Legdrágább kincsünk a gyermek! Megvehetetlenül
drága, ha szervenként akarná valaki megvásárolni és
összerakni... megfizethetetlen! Az óvodák és iskolák is a gyermekekért küzdenek, mert a
jelenlegi finanszírozás a gyermeklétszámtól függ. Ne értékeljük le, ne
infláljuk el; becsüljük meg gyermekünket!
Dicséret az őrzőknek! A szülők,
nagyszülők, testvérek, rokonok, tanítók, tanárok és lelkipásztorok - ők azok,
akik fejlesztik a gyermeket, mert foglalkoznak vele. Azután, hogy a gyermek egy
éves korában megtanult járni, majd beszélni - hatéves kora után fejlődik megint
egy látványosat: megtanul írni, olvasni, számolni. Olyan alap dolgokat, amelyek
később, minden mérésnél, értékelésnél számítanak - olyanokat tanulnak meg a
gyermekek ebben a korban. Segítsük őket ebben, hogy később ne legyen vele
problémájuk! A Ceglédi Református Iskola fenntartója a 2011. évi Pedagógus Napon
feladatként adta a tanítóknak, tanároknak, hogy dicsérjék a gyermeket és a
szülőt - ehhez segítségként a Köszönet 100 száz szavát mindenki megkapta.
Használják a pedagógusok - köszönet érte! A dicséret felértékeli a gyermeket!
Imádkozzunk a gyermekeinkért! Egy idő után
már késő lesz bánkódni, nem tudunk segíteni gyermekeinknek. Most kell
megtennünk értük mindent. A mi képességeink, lehetőségeink végesek, de Isten
tud segíteni. Most még kérhetjük Őt is, hogy segítsen! Később már csak sírni
tudunk odamenni elé: amikor átok lesz az áldásból.
Célt tudunk neki mutatni, hogy ne legyen
hiábavaló és céltalan az életük. Meg tudjuk nekik bocsátani a hibáikat,
bűneiket, hogy tovább tudjanak menni. Saját példánkon keresztül értékeket
adhatunk át: ha el tudjuk mondani, én is így tanultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése