2014. november 30., vasárnap
2014. november 26., szerda
Beteljesedett próféciák 2.
„Ti azonban választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy
hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára
hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe
vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” 1Pt
2,9-10.
A Bibliát
lehet minden előismeret nélkül is olvasni, akkor is szól hozzánk! De ha a
teljes Írást ismerjük, közelebb kerülünk, az Ige eredeti értelméhez – sokszor
talán az aktuális mondanivaló kárára is. Ezért rendelt az Úr pásztorokat és
tanítókat, hogy magyarázzák az írásokat, és segítsenek eligazodni a hívő
embernek Isten útmutatása szerint.
Péter
levelének utalása a Hóseás könyvére minden Bibliát tanulmányozó ember számára
ismeretes: Hóseásnak, Beéri fiának el kellett vennie prófétai cselekedetként
egy parázna nőt, így lett a felesége Gómer, Diblaim leánya. Akitől először fia
született, őt az Úr parancsa szerint Jezréelnek nevezett, majd egy leánygyermek
következett, akinek a Ló-Rukhámáh, azaz a Nincs-Irgalom név jutott, végül a
Ló-Ammi, Nem-Népem nevű gyermek következett. Isten ezt a saját népének üzeni.
Nem elég emlegetni, hogy mi vagyunk a választott nép – úgy is kell élni. A próféta
a saját gyermekeit hívja így, vagyis jelként hordozzák ezt a nevet egész
életükben – míg az ítélet be nem teljesedik Izrael házán.
Ahogy a
próféta szereti a feleségét és a gyermekeit – ugyanúgy szereti az Úr az Ő
hűtlen népét. Ezért hangzik el az ígéret, hogy ez nem tart örökké, mert eljön
az irgalom ideje. Isten reánk, az Ő ma élő népére is így tekint: szeret
bennünket bűneink ellenére.
A fogság utáni hazatérésben a megrostált nép maradéka megtért Istenhez,
ezért újra az Ő népe lehettek. A mi őseink is, akik távol voltak az igaz
Istentől, az Ő népévé lehettek a többi pogány néppel együtt. S mi, akik néha
úgy viselkedünk, mint akiknek semmi köze nincs az Úrhoz, mi is az Ő népe
lehetünk! A prófécia beteljesedett. De ez nem önmagától beteljesedő jövendölés:
mintha lenne egy ilyen alapvető törvényszerűség, mint az elfogyó és újra
megtelő hold, vagy az apály és a dagály! Ez Krisztusban vált lehetségessé!
Őbenne teljesedett be igazán! Ő szerezte meg számunkra az Atya irgalmát, Ő tett
minket Isten népévé! Ezért nem várhatjuk, hogy majd a bűnös időszakunk után
úgyis – ha akarjuk, ha nem – jön az irgalom ideje. Mintha nekünk csak várnunk
kellene… Nem nekünk kell Istenhez visszatérnünk, bűnbánatot tartanunk, s akkor
Ő irgalmas lesz hozzánk és az Ő népe lehetünk! A Krisztusban kiválasztottakról
Péter úgy beszél, mint Isten ószövetségi választott népéről: „választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe”.
Ezt egyedül Krisztus miatt teheti meg! S ez nem az ölünkbe pottyant valami,
amivel nem tudunk mit kezdeni, hanem ennek célja van: „hogy hirdessétek nagy
tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el
titeket”! S ezek után olvashatjuk azt, hogy, ha mindez így van, akkor
beteljesedett rajtunk is a Hóseás-i prófécia. Ámen!
2014. november 23., vasárnap
Beteljesedett próféciák 1.
„Ellenségeskedést támasztok
közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet
tapossa, te meg a sarkát mardosod.” 1Móz 3,15
A keresztyén
ember Krisztus várása nem tétlen vágyakozás az eljövendő után, hanem
felkészülés a boldog találkozásra. Ennek a készülődésnek pedig szerves része
az, hogy tisztázzuk önmagunk számára, mit is kaptunk mi Krisztustól. Ezen a
nyomvonalon elindulva célszerű végigvennünk azt, milyen ígéretek, próféciák
teljesedtek be az Ő első eljövetelekor – hiszen mindaz, amit már beteljesített
azzal minket ajándékozott meg!
Az eljövendő
Messiás szabadítására vonatkozó első jövendölés rögtön a bűneset után hangzik el.
Ebben megígéri a mi szerető mennyei Atyánk, hogy nem hagy minket magunkra a
bűneinkben: nem egyedül kell a gonosz kígyóval megküzdenünk. A Kísértő hiába
mardossa a sarkunkat, csíp meg közülünk számosakat, de nem kerekedhet felül. Ez
viszont nem a mi érdemünk, mert a jövendölés arról, aki majd a kígyó fejére
tapos – az nem rólunk szól, hiszen az egyes számban van megfogalmazva. Az
utalás a mi hitünk szerint Krisztusra vonatkozik: Ő is Éva leszármazottjaként
születik erre a Földre, de bűntelenül és győztesen diadalt aratva az ősi kígyó
felett: eltaposva azt!
Jézus
kiküldött tanítványai visszatérve Hozzá arról számoltak be, hogy „Uram, még az
ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!” (Lk 10,17). De mit mond
Jézus? Ő sokkal megdöbbentőbb módon mondja el ugyanezt a tényt: „Láttam a
Sátánt villámként leesni az égből.” (Lk 10,18)! Elmondja azt is, hogy a kettő
között milyen összefüggés van: a mennyből levettetett Sátán seregének miért
tudott parancsolni Jézus tanítványa. Jézus így mondta ezt el: „Íme, hatalmat
adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden
erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” (Lk 10,19). Eljött az, aki a kígyó
fejére taposott, és Ő hatalmat adott a tanítványainak, hogy ezt ők is megtegyék
az Ő nevében! Beteljesedett az ősi prófécia. Legyőzetett a mi ellenségünk,
akinek eddig ki voltunk szolgáltatva…
Ez mind nagyon szép és nagyon jó, de a prófécia az emberiséggel egyidős,
ez a történet is lassan kétezer éves, mi viszont ma élő emberek ebből nem sokat
érzünk. Erről szól a készülődésünk: tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi is
Jézus tanítványai vagyunk, Ő elhívott minket is, hatalmat adott nekünk is, mert
megajándékozott minket is az Ő nevével, a mi életünk is arról szól, hogy
Krisztus az életünkben az Ördög munkáit lerontja, és az Ő győzelmét teljessé
teszi bennünk! S ígéretünk van, hogy: „A békesség Istene pedig összezúzza a
Sátánt lábatok alatt hamarosan.” (Róm 16,20). De nekünk is azt mondja, mint a
tanítványainak: „ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek,
inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20). A
mi igazi örömünk az kell, hogy legyen: helyünk van a mennyben! Ámen!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)