Mi keresztyének előszeretettel
feledkezünk meg arról, hogy nem lehet ám akárhogy odaállni az élő Isten színe
elé! S az Úrhoz való közeledésben egymástól jól megkülönböztethető szintek
vannak. Ezek megnyilvánulnak az ószövetségi nép kultuszi rétegződésében is:
főpap, papok, léviták, izraelita férfiak, izraelita nők és gyermekek,
jövevények, pogányok… S ezzel kapcsolatban gondoljunk a Szent Sátor, vagy a
Jeruzsálemi Templom felépítésére a Szentek Szentjétől a Pogányok Udvaráig. Valljuk,
hogy Krisztusban ezek a falak jórészt leomlottak: a templomban a Szentélyt és a
Szentek Szentjét elválasztó kárpit nagypénteken kettéhasad – szabad utunk van
az Atyához! Mégsem győzik az apostolok figyelmeztetni a pogányokból lett
keresztyéneket arra, hogy nem élhetik tovább tisztátalan pogány életüket… S ez
ránk is vonatkozik! A Krisztusban kapott szabadság nem vezethet szabadossághoz
(1Kor 6,9-20)!
Itt a 11. fejezetben arról olvasunk, hogy mi tiszta és
mi tisztátalan – s ennek megfelelően az Isten szövetségéhez tartozó személy
elfogyaszthatja-e, vagy pedig nem, mert az étel tisztátalanná teszi
fogyasztóját. Aki kultuszi értelemben tiszta, csak az közelíthet Istenhez, az vihet
oda áldozatot, mehet be a szentélybe! Nem a test tiszta, vagy koszos voltáról
van itt szó, hanem az Úr szerinti lelki tisztaságról. Tiszta kultuszi
értelemben – ez a minimum szint az Isten közelében. Erre épül az erkölcsi jó,
amit követ a szentség szintje. Nem kell bűnt elkövetni ahhoz, hogy ne állhass
meg Isten színe előtt – elegek a tisztátalan gondolatok, a bűnös vágyak…
Mi az, ami tisztátalanná tesz? Az
ószövetségi törvény szerint a halál, a nemiség, a pogányok és tisztátalan
dolgaik, a nem kóser ételek, betegségek szennyezik be az embert. Miért? Mert a
démoni erők számára kaput nyitnak az életünkre! S ugyanez mondható el a
tisztátalan gondolatokról, a bűnös vágyakról, haragról és indulatról… Oda kell
ezekre is figyelnünk, hogy az Úrhoz méltók lehessünk!
A
felsorolás szerint az állatok közül tisztátalanok a ragadozók, az idegen
istenek kultuszában használt áldozati állatok, a mágikus szertartásokon
használt élőlények, a „totemállatok”, amelyek démonok és halott lelkek
hordozói… A mi óemberünk bűnnel terhelt dolgait ne akarjuk megkeresztelni! Ne
feledjük az apostol szavát: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert
mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a
világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van
Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?
Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert
mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: Közöttük fogok lakni
és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki
közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek,
és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká
leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.”
(2Kor 6,14-18).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése