Mi jut eszedbe, ha azt mondom: hitvallásaink?

Nekünk reformátusoknak először a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás. Aztán elkezdjük kiegészítgetni: Niceai Hitvallás, Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás... S ekkor beugrik, hogy hát igen az Apostoli Hitvallás is. Tehát vannak megtanulandó, elméleti és gyakorlati kérdésekre választ adó speciálisan református hitvallásaink; és vannak a többi felekezettel közös, liturgiában is használt hitvallásaink, amelyek közül, mi csak az Apostoli Hitvallást használjuk.

A sor ezzel még nem teljes! Mert Egyházunk Alkotmánya amikor óegyházi hitvallásokról beszél, akkor gondol az Athanasziosz féle Hitvallásra, amely a Szentháromság-tan klasszikus részletes kifejtése; valamint az Efézusi és a Kalcedóni Zsinatok hitvallására, amelyek a Krisztus kettős természetéről szóló igaz tanítás megfogalmazásai. Ezeket már névről sem nagyon ismerjük, nemhogy tartalmát tekintve...

A lényeg pedig ezután jön: a fent említett hitvallásokat elfogadta egyházunk, valljuk mi is - de nem mi alkottuk, akkor mitől a miénk, mikor azokról a hitvallásokról, amelyeket a magyar reformátorok készítettek szó sem volt. A reformátusok nagy családjához való viszonyunkban és a keresztyénség nemzetközi és felekezetközi viszonylataiban fontosak az egyházunk Alkotmányában nevesített hitvallások. Saját identitásunk tekintetében viszont mindezek mellett legalább olyan fontosak az ősi magyar református hitvallások is. Nemzetközi gyüjteményekben Méliusz Juhász Péter Csengeri Hitvallása szerepel, amit eleinte, mint Lengyel Hitvallást közöltek... Tudnunk kell, viszont azt is, hogy több zsinat külföldi hitvallásokat vett át, például a Tarcali és a Tordai is Béza Genfi Hitvallását fogadta el apróbb kiegészítésekkel. De a II. Helvét Hitvallás mellett a Debreceni-Egervölgyi Hitvallást illik ismernünk, számon tartanunk, tudnunk róla! Ugyanígy a Heidelbergi Káté mellett a Szidérius Kátét.
Dr Sándor Balázs