2014. június 13., péntek

3Mózes 20.



Halált érdemlő bűnök katalógusa. Valószínű, hogy egy-egy népgyűlésen olvasták fel, mint amilyenről beszámol az 5Móz 27,11-26. Az itt felsorolt bűnök tilalma már korábban szerepelt, most a bűn következménye: a halál válik hangsúlyossá! Az önelégült, önmaga előtt igaz modern embernek néha illene szembesülnie azzal, hogy bármilyen bűnének a következménye, a zsoldja halál (Róm 6,23)! Az, hogy mégis életben van, az Isten kegyelmének, Krisztus halálának köszönhető!
A Molok kultusza itt elég általánosan van megfogalmazva: nem fiadról, vagy gyermekedről beszél, hanem magodról (magzatodról), nem azt mondja, hogy ne égesd el, hanem azokról, akik odaadják mag(zat)ukat a Moloknak, halált érdemelnek. A későbbiekből tudjuk, hogy nem csak búzát és egyéb magvakat áldoztak Moloknak, hanem fiakat és leányokat (3Móz 18,2; 5Móz 18,10; 2Kir 16,31; Jer 7,31). Az alvilág királyaként tisztelt istenség – innen kapta a nevét is: Melek – „Király”, amit később az „utálatosság”: Bóset magánhangzóival tettek egyértelművé a héber szövegben, magyarul a görög átírat szerint szerepel Molok-ként. Hányan áldozzák fel ma is magzataikat, ők úgy gondolják, hogy nem Moloknak – de mégis halálra adják őket a saját boldogulásuk, jobb megélhetésük, karrierjük érdekében.
A halottidéző, jövendőmondó halálos ítélete (6. és a 27. vers is) szorosan összefügg a Molok kultuszával, mert gyakran így együtt kerül említésre ez a két dolog. Aki túlságosan kíváncsi a jövőre, szeretné azt kiszámíthatóvá tenni, sőt befolyásolni, az még a gyermekét is képes feláldozni ezért! Ennek a tiltása is szerepel máshol (3Móz 19,31), a legrészletesebb az 5Móz 18,10-13. A jósdák ma is működnek – s itt nem csak a sarki jövendőmondóra kell gondolni, hanem az intézményesült kutatóintézetekre, akik gazdasági, politikai, népesedési és egyéb mutatókat dolgoznak ki, hogy abból törvényszerűségek alapján megmondják a jövőt. Aki nem az élő Istenben bízik, és nem Tőle várja a jövőt, az mindig talál magának egy-egy jóst, aki saját módszerének hitelességét bizonygatva sokakat megtévesztenek ideig-óráig, de a jövő, akkor is Isten kezében van!
Kérdéses a halálbüntetés, mint ítélkezési forma. Általában ez megkövezést jelentett, tehát a nép közösségének, a felnőtt férfiaknak a részvételével. Ez honosodott meg és vált általánossá az ószövetségi jogban, de olvasunk égetésről is, aminek viszont nincs írásbeli nyoma a Választott Nép életében.
A szexuális bűnök itt is előjönnek, a tiltásból halálos ítélet lesz. Előkerül a testvér feleségének elcsábítása is (3Móz 20,21), mint halálos bűn, ami nem azonos a sógorházassággal (5Móz 25,5-10. Ami a két szituációt megkülönbözteti egymástól az csak annyi, mint a 18. részben, hogy az elsőnél még él a testvér, a másodiknál viszont már meghalt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése