Egy keresztyén sem úgy kel fel reggel, hogy ma bűnt fogok
elkövetni... S mégis alig van Krisztus mai követői között is egy-néhány, aki
úgy fekszik le, hogy "Köszönöm Uram, hogy ma megóvtál minden
bűntől!".
MIÉRT?
Azt mondja a teológus: "simul iustus et peccator"
- egyszerre igaz és bűnös, mert megigazított bűnösök vagyunk mindannyian:
Kegyelemből élünk! A kérdés ebben az összefüggésben leginkább az, hogy mennyire
vagyunk ezzel tisztában, s hogyan tudunk ezzel együttélni? Van ugyanis, aki ezt
letagadja, s hívő gőggel, modern farizeusként ostorozza mások bűneit. A másik
véglet sokkal szomorúbb: van aki a Pál apostol által is cáfolt mondatba
kapaszkodik meg: "Vétkezzünk!" - mert ezzel nem a kegyelmet tesszük
nagyobbá az életünkben, hanem az ítéletet! Nem élhetünk vissza a
kegyelemmel....
MI AKKOR A BŰN?
Az élet potyautasa. Mint a fa tárgyaknál a kártevők, a
fémeknél a rozsda, a számítógépeknél és a mobiltelefonoknál a vírusok, az élő
szervezetekben a betegséget okozó baktériumok és vírusok. Ugyanígy károsítja
lelkünket a bűn. A bűneset után élő emberiség nem tud szabadulni tőle, csak
Krisztusban! A potyautas a Krisztus jelenlétében lebukik, és kénytelen
leszállni lelkünk járművéről, a mi testünkről is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése