Kinek a nyugalma? Miért nem elég a hetedik nap
nyugalma? Miért kell, mire jó a nyugalom év? Isten, aki a földet adja a népnek,
úgy rendelkezik, hogy „legyen nyugalma a
földnek is”! Lehet ezzel vitatkozni? Nehéz. Megtartani pedig még nehezebb.
Teljes Istenre hagyatkozás kell hozzá. Minden biztosíték nélkül elfogadni, hogy
az Úr majd gondoskodik rólunk. Az aggodalmaskodó ember inkább vet és arat… Még
csak nem is arról lenne szó, hogy az ember sem tehet semmit a nyugalomévben.
Nem, erről nincs szó az igében. Hiszen az embernek össze kell gyűjtenie azt, „ami egyebet a föld terem”. Van ugyanis
egy érdekes kitétel: „Ami az aratás után
kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A
nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára.” (5. vers). Tehát az ember
által művelt kultúrnövények termését a növényen kell hagyni, s a „vadon termő”
növények termését lehet összegyűjteni és fogyasztani. Nyilván így nem mondhatja
az ember, hogy olyan tökéletesen gondozta a növényeit, ha egy évig hozzá sem
nyúl, azok akkor is eltartják őt. Hanem teljes mértékben arra kell hagyatkozni,
amit az Úr ad!
Kinek az öröme? Lehet egy évig csak örülni? Lehet
vidáman örvendezni az Úr előtt? Természetesen! Ez már az örökkévalóság előíze.
Ez az öröm a szabadulásból ered. Azt olvassuk: „hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza
mindenki a nemzetségéhez”. Mit jelent ez? Azt, hogy az, aki elszegényedett
s eladta birtokát, az visszakapja. Aki szegénységében eladta magát
rabszolgának, visszatérhet nemzetségéhez, mert újra szabad. Isten a nép és a
föld ura. Ő rendelkezik az emberrel és a földdel is. Ő pedig azt akarja, hogy
ötven évenként minden visszarendeződjék. Izraelben nem lehet senki kirívóan
gazdag, s nem lehet senki sem rabszolgamódon szegény. Ráadásul az úrra
hagyatkozásnak egy rendkívüli megnyilvánulása is erre az időre esik: a hétszer
hetedik év szombat év, s az azt követő ötvenedik év Jóbél év, amikor szintén
nyugalma van a földnek, s azt mondja az Úr: „Én majd rátok árasztom áldásomat a hatodik esztendőben, és három
esztendőre való fog teremni. Amikor a nyolcadik esztendőben vetni fogtok, még a
régi termésből ehettek egészen a kilencedik évig, amíg beérik annak a termése,
a régiből ehettek majd.” (21-22.
vers)
Kinek a tulajdona? A helyes önértékeléshez
hozzátartozik ez a figyelmeztetés: „A
földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és
betelepültek vagytok nálam.” (23. vers)! Erre is érvényes, amit az apostol
mond: „Mid van, amit nem kaptál? Ha
pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7).
Nekünk is tisztában kell lennünk ezzel, és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy
mindent csak használatra kaptunk! Nem a miénk!
Ki vigyáz a szegényre? Tudjuk, hogy az Úrnak gondja
van rá, s azt akarja, hogy mi is segítsük az elszegényedett testvért. Kamatot
ne szedjünk tőle, ne nyerészkedjünk rajta, és ne éljünk vissza kiszolgáltatott
helyzetével! A szegények az Úr szegényei!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése