2013. november 16., szombat

ÖTÖDIK HITVALLÓ ESTE



12 HITVALLÓ ESTE
Hitkérdések a Heidelbergi Káté alapján
Ötödik alkalom
Megigazulás és cselekedetek
60.
Hogy igazulsz meg Isten előtt?
Egyedül a Jézus Krisztusba vetett igaz hit által. Habár engem a lelkiismeretem vádol, hogy Isten minden parancsa ellen súlyosan vétkeztem és azok közül egyet sem tartottam meg soha, sőt még mindig hajlamos vagyok minden gonoszra; Isten mégis[1] minden érdemem nélkül, ingyen kegyelemből,[2] nekem Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét ajándékozza és tulajdonítja, mintha én soha semmilyen bűnt nem követtem volna el, hanem mindenben olyan engedelmes lettem volna, mint amilyen engedelmes volt értem Krisztus, de kizárólag akkor, ha én ezeket a jótetteket hívő szívvel elfogadom.

KÉRDÉS:
Mi a megigazulás?

Mi által igazulsz meg Isten előtt? Nem önmagad és nem az emberek előtt!

Mit jelent az, hogy egyszerre bűnös és egyszerre igaz ember vagy?

Mikor lesz enyém a Krisztus igazsága és szentsége?

Ha ebben a kérdés-feleletben összegződik a reformáció központi mondanivalója, akkor hogyan fogalmaznád ezt meg saját szavaiddal?


61.
Miért mondod, hogy egyedül hit által igazulsz meg?[3]
Nem azért, mert a hitem értéke miatt tetszem Istennek, hanem azért mert egyedül Krisztus elégtétele, igazsága és szentsége az én igazságom Isten előtt, és én ezeket semmi más módon, mint egyedül hit által tudom elfogadni és a sajátommá tenni.[4]

KÉRDÉS:
A hit cél, eszköz, vagy ajándék?



62.
De miért nem lehetnek a mi jócselekedeteink Isten előtt megigazulásunkká, vagy annak egy részévé?
Azért, mert annak az igazságnak, amely Isten ítélőszéke előtt megállhat, teljesen tökéletesnek és az isteni törvénnyel egészen megegyezőnek kell lennie, viszont a mi legjobb cselekedeteink is ebben az életben mind tökéletlenek és bűnnel szennyezettek.

KÉRDÉS:
Számítanak-e a valamit Isten előtt a jócselekedetek?

Milyen igazság állhat meg Isten ítélőszéke előtt?

Milyenek a mi jó cselekedeteink?


63.
Nem érdemelnek a mi jó cselekedeteink semmit, pedig Isten ebben és az eljövendő életben meg akarja azt jutalmazni?[5]
Ez a jutalmazás nem érdemből, hanem kegyelemből történik.

KÉRDÉS:
Isten kegyelme és a mi cselekedeteink milyen összefüggésben állnak egymással?


64.
Nem tesz ez a tanítás nemtörődömmé és elvetemültté?
Nem, mert lehetetlen az, hogy akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a hálaadás gyümölcsét ne teremjék.

KÉRDÉS:
Lehet cselekedetek nélkül is Istennek tetsző életet élni?
Mi a különbség az érdemszerző szándékkal tett jó és a hálából fakadó jótett között?
91.
Melyek hát a jó cselekedetek?
Egyedül azok, amelyek igaz hitből Isten törvénye szerint, az Ő dicsőségére[6] történnek, és nem azok, amelyek a mi jótetszésünkön[7] vagy emberek rendelésén alapulnak.

KÉRDÉS:
Mitől számít egy jótett jó cselekedetnek Isten előtt?
Nem számít a mi jótetszésünk és az emberek rendelése sem?



[1] A latin szöveg itt toldja be az elfogadásra vonatkozó részt, ami a német szövegben a végén van, de más szöveggel: „modo haec beneficia vera animi fiducia amplectar” – azaz: „hogy ezeket a jótéteményeket az igaz lélek bizodalmával vegyem”.
[2] A latin a német „aus lauter Gnaden” megfelelőjét nem a „gratia”-val, hanem „ex mera Dei misericordia”-ként adja vissza – azaz: „Isten tiszta / tulajdon irgalmasságából”.
[3] A latin szövegből hiányzik a kérdés első része.
[4] Szó szerint: „magaménak tulajdonítani”.
[5] A latin változat egy „miért”-tel kezdődik, és az „Isten ígéretére” való hivatkozással zárul.
[6] A latin hozzáteszi: „kizárólagos” – solius.
[7] Lehet: „belátásunkon”, „véleményünkön”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése