„Amikor
esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma
zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok
ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” (Mt 16,2-3)
A mi hitünk XX. századi szőnyegbombázása után csak
kérdéseink vannak nekünk hívőknek is - s válasz alig akad. Nem is a mi
számunkra lenne szükség válaszokra, hanem a világ számára. Gondoljunk a
teológián belül a Szentírás tekintélyének megkérdőjelezésére (bibliakritika,
történetkritika...). Vagy a feltámadás contra lélek halhatatlansága vitára.
Esetleg a teremtés és az evolúció szembeállítására. Hogy a harcos ateizmusról
már ne is beszéljünk... Aztán ott vannak az etikai kérdések: a tisztelet szülők
és pedagógusok iránt; az élet határterületeinek bizonytalansága az abortusz és
az eutanázia miatt; a "Ne paráználkodj - Ne törj házasságot!" parancs
értelmezhetetlenségére a házasság nélkül élők világában.
A Szentírás kristálytiszta értékei a hitvallásainkban még
megkérdőjelezhetetlen módon jelennek meg. Mind a tanbeli (Apostoli Hitvallás
magyarázata), mind az etikai (Tízparancsolat magyarázat), mind pedig a
kegyességi (Miatyánk magyarázat) útmutatás, amit XVI. századi eleink még teljes
mértékben magukénak tudhattak - mára már sok lelkipásztor, gondnok, vagy
presbiter számára sem egyértelmű igazodási pont.
Pedig látnunk kellene az idők jeleit! Hiszen vannak olyan
jelek, amelyek minden korszakban egyformán jelen vannak, s vannak olyanok,
amelyek egyre erősebben jelentkeznek a végidők közeledtével - s vannak,
amelyek csak a végidőkben jelennek meg! Azt mondják, három alapvető új jel
ismerhető fel a XX. század második fele óta: Izrael állam megalakulása, a
különböző felekezetek közeledése, és a törvénytipró megjelenésével elhatalmasodott
erkölcstelenség!
Nem maradhatunk meg ilyen körülmények között egyedül. Szükségünk van
Isten jelenlétére, útmutatására, erejére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése