Mikulásra

A MIKULÁS ÉS A KERESZTYÉNSÉG

I.                  Történelmi személy

         A Mikulás és a Télapó között van egy lényegi különbség. Míg a Mikulás figurájának hátterében egy történelmi személy áll, addig a Télapó alakja mögött a mitikus téldémon bújik meg. Miklós életrajza ugyan tele van legendákkal, de felismerhető mögötte az egykori myrai püspök alakja. Aki 245-ben született az anatóliai Pattara városában, ez Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén van. Egy járványban korán elvesztette szüleit. Árvasága mellé nagy vagyont örökölt. Nagybátyja neveltette fel egy kolostorban, ahol természetévé vált a keresztyénség, mert az idős szerzetesek szerették az aranyos kisfiút, aki szemük láttára cseperedett fel. 25 évesen Jeruzsálembe zarándokolt. Útközben viharba került a hajó, a legénység félt – Miklós imádkozott és lecsendesedett a tenger, amiért szentnek tartották. Hazafelé tartott amikor Anatólia fővárosában, 270-ben Myra püspökévé választották. 52 éven át volt a város szeretett püspöke. Esténként órákon át sétált a város utcáin. Megismerte az emberek gondját, baját. Vagyonából segítette őket. Szeretett ismeretlenül jótékonykodni. Az éhínség idején már nem csak a saját vagyonából, hanem az egyházéból is segítette a város lakóit, hogy megmentse őket a haláltól. Halála után viszont ezért utódja kitagadta az egyházból, ez viszont nem tarthatott sokáig, mert a nép tisztelte egykori püspökét, aki 326. december 6-án halt meg.  

II.              Kultusztörténete

Halála után a helyiek szentként tisztelték. De kultusza csak Anatóliában volt ismert. 1087-ben olasz tengerészek rabolták el ereklyéit. A sír felnyitásakor állítólag illatos olaj folyt ki a koponyából. Dél-Olaszországban, Bari városában helyezték el ereklyéit.  Hiszen a hajósok nem véletlenül vetődtek Myra városába, hanem határozott céllal mentek oda: meg akarták szerezni a kedves szent ember földi maradványait. Itáliába érkezése után szentté avatták nyugaton is. Életrajza ekkor színesedett legendákkal: három zsák arannyal három szüzet ment meg, három halálraítélt katonát ment meg, feltámaszt három megölt gyermeket, egy hajót ment a vihar lecsendesítésével (vízen járók, vízimolnárok és hajósok patrónusa), Zadar város meghódításának megakadályozása.

Kultusza legendái révén a XI. században gyorsan elterjedt, főleg Itáliában, Normandiában, német nyelvterületen, és a németekkel szomszédos országokban – így Magyarországon is. Hazánkban, a középkorban csak Antalnak volt hozzá mérhető a népszerűsége. Halálának emlékére a XIII. századtól kezdve terjedt a Miklós járás szokása: megajándékozták az emberek szeretteiket. Alakja összefonódik a germán Wotan istenség jutalmazó, bűntető alakjával.

 A reformáció nyomán kultusza törést szenvedett. Sok helyen betiltották tiszteletét. Így az amerikai puritán bevándorlók között is, akik átformált alakját a karácsony ünnepéhez kapcsolták. Külső megjelenését erősen módosította Clement Clarke Moore: Szent Miklós látogatása című költeményének az 1860-1880 közötti időszakban a Harper’s magazinban megjelent Thomas Nast illusztrációi. Kialakult a fehér prémmel díszített piros ruhás, hófehér szakállú, név szerint ismert rénszarvasok által húzott szánnal közlekedő északi-sarki műhelyéből induló, és a földet egy éjszaka végiglátogató modern Mikulás alakja. Ehhez már csak apró adalékul szolgált a Finn Rádió riporterének 1927. évi bejelentése, amikor is tudatta a világgal, hogy a Mikulás Lappföldön lakik Korratunturi helységben a Fül-hegy alatt, ahol mindent hall. Munkáját pedig felesége mellett manók százai segítik. A kereskedelmi cégek közül először a Coca-Cola használta ki a Mikulás kínálta reklám lehetőségeket.

III.           Bibliai mérlege

A szentek kultuszánál kezdődik az alapvető gond, ha a Mikulásról beszélünk a Biblia alapján. A Szentírás ugyanis nem ismer más közbenjárót Jézus Krisztuson kívül. Ezt olvassuk az 1Tim. 2,5-ben: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus”. Mivel nekünk az Ef. 2,18 szerint „szabad utunk van… az Atyához”, ezért nincs szükségünk az olyan köztes lényekre, mint a szentek, akik közvetítenének mi közöttünk és Isten, vagy az Ő Fia között. Miklós élete ezután egy követendő példa marad csupán.

A fogyasztói társadalom kultuszfigurájává avanzsált Mikulás piros ruhája alá bújtatva viszont sok konzervatív protestáns gyülekezet az ördögöt véli felfedezni. Mert, ha még a biblikus ajándékozás (Lásd: Péld 21,14: „A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.”) és megajándékozott voltunkra való emlékeztetés (Mt 7,11: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok  jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!”) kapcsolható ugyan a Mikuláshoz, de az értelem nélküli ajándékozási őrület, már nehezen.

IV. Mit tehetünk?

Töltsük meg keresztyén tartalommal ezt az ünnepet. Segítsünk a rászorulóknak úgy, ahogyan azt Miklós püspök Krisztustól tanulva meg tudta tenni. Olyan segítséget nyújtsunk, ami átsegít a nehézségeken! Ahogy Krisztus sem sablonos és felületes ajándékokat ad nekünk, hanem életet formáló, örök életre szóló ajándékot!