1.
- Keresztyén vagy-e?
- Keresztyén vagyok.
2.
- Kiről neveznek téged
keresztyénnek?
- Krisztusról,
akinek a keresztségben olyan fogadalmat tettem, hogy csak egyedül Őt akarom
elismerni szabadító királyomnak, Isten akaratára vezető prófétámnak, és olyan
papomnak, aki nem tulkoknak, bárányoknak vérével, hanem az ő saját vérével
áldozott értem.
3.
- Kicsoda
tehát a keresztyén ember?
- Olyan
személy, aki az igaz hit által csak az egyetlen Krisztus érdeméből várja
bűneinek bocsánatát, és tehetsége szerint mindenben Isten dicsőségére és
felebarátja hasznára törekszik.
4.
- Mi
a legfőbb gondja és tiszte itt e világon a keresztyén embernek?
- Hogy
teremtő és megváltó Istenét megismerje, és őt mindenek felett becsülje és
tisztelje.
5.
- Miképpen
kell Istent megismerni és tisztelni?
- Úgy
ahogy kijelentette magát a Szentírásban, és ahogy azt ő kívánja.
6.
- Kicsoda
az Isten?
- Az
Isten örökkévaló lélek, végtelen, jó, igaz, szent, irgalmas, mindenható, és
szabad akaratú, a mindenség teremtője, és gondviselője; aki lényegét tekintve,
azaz isteni természetében egy, de személyében három: Atya, Fiú és Szentlélek.
7.
- Hány
Isten van?
- Csak
egy, és nem több egynél, amint a Mózes ötödik könyvének hatodik részében meg
van írva: „Halld meg Izráel: Az Úr a mi
Istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6,4)
8.
- Miért
nevezzük meg tehát e hármat: Atyát, Fiút, és a Szentlelket?
- Ezzel
mi nem három Istent vallunk, hanem csak azt akarjuk a Szentírással együtt
kifejezni, hogy az egy Istenségben három olyan személy van, akik egymástól
saját egyedi tulajdonságaikkal különböznek. Mert az egy Istenségben néhol
Atyáról van szó, néhol pedig Fiúról, és Szentlélekről. Azért, aki Atya, az nem
lehet a Fiú, sem pedig a Fiú nem nevezhető Atyának, így a Szentlélek is
különbözik attól, akinek lelkének mondatik.
9.
- Bizonyítsd
be, hogy három személy van az Istenségben!
- I.
Először az Írásból bizonyosodik be nyilvánvaló módon, amikor azt mondja János
első levelének ötödik részében, hogy hárman
vannak, akik az égből bizonyságot tesznek: az Atya, az Ige és a Szentlélek.
(Jn 5; Jn 14; 1Kor 15; Ézs 63)
II. Másodszor a keresztség formájából, mert Krisztus
azt parancsolja a tanítványoknak, hogy kereszteljenek az Atyának, a Fiúnak és a
Szentléleknek nevében. (Mt 28)
III. Harmadszor, ez megerősítést nyert látható
megjelenés által is: mert Krisztus megkeresztelkedésekor az Atyaisten az égből
szól, a Fiú a Jordán vizében keresztelkedik, a Szentlélek galamb képében száll
le Krisztusra. (Mt 3)
IV. Negyedszer az Apostoli Hitvallás is erre tanít,
amikor egyformán mondjuk, hogy hiszünk az Atyában, Jézus Krisztusban, és a
Szentlélekben.
10.
- Mi
az az Apostoli Hitvallás?
- A
mi hitünk tételei, melyben a keresztyén vallás mind Istenről, mind pedig a mi
üdvösségünkről az apostolok írásából rövid összegzésben megfogalmazást nyert.
11.
- Mondd
el!
- Hiszek
egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus
Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott
Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt;
megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon
feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten
jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem
az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a
test feltámadását és az örök életet. Ámen.
12.
- Hány része van a
Hitvallásnak?
- Négy: mert az első része a
teremtő Atya személyéről tanít. A második a megváltó Fiúról. A harmadik a
megszentelő Lélekről. A negyedik az anyaszentegyházról, és az abban lévő hívek
boldogságáról.
13.
- Kicsoda hát az Atya?
- Az
Istenségben az első személy, aki Fiát örök időktől fogva szülte az Ő
lényegéből, és az idők teljességében e világra bocsátotta, hogy emberi testet
vegyen fel, és minket megváltson.
14.
- Miért nevezik Atyának?
- I.
Először a Krisztusra nézve, aki neki természet szerint való fia. (Jn 1.)
II.
Másodszor mireánk nézve, mert most már minket is fiává fogadott Krisztus által.
15.
- Kicsoda a Fiú?
- Az
Istenségben a második személy, aki az Atya lényegéből öröktől fogva született,
és aki Isten és miközöttünk Közbenjárónak rendeltetett, ezért az idő
teljességében emberi testet vett fel a Szűz méhéből, hogy az ő engesztelő
áldozatával minket megváltson.
16.
- Bizonyítsd
be, hogy Isten a Fiú!
- Ézsaiás
a 9. részben erős Istennek és örökkévalóság Atyjának nevezi. Jeremiás a 23.
részben Úrnak, a mi igazságunknak és Pál örökké áldandó Istennek nevezi őt.
17.
- Kicsoda
a Szentlélek?
- Az
Istenségben a harmadik személy, aki egyenlőképpen származik az Atyától és a
Fiútól, aki megszenteli a híveket, és elpecsételi őket az örök életre.
18.
- Bizonyítsd
be, hogy Isten a Szentlélek!
- I.
Először bizonyítja ezt a keresztség formája. Mert úgyanúgy keresztelkedünk a
Szentléleknek nevében is, mint az Atyának és a Fiúnak nevében. (Mt 28)
II.
Másodszor a Szentírás nyilvánvaló bizonyságtételéből: mert azt mondja Péter
Ananiásnak: miért hazudtál a Szentléleknek, mert nem embernek, hanem Istennek
hazudtál. Pál is azt mondja, hogy mi Isten templomai vagyunk, mert a Szentlélek
lakik bennünk. (ApCsel 5; 1Kor 3. 6; 1Móz1; Zsolt 39; Jób 26)
19.
- Elég-e
az üdvösségre az, hogy én tudom: egy az Isten lényegét tekintve, de személyében
három?
- Nem
elég. Hanem ugyanakkor azt is kell tudnod, milyen akarattal van hozzád ez az
igaz Isten, aki önmagáról egy összegzésben ezt mondja: Úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta; hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. (Jn 5-6; Jn 3,16)
20.
- Honnan
érthetem ezt meg?
- A
Szentírásból.
21.
- Mi
a Szentírás?
- Isten
szájából származó Ige, melyet a próféták, apostolok, evangélisták által a mi
okulásunkra és vigasztalásunkra íratott meg.
22.
- Miért
nevezik szentnek az Írást?
- I.
Először az eredetére vonatkozóan, mert a szent Istentől származik.
II. Másodszor, mert szent emberek írták.
III. Harmadszor, mert szent dolgokra tanít.
IV. Negyedszer, mert az embereket is szentekké teszi.
23.
- Meg
van-e minden írva a Szentírásban?
- Ami
a mi üdvösségünkre szükséges, minden tökéletesen meg van írva, nem szükség azt
semmi emberi találmánnyal toldozni foltozni.
24.
- Hány
része van a Szentírásnak?
- Kettő:
a törvény és az evangélium.
25.
- Mi
a törvény?
- Isten
igazságos ítéletéből származó tanítás, amely életet ígér, ha betartjuk, de ha
áthágjuk, kárhozattal fenyeget.
26.
- Betarthatja-e
az ember a törvényt?
- Saját
erejéből soha senki sem, de Krisztus betartotta miértünk, mert ő azért
bocsátotta magát a törvény alá, amint Pál tanítja, hogy minket, akik a törvény
átka alatt voltunk megszabadítson.
27.
- Mi
haszna van most már a törvénynek?
- I.
Először: Azáltal ismerhetjük meg, hogy mi a bűn. (Róm 3.)
II.
Másodszor: Erőtlenségünket megmutatva, kézen fogva vezet és igazgat minket a
Krisztushoz. (Gal 3.)
III.
Harmadszor: Hogy tükrünk legyen; ami alapján helyesen el tudjuk rendezni
életünket, ahogy a Tízparancsolat igen szépen elénk tárja. (2Móz 29.)
28.
- Mi
a Tízparancsolat?
- Az
Isten két kőtáblára írt törvénye, amit Mózes által a Sinai hegyen kiadott,
melyben parancsolja a jót, és megtiltja a gonoszt.
29.
- Hány
parancsolat van az első táblán?
- Négy:
melyeknek az összegzése ezekben az igékben foglalható össze: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, minden
erődből, és tehetségedből, és egyedül neki szolgálj. (5Móz 6; Mt 22; Mt 4.)
30.
- Hány
parancsolat van a második táblán?
- Hat:
melyeknek rövid összefoglalása ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat, és amit
magadnak nem kívánsz, mással se tedd. (3Móz 19; Mt 22.)
31.
- Hol
van megírva a Tízparancsolat?
- A
Mózes második könyvének huszadik részében.
32.
- Mondd el!
- I.
Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság
házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!
II.
Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az
égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne
tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!
Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek
engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és
megtartják parancsolataimat.
III.
Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés
nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
IV.
Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz,
és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak
nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se
szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.
Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent,
ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és
megszentelte az ÚR a nyugalom napját.
V.
Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet
Istened, az ÚR ad neked!
VI. Ne ölj!
VII. Ne paráználkodj!
VIII. Ne lopj!
IX. Ne tanúskodj hamisan
felebarátod ellen!
X. Ne kívánd felebarátod
házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét,
se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!
33.
- Értem
már a törvényt; mondd meg azt is, mi az Evangélium?
- Örömüzenet
Isten kegyelméről és velünk való megbékéléséről, melyben az Úristen biztat
minket, hogy bűnünk miatt ne essünk kétségbe, mert nekünk ő már a Krisztusban
kegyelmes Atyánk, és bűnünket megbocsátva, minden javaiban részesíteni akar a
Krisztusban való igaz hit által.
34.
- Mi
az igaz hit?
- Tökéletes
bizalom Isten ígéretében, amellyel a keresztyén ember minden kétség nélkül
elhiszi, hogy Isten az ő ígérete szerint neki minden bűnét megbocsátja, és az
örök életet megadja Krisztus kedvéért, aki a mi igazságunk, váltságunk, és
Isten előtt való megigazulásunk lett.
35.
- Micsoda
a mi Isten előtt való megigazulásunk?
- Az,
hogy Krisztus érdeme és igazsága hit által nekünk tulajdoníttatik, s mi ezáltal
a bűnnek terhétől, és a kárhozattól úgy megszabadulunk, mintha saját magunk
cselekedtük volna mindazt, amit Krisztus cselekedett értünk.
36.
- Hogyan
tehetjük mi ezt?
- Kizárólag
a Krisztus érdemében való igaz hit által. Mert mindez Isten kegyelméből van,
nem a mi érdemünkből való jócselekedetekből.
37.
- Akkor
nem üdvözülhetünk a jócselekedet által?
- Nem:
Mert a mi cselekedetünk még a jó a
nevet sem érdemli, hiszen a mi igazságunk hasonló az undok vérben szerzett
ruhához, és nincs sehol egyetlenegy igaz sem, aki jót cselekedne, amint az Írás
mondja.
38.
- Akkor
nem kell jót cselekedni?
- Igenis
kell, de nem azért, hogy abból valamilyen érdemet várjunk, vagy azáltal
akarjunk üdvözülni, mert arra nem elegendő.
39.
- Akkor
miért kell jót cselekedni?
- I.
Először, mert Isten parancsolja, és Őt dicsérjük általa. (Dán 2; Ézs 3)
II.
Másodszor, mert szent életre, és nem förtelmességre teremtettünk. (Mt 5; 1Kor
10; Ef 4.)
III.
Harmadszor, mert a hit enélkül semmi és halott dolog. (Kol 3; Tit 2.)
IV.
Negyedszer, hogy másoknak jó példát adjunk, még ellenségeink se szidalmazzanak,
és a Szentlelket bennünk megszomorítva, az Isten haragját fejünkre ne vonjuk.
(Jak 2; Mt 2; 2Kor 9; Ef 4; 5Móz 28)
40.
- Ha
nem a cselekedeteinkből, hanem kizárólag a Krisztus érdeméből van üdvösségünk;
akkor miképpen kell Krisztust megismernünk?
- Úgy,
hogy higgyük és ismerjük el, hogy Krisztus igaz Isten és igaz ember egy
személyben, és tiszte szerint ő nekünk olyan Közbenjárónk, aki üdvösségünket
tökéletesen helyreállította, és a mennyország bezárt kapuját megnyitotta.
41.
- Miért
kell a Közbenjárónak egyszerre Istennek és embernek lennie?
- Azért,
hogy így mindkét természetben részesülve, a békességet munkálja, az Isten
végzését érthesse, és isteni hatalmával minden ellenségünket legyőzhesse;
embersége szerint pedig, a mi bűneinkért szenvedjen, és nyomorúságainkat
átérezve, tudjon rajtunk könyörülni.
42.
- Mi
a Krisztus tiszte?
- Az
hogy az ő egyszeri halálának és vére hullásának jó illatú áldozatával az Isten
haragját kiengesztelje, és a mi Ádámban elvesztett javainkat helyreállítsa,
amint ezt a sákramentumok igen szépen elénk tárják.
43.
- Mik
ezek a sákramentumok?
- Isten
ígéretei mellé adatott külső és látható szent jegyek, melyekkel, mint függő
pecséttel szokta Isten megerősíteni az ő ígéretét és fogadását.
44.
- Hány
ilyen sákramentum van az Újszövetségben?
- Csak
kettő: a keresztség, mely által újjászületünk, és újra az Isten háza népéhez
tartozunk; és az Úr utolsó vacsorája, amely által az Isten házában élünk és
naponként tápláltatunk.
45.
- Mi
a keresztség?
- Jézus
Krisztustól szerzett sákramentum, vagyis szent jegy, amely a vízzel való
megmosás által jön létre. Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében a mi
újjászületésünk és bűnünk bocsánata bizonyságára és hogy a pogányoktól, a
keresztyének ezzel megkülönböztetést nyernek.
46.
- Miért
mondod sákramentumnak a keresztséget?
- A
szövetségkötésre nézve, amely a keresztségben jön létre: mert latinul sakramentum-nak hívják az eskünek azt a
formáját, amellyel a katonák uruknak zászlajára és hűségére felesküsznek.
47.
- Mit
fogad Isten a kisgyereknek a keresztségben?
- Azt,
hogy nekik mindenben kegyelmes Atyjuk lesz, bűnüket megbocsátja, és minden
javaiban a Krisztus által részesíti őket.
48.
- Mit
fogad a gyermek Istennek?
- Azt
fogadja, hogy nem akar soha más Istent ismerni azon kívül, mint akinek nevében
megkeresztelkedett, annak zászlaja alatt hűen akar vitézkedni, és hűségében
végig megmaradni.
49.
- Miből
áll a keresztség?
- Vízből,
ahogy szemünkkel látjuk: mert minden sákramentumban két dolognak kell lenni:
külső látható jegynek, és belső láthatatlan dolognak, amelyet a külső jegy
példáz.
50.
- Mit
jelképez a keresztségben a víz?
- Jézus
Krisztus vérét, és annak drága hasznát: hogy csak az mosott meg minket minden
bűnünktől, ahogy a víz a külső szennyet is elmossa, és a rútat széppé teszi.
51.
- Miért
kell az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében megkeresztelkednünk?
- Azért,
hogy ebből megértsük a mi üdvösségünk rendjét és módját, hogy minket az Atya
Isten az ő Fiáért vesz csak kegyelmébe, és az ő Szentlelkével szül újjá az örök
életre.
52.
- Mi
a keresztség célja és haszna?
- I.
Először, ez megkülönböztet minket a pogányoktól, akik nem ismerik Krisztust, és
semmit sem tudnak az üdvösségük felől.
II.
Másodszor, bizonyossá tesz az újjászületésünk felől.
III.
Harmadszor, biztat minket az Isten kegyelme, és bűnünk bocsánata felől; hogy
amilyen biztosan látjuk, hogy a vizet a fejünkre öntötte Isten szolgája,
szintén olyan biztosan elhiggyük, hogy a Krisztus kedvéért minden bűnünk
megbocsáttatott.
IV.
Negyedszer, megmutatja a mi állapotunkat, hogy kik voltunk ezelőtt, és most kik
vagyunk, és a jövőben mivé leszünk majd.
53.
- Hogyan?
- I.
Mert: először elénk adja, hogy mi az eredeti szentségben, amelyben Isten
teremtett, nem maradhattunk meg, hanem a bűn sarába keveredtünk. (Róm 3)
II.
Másodszor, azt jeleníti meg, akinél megtaláljuk ezt az üdvösséget adó fürdőt
tudniillik, az egyetlen Jézus Krisztust, aki az ő vérével mosott meg minket
minden bűnünktől. (1Jn 1.)
III.
Harmadszor, elénk tárja, hogy milyen sokba került Krisztusnak a mi üdvösségünk;
aki nem arannyal, vagy ezüsttel, hanem az ő drága vérével váltott meg minket. (2Pt
1.)
IV.
Emlékeztet minket küldetésünkre és hivatásunkra; hogy mind a Krisztus jóságát
megbecsüljük, mind pedig magunkat; ha már megfürdettek, és tiszta inget adtak
ránk, ne térjünk vissza a fertőbe és okádásba, amint Péter írja. (2Pt 2,22;
Péld 26,11.)
54.
- Értem
most már a keresztséget; mondd meg azt is mi az úrvacsora?
- Krisztus
Jézus által szerzett sákramentum, vagy szent jegy, amelyben a kenyeret, és a
bort úgy osztják ki Krisztus testének és vérének velünk való közlésének
bizonyságára, hogy aki testi szájával eszi azt a kenyeret és issza azt a bort,
ugyanaz az ember igaz hit által veszi a Krisztus testét és vérét is bűnei
bocsánatára, és hite erősítésére.
55.
- Miért
nevezik vacsorának?
- Mert
Krisztus későn este vacsoraidőben szerezte.
56.
- Hány
dolog szükséges az Úr vacsorájához?
- Négy,
ahogy azt Krisztus a szereztetésnél elénk tárja.
57.
- Melyek
azok?
- I.
Először a külső éltető jegyek; a kenyér és bor.
II.
Krisztus teste és vére.
III.
Az Isten igéje.
IV.
A külső cselekedet, avagy a kiosztás szertartása.
58.
- Mire
való a kenyér és a bor?
- Hogy
a külső és látható jegyek elénk tárják Krisztus testének és vérének hasznát.
59.
- Hogyan?
- Úgy,
hogy amiként testünk táplálására nincs jobb eledel a kenyérnél és bornál: így
bizonnyal elhisszük, hogy csak a Krisztus teste és vére táplálja, és tartja meg
a mi lelkünket az örök életre.
60.
- Miért
nevezi a Krisztus a kenyeret az ő testének?
- Rendeltetésére
és jelzésére nézve, mert az ige arra rendeli a kenyeret, hogy Krisztus teste
legyen. De nem holmi átváltozás vagy átlényegülés által, hanem látható
bizonyságtétellel.
61.
- Miért
nevezi a poharat új szövetségnek az ő vére által?
- Mert
a pohárban levő bor bizonysága Isten üdvözítő kegyelmének, a mi bűneink
bocsánatára.
62.
- Jelen
van-e Krisztus teste az úrvacsorában?
- Igen
jelen van szent ígérete szerint a mi hitünknek; de nem az ostyában vagy a
kenyérben, se nem a kenyér alatt, hogy azt valaki foggal rághatná, hanem hittel
foghatjuk meg, noha a mennyországban van; mert a hitnek olyan hosszú keze és
nagy ereje van, hogy a távoli és reménység szerint való dolgokat is, ahogy Pál
írja jelenvalókká teszi, és magához kapcsolja.
63.
- Hol
van most Krisztus teste?
- Az
égben, mert ott kell lennie, azt mondja Péter, egészen a világ végezetéig, és
onnan jön el, nem előbb, hanem az utolsó napon ítélni élőket és holtakat, ahogy
az Apostoli Hitvallásban valljuk.
64.
- Ha
Krisztus teste most az égben van, és e földön nincs, akkor mi az úrvacsorában
csak kenyeret és bort veszünk?
- Nemcsak
kenyeret és bort, hanem egyszersmind a Krisztus testét és vérét is vesszük. De
mivel az eledel kétféle, külső és belső, vagy testi és lelki így az evés módja
is kétféle: mert a külső eledelt, a kenyeret és bort testi szánkkal vesszük, és
meg is esszük és isszuk: de a Krisztus testét és vérét, ami lelki eledel, lelki
szánkkal, azaz, igaz hitünkkel vehetjük, amely egészen az égig hatol.
65.
- Miért
mondja akkor Pál, hogy a pohár a Krisztus vérének és a kenyér az ő testének
velünk való közlése?
- Azért
hogy megértsük, milyen nagy szövetség van a külső jegy, és a jelzett dolog
között: és hogy az Úr vacsorájában nemcsak kenyeret és bort veszünk, hanem
egyszersmind a Krisztus testét és vérét is vesszük; mert a kenyér és bor
nyilvánvaló címere, és záloga a mi Krisztussal való egyesülésünknek, és igaz
hit által a Krisztusba való beoltatásunknak.
66.
- És,
ha Pál itt nem a hit dolgáról szól, hanem inkább azt jelenti ki, hogy a
kenyérrel együtt rágjuk a Krisztus testét, és a borral együtt testi szánkkal isszuk
az ő vérét?
- Ezt
akarják bizony kihozni belőle, de nem lehet; mert ebből az a szörnyűség
következne: hogy ha a Krisztus testét és vérét is foggal rágnánk és meginnánk,
mint a kenyeret és bort tehát testünkké és vérünkké lenne, akkor a Krisztus
teste és vére is megemésztve a mi
testünkké és vérünkké változna, és így a Krisztus teste és a mi testünk
egyetlen test lenne, ami lehetetlen dolog. Ezért lelki eledel ez, nem testi:
csak hit által lehetséges Krisztussal való egyesülésünk.
67.
- Mégis
azt mondja Krisztus a János evangéliumának hatodik részében: hogy az ő teste
valóságos étel és az ő vére valóságos ital?
- Mi
is azt valljuk, hogy valóságos étel és ital; de nem a testnek, hanem a
léleknek. Mert ugyanott azt mondja Krisztus, hogy a test önmagában nem használ
semmit, ha valaki azt fogával meg is rágná; hanem a Lélek az, aki minket az
örök életre megelevenít.
68.
- Mi
haszna van az igének az Úr vacsorában?
- Nem
az, amit a katolikusok tanítanak, hogy annak ereje által a kenyér és bor
természete átváltozik, és a kenyér hússá avagy testünkké válik és a bor vérré.
Hanem hogy az ige által a kenyér és a bor megszentelődik, azaz, a szent dologra
úgy rendeltetik, hogy abból az úrvacsora célját és hasznát mindenki megértse,
mert az most már nem olyan, mint az otthoni közönséges kenyér és bor, hanem
szent és lelki dologra rendelt.
69.
- Mi
kívántatik az Úr vacsorához?
- A
külső cselekedet, avagy az kiosztás szertartása.
70.
- Milyen
az a szertartás?
- Mivel
az úrvacsorában kétféleképpen vesznek részt az emberek, akik osztják
lelkipásztorként, és a hívek, akik kapják: ezért a szertartás is kétféle.
71.
- Mi
feladata a lelkipásztoroknak?
- Hogy
a kenyeret és a bort kezükbe vegyék, azt megszenteljék: azaz, az Isten Igéjéből
annak megbecsülését, hasznát, és célját bemutassák, megszegjék, és a híveknek
kiosszák, hirdetve az Úr halálát.
72.
- Mit
kell a híveknek tenniük?
- I.
Először önvizsgálatot kell tartaniuk. (1Kor 11,28.)
II.
Másodszor, el kell fogadniuk a kenyeret és bort.
III.
Harmadszor, meg kell enniük és inniuk.
IV.
Negyedszer, az Úr halálát nagy hálaadással kell emlegetniük. (1Kor 11,26.)
73.
- Miből
áll az önvizsgálat?
- I.
Először, igaz istenismeretből, és annak hozzánk való jó akaratának
megértéséből. (Jn 3.)
II.
Másodszor, az úrvacsora helyes ismeretéből, s annak titkos ereje, méltósága,
célja és haszna felől való biztos megértésből. (1Kor 11)
III.
Harmadszor, a hit erősségéből, és hogy kétség nélkül elhiggyük azt, hogy olyan
nagy az Isten irgalmassága, hogyha az egész világ bűnét elkövettük volna, a
Krisztusért mind megbocsáttatik nekünk: sőt ha csak két vagy három embernek
tett volna Isten ígéretet az üdvösségre, még azok közül is mi lennénk az egyik.
(Jk 2; Róm 3-4.)
IV.
Negyedszer, a bűnbánattartásból, minden nyilvánvaló vétek eltávolításából, és
Isten szerint való életből. (Mt 3; 2Kor 6.)
V.
Ötödször, az testvéri szeretetből, ahogy mindnyájan egy Úr asztaláról egy
kenyérből ettünk, és egy pohárból ittunk, minden személyválogatás nélkül: úgy
mindnyájan szeressük egymást, a haragnak és gyűlölködésnek álljunk ellene.
(1Kor 10.)
74.
- Miért
kell kézzel vennünk s megennünk a kenyeret, és meginnunk a bort?
- Hogy
ezzel bizonyságot tegyünk arról, hogy milyen nagy örömmel és jó kedvvel
vesszük, sőt kezünkbe kapjuk a Krisztus Jézus velünk való jótéteményét, és
ővele úgy akarunk egyesülni, hogy ő nekünk fejünk mi pedig az ő tagjai legyünk.
75.
- Miképpen
kell a Krisztus halálát emlegetni?
- Nem
csak nyelvünkkel, és nem csak egy órán át, hanem teljes életünkben meg kell
arról emlékeznünk, és hálát kell adnunk Krisztusnak jótéteményéért, és magunkat
teljességgel úgy ajánljuk fel Krisztusnak, hogy minden istentelenségnek és
evilági gonosz kívánságnak ellenállva, csak neki igyekezzünk a kedvét keresni,
és az ő akarata szerint éljünk.
76.
- Miért
kell úrvacsorával élni?
- I.
Először, Isten Krisztusban tett ígéretének és kegyelmének bizonyságára. (1Móz
7.)
II.
Másodszor, Krisztus halálának emlékezetére. (1Kor 11; 2Tim 1.)
III.
Harmadszor, bűneink bocsánatának megpecsételésére.
IV.
Negyedszer, a Krisztussal való egyesülésünk erősítésére. (1Kor 11.)
V.
Ötödször, a testvéri szeretet bizonyítására.
VI.
Hatodszor, hitünk erősítésére, az Isten hozzánk való jóakarata felől. Mert az ő
szent Fiát értünk adta, akinél drágább kincse nem volt, vajon van-e most már
olyan dolog, amit tőle könyörgésünk által meg nem kaphatunk. (Róm 8.)
77.
- Mi
a könyörgés?
- Lelki
és testi javak igaz hitből való kérése Istentől a Krisztus nevében és az elvett
javakért való hálaadás.
78.
- Kihez
kell könyörögni?
- Kizárólag
Istenhez, aki minden jónak kútfeje, és aki dicsőségét egyetlen teremtményének
sem adhatja át.
79.
- Miért
csak az Istennek kell könyörögni?
- I.
Először, mert az igaz könyörgés a hittel van kapcsolatban, és akinek
könyörgünk, abban kell, hogy hitünk és bizodalmunk is legyen, ez viszont csak
az egy élő Istent illeti. (Róm 11; Zsolt 146.)
II.
Másodszor, mert egyedül csak Isten tudja és látja mindenütt a könyörgőknek
szükségét, és szívüket megvizsgálva, még sóhajtásukról is tudja, hogy az mit
jelent. (Jn 1; Róm 16)
III.
Harmadszor, mert egyedül csak ő mindenható, aki mindenhová elér, és ő az,
akinek mindenre elég hatalma van. (Ézs 42; Jer 17.)
80.
- Hány
dolog szükséges az igaz könyörgéshez?
- Elsősorban
hat.
81.
- Melyek
azok?
- I.
Először: az igaz istenismeret, hogy biztos légy benne, és tudd, ki ő és kinek
könyörögsz, és milyen akarattal van ő irántad. (Jn 4; Zsid 11.)
II.
Másodszor, az igaz hit, és Isten ígéretében való tökéletes bizodalom a Krisztus
kedvéért, hogy semmit ne kételkedj annak elnyerése felől, amit Istentől
kívánsz. (Róm 11; Jak 1; Mt 11; Róm 8.)
III.
Harmadszor, alázatosság, és a szív töredelmes volta, hogy önmagunknak és a mi
érdemünknek semmit ne tulajdonítsunk, és azért semmit ne várjunk. (1Móz 32; Dán
9.)
IV.
Negyedszer, a jó lelkiismeret, és szívünk tisztasága, hogy az Isten felé tiszta
kezeket emeljünk fel, ahogy Pál írja. Mert a bűnben lévő förtelmes embereket
Isten nem hallgatja meg. (Ézs 1; 1Tim 2; Jak 5; Ézs 9.)
V.
Ötödször, hogy olyan dolgot kívánjunk Istentől, ami az ő dicsőségének és
törvényének nincs ellene: mert egyébként az nem könyörgés, hanem káromlás lesz.
(1Kor 10; Jak 4.)
VI.
Hatodszor, hogy magunkat mindenestől az Isten akaratára bízzuk, ne szabjunk
neki módot és időt, segítségének pedig határt ne vessünk. (Mt 6.)
82.
- Hogyan
kell tehát könyörögni?
- Megtanít
erre Krisztus Urunk a Máté Evangéliumának hatodik részében; ahol így szól:
Mikor könyörögtök, ezt mondjátok: Mi Atyánk stb. (Mt 6.)
83.
- Hány
része van a könyörgésnek?
- Három:
mert az első részében azt fejezzük ki, mihez képest merünk mi bizalommal
járulni könyörgésünkben az Istenhez: azért tudniillik, mert ő nekünk jóakaró
Atyánk a Krisztusban. A második részében hat kérés van, melyből három Isten
tiszteletére irányul; a másik háromban pedig magunknak való jót kívánunk. A
harmadik részben indokoljuk, miért kell az Úr Istennek minket meghallgatni;
tudniillik, mert mi az ő népe és országa vagyunk, és neki elég hatalma is van
arra, hogy megadja, továbbá abból, ha megcselekszi azt amit kérünk, akkor az ő neve
is mind örökkön örökké dicsértetik és magasztaltatik.
84.
- Mire
való az Ámen, a Miatyánk utolsó szava?
- Hitünknek
és Istenben való bizodalmunknak kifejezésére; hogy mi valóban elhittük, amit
Istentől kérünk, minden kétség nélkül úgy megadja nekünk, ahogy az Ámen valóságot jelent.
[1]
Siderius János kátéja. Bevezeti és közli: Barcza József. 849-876. p. In: Studia
et acta ecclesiastica. Tanulmányok és okmányok a Magyarországi Református
Egyház történetéből a négyszázéves jubileum alkalmából. III. Kötet. Tanulmányok
és szövegek a Magyarországi Református Egyház XVI. Századi történetéből. Szerk:
Bartha Tibor. Bp. 1973.
[2] A szöveget felújította:
Sándor Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése