2017. április 30., vasárnap
2017. április 23., vasárnap
4. A gyülekezet, mint Krisztus teste
Az öt memoriter a témához:
1.
„Mert
amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan
vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is.” (1Kor 12,12)
2.
„Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban
vannak, mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban
megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” (Róma 8,1-2)
3.
„Mert a
saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, amint az Úr is
az egyházat, mert az ő testének
tagjai vagyunk.” (Ef 5,29-30)
4.
„Egy a
test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van,
mindent áthat, és mindenben jelen van.” (Ef 4,4-6)
5.
„Mert ahogy egy
testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a rendeltetése, úgy
sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.”
(Róma 12,4-5)
I.
Az elnevezés
A görög szóma tou
Khrisztou kifejezés a Római Birodalom mintájára írja le az Egyházat. A
tagok egységet alkotnak, habár más-más funkcióval bírnak. A test mint egységes
egész kell, hogy működjön, de a különböző életfunkciókat a tagok végzik.
Fontos, hogy a test és a lélek élő, eleven egységét kifejező szóma szerepel ebben a megnevezésben,
nem csak a hús-testet jelentő szarksz.
De nincs is elspiritualizálva a kép… A főről szóló tanítás logikus
következménye ennek a képnek. A testhez, törzshöz hozzátartozik a fej is. Ez
pedig nem lehet más, mint Krisztus. Ő irányít, a tagok Neki engedelmeskednek.
II.
Az elnevezés árnyalatai
A fő és a tagok egymáshoz való viszonyulása a test
képében kifejezi azt a szoros összetartozást, amit a keresztyén ember
Krisztusban átélhet. Az elnevezés hangsúlya alapvetően Krisztuson van! Ezzel
jelzi a Krisztus követőjének új identitását, amit maga a Megváltó határoz meg.
Ennek értelméről beszél Jézus az igazi szőlőtő-ről szóló tanításában (Jn
15,1-8).
Ezután következik a tagok egymáshoz való
viszonyulásának újdonsága: mindenkire szükség van, mindenkit meg kell becsülni,
mindenkinek megvan a maga helye (Róma 12, és az 1Kor 12).
Az egyház hitbeli egységét fejezi ki, a manapság
divatos összegyházi organizációval szemben. Lényege, hogy a sokféle lelki
ajándéknak egyetlen cél szolgálatában kell állnia. Hiszen ezek Krisztustól
származnak, Róla tesznek bizonyságot, és Rá mutatnak, mint jelek!
Ez a kép önmagában is elég titokzatos. Az Efézusi
Levél viszont még spiritualisabbá teszi azáltal, hogy a házasságról szólva
megemlíti: „Felette nagy
titok (müsztérion) ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.”
(Ef 5,32). A misztikum ezzel szó szerint megjelenik ebben a képben, ami itt
Isten örök tanácsvégzésére utal, amit mi a kijelentésből ismerhetünk meg.
Mindezek mellett a Krisztus testéről szóló apostoli
tanításnak kezdettől része volt a teljessé tétel. A mi hiányosságaink
kiegészítése: „És az ő lába
alá vetett mindent, és őt rendelte mindenek fölött való fővé az egyházban, amely az ő teste és teljessége annak,
aki mindent mindennel betölt.” (Ef 1,22-23). Ez viszont a
Krisztussal való teljes egyesülésben, a végidőkben válik valósággá. Ezért ennek
a képnek van egy eszkatológikus színezete is!
III.
A gyülekezet mint „Krisztus-test”
értelmezése
1. A gyülekezet, mint Krisztus teste
azért tartozik Istenhez, mert Ő váltotta meg, Ő hívta ki ebből a világból egy
másik valóságba. Új életét, üdvösségét köszönheti a hívő ember és a gyülekezet Krisztusnak
(2Kor 5,17)!
2. A Krisztus teste különböző tagokból
áll: minden tagnak más a szerepe a testen belül. Lelki ajándékaink ennek
megfelelően különböznek egymástól.
3. A tagok egy testet alkotnak! A
különbözőség nem szakíthatja szét a testet, hanem ez teszi alkalmassá különböző
feladatok elvégzésére.
4. A test egésze és a tagok egyenként is
a fő, Krisztus uralma alá tartoznak! Ő irányítja a testet. Az Ő akaratát
cselekszik a tagok.
5. A tagokban Krisztus él. Amit tesznek,
azt Krisztus cselekszi; amit mondanak, azt Krisztus mondja – rajtuk keresztül
(Jn 14,12-14 és 22; Mk 16,20; ApCsel 4,30; 19,11; Róm 15,18-19).
6.
A keresztyén ember,
és a keresztyén gyülekezet Krisztusban létezik, Krisztus az életlehetősége,
élettere. Új élet, új élettér, új lehetőségek, új küldetés.
7. Krisztuson kívül, a Jézussal való
közösség nélkül nincs megváltás, nincs üdvösség, nincs örök élet – nincs
keresztyénség és nincs egyház sem!
IV.
A gyülekezet, mint Krisztus teste a gyakorlatban
Itt
Krisztus megváltása és a megigazulás az, ami ehhez a képhez tartozik. Az
új teremtés Krisztusban megy végbe. Az Ő megváltottait megigazítja és ők Benne
élhetnek új életet.
Ez
a kép fejezi ki legjobban a különbséget az Ószövetség és az Újszövetség népe
között. Mindamellett, hogy Krisztusban beteljesedtek az ószövetségi
messiási próféciák. Mégis Krisztus elfogadásával átlépünk az Újszövetség
világába. Ott a templom és a kultikus közösség által vált eggyé a nép, itt
viszont Krisztusban tűnnek el a faji, nemi, etnikai, nyelvi különbségek. Az
„egy kenyér” által leszünk eggyé (1Kor 10,17).
Ennek
a képnek sakramentális következményei is vannak. A keresztség pecsételi
el azokat, akik Krisztusban vannak, s az úrvacsora fejezi ki azt az
életközösséget, amely a Krisztus test és a fő között van.
A
Krisztus test életközösség Krisztussal és a többi keresztyénnel!
V.
A gyülekezet mint Krisztus teste
A
Krisztus Egyházát csak és kizárólag ebben a krisztológiai összefüggésben lehet
helyesen értelmezni. Az Egyházban jelen kell lennie a Krisztussal való
életközösségnek.
Hogyan
jelenik meg a gyülekezetedben a Krisztussal való életközösség?
A keresztyének egymáshoz való viszonyában hogyan
jelenik meg a Krisztus test tagjainak helyes összhangja?
2017. április 21., péntek
2017. április 18., kedd
3. A gyülekezet, mint család
Az öt memoriter a témához:
1.
„Mert általa van szabad utunk
mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek
polgártársai és az Isten házanépe, akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő
maga Jézus Krisztus.” (Ef 2,18-20)
2. „ő majd olyan igéket hirdet neked,
amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.” (ApCsel 11,14)
3.
„A fiú tiszteli
atyját, a szolga is az urát. Ha pedig én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én ÚR vagyok, hol
az irántam való félelem?” (Mal 1,6)
4.
„Az én Atyám házában
sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet
készítsek nektek. És ha majd elmegyek,
és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy
ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
(Jn 14,2-3)
5.
„Mert akiket Isten
Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek,
hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya! Maga
a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele
együtt is dicsőüljünk meg.”
(Róm 8,14-17)
I.
Az elnevezés
A héber bét és a
görög oikia, oikeiosz, oikeioi
szavak, amelyek házat, háznépet, a házhoz tartozó személyeket, a családot
jelentik. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben gyakran
szerepel a ház mint épület, melyben egy családi, rokoni közösség, nemzetség
lakik, a magyar fordításokban ez szerepel „háza népe”-ként. Ez a kifejezés
bővebb a mi jelenlegi családfogalmunknál: ennek nem csak a szülők és a
gyermekek a tagjai, hanem a nagyszülők, unokák – tehát több generáció; és az
együttlakó rokonság is, valamint a szolgák, rabszolgák. Mind a héber, mind a
görög gondolkodásban összefügg az épület és a család építése.
1Móz 7,1: „Ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be
egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem
előtt ebben a nemzedékben.”
Mt 10,13: „És ha méltó rá az a ház,
szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.”;
Mt 24,45: „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit
az ő ura gondviselővé tett háznépén, hogy a maga idejében adjon azoknak
eledelt?”;
Jn 4,53: „Ebből az apa megértette, hogy ez abban
az órában történt, amikor azt mondta neki Jézus, hogy „a te fiad él”. És hitt ő
és egész házanépe.”;
Róm 16,11: „Köszöntsétek Heródiont, az én rokonomat.
Köszöntsétek a Narcisszusz házanépéből azokat, akik az Úrban vannak.”;
1Kor 1,16: „Megkereszteltem még Sztefanász házanépét
is, ezenkívül nem tudom, hogy valaki mást is kereszteltem volna.”;
1Kor 16,15: „Kérlek pedig titeket, testvéreim,
hiszen tudjátok, hogy Sztefanász házanépe Akhája zsengéje, és a szentek
szolgálatára szánták magukat,”;
Filem 2: „és Appiának, nőtestvérünknek,
Arkhipposznak, bajtársunknak és a te házadnál levő gyülekezetnek:”;
2Tim 1,16: „Az Úr legyen irgalmas Onéziforosz házanépéhez,
mert gyakorta megvidámított engem, és nem szégyellte bilincsemet.”;
2Tim 4,19: „Köszöntsd Priszkát és Akvilát és az Onéziforosz házanépét.”;
ApCsel 11,14: „ő majd olyan igéket hirdet neked,
amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.”;
ApCsel 16,15: „Amikor pedig a [Lídia] házanépével együtt
megkeresztelkedett, így kérlelt minket: Ha az Úr hívének ítéltetek engem,
gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott! És unszolt minket.”;
ApCsel 18,8: „Kriszpusz pedig, a zsinagóga
elöljárója hitt az Úrban egész házanépével együtt, és a korinthusiak
közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek.”.
A házban a ház ura vezetésével folytatott, rendezett életet a
nyugalom és a belső békesség biztosítékának látták (Mt 24,43; Mk 13,35; Lk
10,5; 13,25). Valakinek a házába betérni (vele együtt étkezni)
megtiszteltetést, a személy elfogadását, közösségvállalást jelentett (Mt
6,10; Lk 9,4). Jézus ezt vállalta, amikor betért Máté (9,10; Mk 2,15),
a leprás Simon (Mt 26,6), a farizeus (Lk 7,37), Zákeus (Lk
19,5) házába. A kapernaumi százados ennek tudatában mondja Jézusnak: „Uram,
nem vagyok arra méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és
meggyógyul a szolgám.” (Mt 8,8; Lk 7,7).
II.
A két szövetség család felfogása
Az Ószövetségben alapvetően a vérségi alapon
szerveződő nomád, majd letelepedett társadalom legkisebb szervezeti egysége a
család, vagy háznép. Erre épül a nemzetség, törzs, nemzet. Mivel Isten
kiválasztotta a népet, és megszentelte, ezért a családok is az Ő uralma alá tartoztak!
A próféták szerették Isten és az Ő népe kapcsolatát családi képekkel
szemléltetni. Atya-gyermek (Mal 1,6). Férj-feleség (Ézs 50,1: „Így szól az ÚR:
Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Vagy ki az hitelezőim
közül, akinek eladtalak titeket? Íme, vétkeitek miatt adtalak el titeket, és
bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat!”). Úr-szolga (Ézs 41,8-9; 42,1. 19;
44,1-2). Ebből lett az Újszövetségben ki is mondott: Isten háza népe, Isten
családja.
III.
A gyülekezet mint „háznép”
értelmezése
1. A gyülekezet, mint Isten háza népe
azért tartozik Istenhez, mert Ő hozta létre, Ő építette fel. A létét köszönheti
a hívő ember és a gyülekezet Istennek!
2. Isten háza népében a ház ura: maga
Isten. Minden az Ő uralma és hatalma alá tartozik. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen.
Tisztelete magától értetődő.
3. Isten háza népe körében mindennel
Isten rendelkezik, mindennel Ő gazdálkodik. Vezetésének elfogadása áldással
jár. Az Ószövetségben ez főleg földi javakat jelentet, az Újszövetségben a
hangsúly a lelki javakra tevődött át.
4. A család tagjairól, új tagokról az
Atya dönt. Ő bocsáthat el, tagadhat ki, száműzhet bárkit, de Ő fogadhat be,
hozhat be a családba, gyarapíthatja a családot bárkivel. Ő teszi eggyé a
családot: közelieket és távolból érkezetteket.
5. A gyülekezetet, mint Isten családját
teljes joggal egyedül Isten képviselheti. Mindenki más csak megbízott. Csak
feladatot, szolgálatot teljesít.
6. Akármerre megyünk, akármi történik
velünk, ha az Atya nem mond le rólunk, családtagok vagyunk – gondoljunk a
tékozló fiúra!
7. Az Istennel való családi
közösségünket most csak a gyülekezet közösségében élhetjük meg. De amikor Jézus
magához vesz minket, és befogad az Ő Atyja országába, akkor ez végérvényesen
állandósul.
IV.
A gyülekezet, mint Isten házanépe a gyakorlatban
Itt
is Isten kiválasztó kegyelme érvényesül.
Isten, mint szuverén Úr dönti el, hogy ki tartozik családjához. A lelki házzá
felépülésben ez az alap, aki Krisztus – Őbenne értelmezhető a mi
kiválasztásunk. A Szentháromságon belül megélt szeretetközösségbe vonja be a
választottakat.
Isten az övéit elhívja – olyan ez, mint a leánykérés: jön a vőlegény és
választottját elkéri korábbi családjától! Ez a Lelki házzá felépülésben az
apostolok tanítását, az igehirdetést jelenti.
Isten
azokat, akiket elhívott meg is igazítja!
Nem lehetünk bűnösen gyalázatunkkal az Ő családjának tagja. Megtisztít minden
bűntől és magához méltóvá tesz.
Lelkét adja nekünk, hogy az Ő értékrendje szerint tudjunk élni, hogy
Vele kapcsolatban legyünk, hogy uralmát gyakorolhassa már itt a mi földi
életünkben!
Üdvözít! Isten az Ő ígéreteit teljesíti. Amit a mulandóságban ígért,
az örökkévalóságban a miénk lesz.
V.
Az Isten családjának ismertető jegyei
Miről
lehet felismerni azt, aki Isten családjához tartozik? Miben más ez, mint a
többi csoportosulás?
-
Krisztus jelen van
az életében!
-
Szereti Istent!
-
Szereti a testvérét
(1Jn 3,10-24)
A
három pedig összefügg. Nem külön-külön van jelen, hanem egyszerre. Hiszen ezek
az ismertetőjegyek egymást erősítik!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)