Beteljesedett próféciák 2.

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” 1Pt 2,9-10.

A Bibliát lehet minden előismeret nélkül is olvasni, akkor is szól hozzánk! De ha a teljes Írást ismerjük, közelebb kerülünk, az Ige eredeti értelméhez – sokszor talán az aktuális mondanivaló kárára is. Ezért rendelt az Úr pásztorokat és tanítókat, hogy magyarázzák az írásokat, és segítsenek eligazodni a hívő embernek Isten útmutatása szerint.

Péter levelének utalása a Hóseás könyvére minden Bibliát tanulmányozó ember számára ismeretes: Hóseásnak, Beéri fiának el kellett vennie prófétai cselekedetként egy parázna nőt, így lett a felesége Gómer, Diblaim leánya. Akitől először fia született, őt az Úr parancsa szerint Jezréelnek nevezett, majd egy leánygyermek következett, akinek a Ló-Rukhámáh, azaz a Nincs-Irgalom név jutott, végül a Ló-Ammi, Nem-Népem nevű gyermek következett. Isten ezt a saját népének üzeni. Nem elég emlegetni, hogy mi vagyunk a választott nép – úgy is kell élni. A próféta a saját gyermekeit hívja így, vagyis jelként hordozzák ezt a nevet egész életükben – míg az ítélet be nem teljesedik Izrael házán.

Ahogy a próféta szereti a feleségét és a gyermekeit – ugyanúgy szereti az Úr az Ő hűtlen népét. Ezért hangzik el az ígéret, hogy ez nem tart örökké, mert eljön az irgalom ideje. Isten reánk, az Ő ma élő népére is így tekint: szeret bennünket bűneink ellenére.  

A fogság utáni hazatérésben a megrostált nép maradéka megtért Istenhez, ezért újra az Ő népe lehettek. A mi őseink is, akik távol voltak az igaz Istentől, az Ő népévé lehettek a többi pogány néppel együtt. S mi, akik néha úgy viselkedünk, mint akiknek semmi köze nincs az Úrhoz, mi is az Ő népe lehetünk! A prófécia beteljesedett. De ez nem önmagától beteljesedő jövendölés: mintha lenne egy ilyen alapvető törvényszerűség, mint az elfogyó és újra megtelő hold, vagy az apály és a dagály! Ez Krisztusban vált lehetségessé! Őbenne teljesedett be igazán! Ő szerezte meg számunkra az Atya irgalmát, Ő tett minket Isten népévé! Ezért nem várhatjuk, hogy majd a bűnös időszakunk után úgyis – ha akarjuk, ha nem – jön az irgalom ideje. Mintha nekünk csak várnunk kellene… Nem nekünk kell Istenhez visszatérnünk, bűnbánatot tartanunk, s akkor Ő irgalmas lesz hozzánk és az Ő népe lehetünk! A Krisztusban kiválasztottakról Péter úgy beszél, mint Isten ószövetségi választott népéről: „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe”. Ezt egyedül Krisztus miatt teheti meg! S ez nem az ölünkbe pottyant valami, amivel nem tudunk mit kezdeni, hanem ennek célja van: „hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”! S ezek után olvashatjuk azt, hogy, ha mindez így van, akkor beteljesedett rajtunk is a Hóseás-i prófécia. Ámen!