2015. november 26., csütörtök

3. Mózes 26.

 

Meg kell tanulnia az Egyiptomból kiszabadult népnek, hogy mi a Bálvány. Nem csak az idegen Istenek, amiket Egyiptomban és más országokban láthattak! Hanem a II. parancsolat képtilalma is idetartozik – amikor imádásra készít valaki képet, szobrot! Nem lehet más istene a választottaknak, mert az Úr a mi Istenünk!
A IV. parancsolat nyugalomról szóló rendelkezéseinél is csak azt találjuk most indoklásként: „Én vagyok az ÚR.” (3Móz 26,2b). Ennek a parancsolatnak is az Istenhez való tartozást kell kifejeznie, s ebből érthető a folytatás. Aki az Úrhoz tartozik, azt Ő megáldja, aki elfordul Tőle azt átok éri utol.
Áldás – átok, arra szolgál, hogy tanulja meg a nép a törvény gyakorlati hasznát. Betartásának, vagy megszegésének hétköznapi következményeit! Feltételes az áldás és az átok is – nem feltétlen! Az Istenhez való viszonyon múlik – ma is!
         A kimondott szónak ereje, hatalma van! A dabar nem csak a kimondott szavakat, az igét jelenti, hanem a tettet is, a valóra vált igét! Az áldás életadó, életfenntartó erő. Nem csak jókívánság!
         Ez az igehely párhuzamba állítható az 5Móz 27,14-26-tal!
Az átok behatol az emberbe. Nemzedékeken át hat. A szegények eszköze a jogsértés ellenszereként.
         Prófétai látás, erő közlése Istentől. Ahogy Jákób, vagy Bálám áldása úgy ez is jövendölés is. Izrael történetét vetíti előre!

A zárás szerint a hangsúly itt is Isten irgalmára esik: ha meg is bünteti a népet, el nem pusztítja, hanem megtérésén munkálkodik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése