Húsvéti hagyományok

          Amennyire népi, annyira pogány? Amennyire modern, annyira istentelen? S csak jönnek, és jönnek az előítéletek az ünnepi szokásokkal kapcsolatban. Főleg a húsvéti szokások gyakori céltáblái az élcelődésnek.

Ha valami régies, népies, akkor kihallatszik belőle a nemzeti büszkeségünk, hogy sokszor valóban csak azért tetszik, mert magyar – de sok értelme nincs. Viszont van egy előnye: ezt már a nagyapáink is így ismerték és használták! S ilyenkor elkezdünk benne értékeket keresni, s fel vagyunk háborodva, ha történészek kimutatják, az általunk ősinek vélt hagyomány csak egy kétszáz éves, ráadásul jelen formájában már egy szerkesztői revízió eredménye… Egy példa: húsvétkor elég gyakran, vagy talán túlságosan is gyakran találkozunk termékenységi versikékkel, amelyekben a nemző erő és a szaporodási képesség kapja a főszerepet.

Ha valami modern, az újdonság erejével hat, ezért hamar divat lesz belőle. Ebben az esetben is keveseket érdekel az igazi érték, hiszen elég egy márkanév hozzá (teszem azt a kölnivíz esetében), vagy egy sztár, aki felvállalja és népszerűsíti az újdonságot. Előnye, hogy tömegek ismerik, értik, érzik a pillanatnak ezt a köznyelvét, hangulatát. Az ilyen modernitásokról az szokott kiderülni, hogy mennyire értékrombolóak, mennyire egészségtelenek, vagy egyenesen mérgezőek - nem csak a testre! Egy példa: interneten terjedő jókívánság, hogy későn felkelős, semmittevős, amilyen húsvétot szeretsz – olyat kívánok neked!

Míg a népi, hajdanában mindenfelé ismert szokásokat, hagyományokat mára szűk rétegek ismerik igazán és használják sajátjukként, nem csak felvett pózként. Addig a jelen divatjai tömegeket mozgatnak meg, de egyáltalán nem biztos, hogy lesz belőlük egy-két évszázad múlva hagyomány, legalább egy szűk réteg számára.

Mit kezdjünk hát az egykori és a mai hagyományokkal, a népi és a modern (ha tetszik urbánus) szokásokkal így húsvétkor?

Minden annyit ér, amennyi tartalmat, értéket beleviszünk! Minden szokás annyit jelent, annyi tartalmat hordoz, amennyit a használói a saját maguk számára, és mások javára kamatoztatni tudnak belőle. Például vannak keresztyén körök, ahol megvetik, sőt elvetik a húsvéti verset, sőt magát a locsolkodást is – ezzel szemben sokkal többet ér, ha valaki Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló verssel ajándékozza meg az általa felkeresett családot – s így tesz bizonyságot hitéről. Sőt még az is szimpatikusabb megoldás a teljes elzárkózásnál, ha valaki úgy tesz, mint egy ismerősöm, aki a saját maga fabrikált aktuális versecskével lepi meg húsvéthétfőn rokonait, ismerőseit.