Meg kell tanulnia az Egyiptomból kiszabadult népnek,
hogy mi a Bálvány. Nem csak az idegen Istenek, amiket Egyiptomban és más
országokban láthattak! Hanem a II. parancsolat képtilalma is idetartozik – amikor
imádásra készít valaki képet, szobrot! Nem lehet más istene a választottaknak,
mert az Úr a mi Istenünk!
A IV. parancsolat nyugalomról szóló rendelkezéseinél
is csak azt találjuk most indoklásként: „Én
vagyok az ÚR.” (3Móz 26,2b). Ennek a parancsolatnak is az Istenhez való
tartozást kell kifejeznie, s ebből érthető a folytatás. Aki az Úrhoz tartozik,
azt Ő megáldja, aki elfordul Tőle azt átok éri utol.
Áldás – átok, arra szolgál, hogy tanulja meg a nép a
törvény gyakorlati hasznát. Betartásának, vagy megszegésének hétköznapi
következményeit! Feltételes az áldás és az átok is – nem feltétlen! Az Istenhez
való viszonyon múlik – ma is!
A kimondott szónak ereje, hatalma van!
A dabar nem csak a kimondott
szavakat, az igét jelenti, hanem a tettet is, a valóra vált igét! Az áldás
életadó, életfenntartó erő. Nem csak jókívánság!
Ez az igehely párhuzamba állítható az 5Móz
27,14-26-tal!
Az átok behatol az emberbe. Nemzedékeken át hat. A
szegények eszköze a jogsértés ellenszereként.
Prófétai látás, erő közlése Istentől.
Ahogy Jákób, vagy Bálám áldása úgy ez is jövendölés is. Izrael történetét
vetíti előre!
A zárás szerint a hangsúly itt is Isten irgalmára
esik: ha meg is bünteti a népet, el nem pusztítja, hanem megtérésén
munkálkodik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése