap
kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként
megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva.
Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47)
4.
„Aki
vallja, hogy Jézus az Isten Fia, Isten megmarad abban, és ő is Istenben. És mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét.
Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is
őbenne. Azzal lesz teljessé
a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő
van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet,
mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a
szeretetben. Mi azért szeretjük
őt, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és gyűlöli a maga testvérét,
hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti
Istent, akit nem lát? Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a
maga testvérét is.” (1Jn 4,15-21)
5.
„Ha
emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná
lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden
tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok
ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom
is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a
szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed
haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent
elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem
fogy el. De legyenek bár prófétálások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken
szólás, megszűnik; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk: amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy
gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá
lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről
színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is
megismertettem. Most azért megmarad
a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a
szeretet.” (1Kor 13,1-13)
I.
Az egyház ismertető jelei és az
egyház tulajdonságai
A dogmatikában találkozunk az igaz egyház ismertető jeleivel
(notae). Ez mindig a látható, földi
egyházra vonatkozik. Viszont, ha az egyház tulajdonságairól (attributa) van szó, akkor az a
láthatatlan egyházról szól.
A reformáció idején már az Ágostai Hitvallásban (1530)
feltűnik az igény, hogy az igaz egyház ismertetőjegyeit bemutassák: „Az egyház a szentek gyülekezete, melyben az
evangéliumot igazán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.”
(VII. rész)
„Hisszük az egy, szent,
keresztyén egyházat (Mt 16,18; Ef 1,22-23; 5,25-27), azaz a szentek egyességét,
a hívők lélekben való összegyülekezését, amely szent és a Krisztus menyasszonya
(Jn 3,29; 2Kor 11,2; Ef 5,4; Zsid 12,22-23), amelynek azok a tagjai, akik
őszintén megvallják, hogy Jézus a Krisztus, az Isten báránya, aki elveszi a
világ bűneit (Jn 1,29), és akik ezt a hitüket a szeretet cselekedetei által meg
is erősítik (Gal 5,6).” (Bázeli Hitvallás (1534): 5. Az egyházról)
„Valljuk, hogy felépül
és összegyűjtetik az élő kövekből, amelyek erre az élő sziklára épültek, egy
szent, egyetemes egyház, valamennyi szentnek a közössége és gyülekezete, amely
Krisztus menyasszonya és jegyese, amelyet az Ő vére által megtisztított, és
végezetre az Atyának hibátlanul, teljesen szeplőtelenül mutat majd be.
És jóllehet Krisztusnak
ez az egyháza és gyülekezete egyedül Isten szeme előtt nyilvánvaló és ismert,
mégis vannak külső jegyek:
-
a szertartások és rendszabályok,
amelyeket Krisztus maga szerzett és rendelt el,
-
és az Isten igéje,
-
valamint egyfajta általános,
nyilvános és elrendelt fegyelem,
amelyek által nem csak
láthatóvá és megismerhetővé válik az egyház, hanem annak összegyűjtésére és
felépülésére is szolgálnak, úgy hogy ezek nélkül a dolgok nélkül ehhez az
egyházhoz tartozónak nem számítható senki (a szabályos esetről szólva, és
eltekintve az Istenről kinyilatkoztatott különleges szabadságtól). (I. Helvét Hitvallás (1536):
15. Az egyházról)
„Bár Jézus Krisztusnak
csak egyetlen Egyháza van, elismerjük, hogy a hívek gyülekezetei különböző
helyeken vannak¸ minden ilyen gyülekezetet is Egyháznak nevezünk. Mégis, mivel
vannak olyan gyülekezetek, melyek nem a mi Urunk nevében gyűlnek össze, hanem éppen
azért, hogy káromolják, és szentségtörésükkel bemocskolják őt, úgy véljük, hogy
arról ismerszik meg Jézus Krisztus egyháza, hogy tisztán és hűségesen hirdetik,
hallgatják és megtartják az ő Szent Evangéliumát; hogy helyesen szolgáltatják
ki a szentségeket, még akkor is, ha vannak tökéletlenségek és hibák, hiszen
emberek közt mindig lesznek ilyenek. Azt a helyet viszont nem tekintjük
Egyháznak, ahol nem hirdetik, nem hallgatják, és nem tartják meg az Igét.
Márpedig a pápa előírásai szerint működő Egyházak inkább az ördög imaházai,
mint keresztyén Egyházak.” (Fárel Vilmos – Kálvin János: Genfi Hitvallás
(1536) 18. Egyház)
Még a nagy református teológusok véleménye is megoszlik az
igaz egyház ismertetőjegyeinek számáról.[1]
Van, aki csak egyet említ, ez pedig az evangélium tiszta tanának hirdetése
(Béza, Alsted, Amesius, Maresius). Mások két ismertetőjegyről beszélnek: az Ige
tiszta hirdetéséről és a sákramentumok helyes kiszolgáltatásáról (Kálvin,
Bullinger, Zanchius, Junius, Gomarus, Mastricht, Marck). Van, aki ezt megtoldja
az egyházfegyelem hűséges gyakorlásával (Hyperius, Martyr, Ursinus, Heidegger,
Wendelinus).
Katolikusok szerint[2]:
„147. Mit jelent az Egyház? (751-752; 777, 804) Azt a népet
jelenti, amelyet Isten meghív és összegyűjt az egész földkerekségről, hogy egy
közösséget alkosson mindazokból, akik a hit és keresztség által Isten fiaivá,
Krisztus tagjaivá és a Szentlélek templomává válnak.”
„162. Hol létezik Krisztus egyetlen
Egyháza? (816, 870) Krisztus
egyetlen Egyháza – mint alkotmányos és rendezett társaság a világban – a
katolikus Egyházban áll fenn (subsistit in), Péter utóda és a vele
közösségben lévő püspökök kormányozzák. Csak általa érhető el az üdvösség
eszközeinek teljessége, mert az Úr az Újszövetség összes javait egyedül az
apostoli kollégiumra bízta, amelynek a feje Péter.”
Az egyház tulajdonságai: egység, szentség, egyetemesség,
keresztyénség, apostoliság.
II.
Krisztus követőinek bibliai
ismertetőjelei
Azt mondta Jézus, hogy „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha
szeretitek egymást.” (Jn 13,35)! Máskor ezt úgy fogalmazta meg,
hogy, ha Hozzá tartozunk, ha szeretjük Őt, akkor megtartjuk az Ő
parancsolatait. Majd beszél az új parancsolatról, hogy szeressük egymást! Ez
tehát egyértelműen arról szól, hogy aki Krisztus követője, azt a szeretetről
lehet felismerni!
A szeretetnek két iránya
van: Isten felé, és a másik ember felé. Az Isten felé való szeretetünket,
Krisztus iránti hűségünket a másik ember felé való szeretetünkben tudjuk
megmutatni.
III.
A szeretet bibliai fogalma
1.
A
Bibliában több kifejezés is van a szeretetre (erosz, filia, agapé), a Krisztus követőire az agapé vonatkozik.
2.
A
gyülekezet szeretetének az alapja az Isten mindent megelőző szeretete.
3.
A
szeretet Istentől van, Istenről szól, Istenről tesz bizonyságot, Istenhez vezet.
4.
Szeretet
nélkül nincs keresztyénség! Krisztus követéséhez hozzátartozik a szeretet.
Ezért nincs magányos keresztyén kegyesség (a remeteség értelmetlensége).
5.
A
szeretet nem egy érzelem, hanem aktív, cselekvő életforma.
6.
Akiben
nincs szeretet, az nem tartozik Istenhez!
7.
A
szeretet örökre megmarad! Bevisz minket az örökkévalóságba.
IV.
A gyülekezet szeretetének gyakorlati megnyilvánulása
Az
első gyülekezet bemutatásánál fontos volt a szeretet gyakorlati
megnyilvánulásának bemutatása: „Mindazok
pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és
birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége
volt. Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a
templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta
szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép
előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az
üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47)
Az
óegyházban, Tertullianus jegyzi fel, hogy a pogányok azt mondják a
keresztyénekről: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”. A Krisztus követőit
akkor is erről ismerték fel.
A
reformációban ez leszűkült az egy hiten lévők szeretetközösségére. Kifelé pedig
a vallásháborúk korát hozta el.
Minket
miről ismernek? Szolgáltatásainkról? Ünnepeinkről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése