Poklosság? Lepra? Mi ez tulajdonképpen? Az biztos,
hogy bőrbetegség, fertőző – s mint ilyen kultikusan tisztátalanná tesz, ezért
az ilyen beteget elkülönítették. De hogy pontosan melyik betegségről van szó,
az még a szakembereknek is találgatásra ad okot. A 13. fejezet második verse
jellemző indítását adja a leírásnak: „Ha egy embernek a bőrén daganat, var, vagy fehér folt
támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén…” – négy bőrelváltozás,
ami számos bőrbajnak lehet a tünete. A legegyszerűbb megoldás, amit az
Ószövetség görög fordítása a Septuaginta alkalmazott – korának leggyakoribb
fertőző bőrbetegségét alapul véve – a lepra lenne. Viszont orvostörténetileg
jól dokumentált a lepra Kr. e. 6. századi feltűnése Indiában és elterjedése
Nagy Sándor indiai kalandja után nyugat felé, így a Szentföldön is.
Akinek ilyen tünetei voltak, annak a paphoz kellett
mennie, mert ő dönthetett a sorsáról: ha fertőző, akkor el kellett különíteni,
ha nem volt fertőző, akkor visszatérhetett a közösségbe – nem csak a polgári
közösségbe (család, munka…), hanem a kultuszi közösségbe (áldozatok,
istentiszteletek, ünnepek…) is. Az Úr a papnak adott útmutatást az ilyen
betegségek megkülönböztetésére, s mint tudjuk ezt Jézus is elismerte, mert a
meggyógyult leprásokat a papokhoz küldte (Lk 17,14).
A fertőző betegségekben szenvedőket ma is elkülönítik,
hogy ne fertőzzenek meg másokat. Ma viszont orvosok döntenek erről, mert nekik
vannak erre vonatkozó ismereteik. Csakhogy van a léleknek is poklossága! Amikor
az istentelenséget terjeszti az ember. Az ilyeneket viszont senki el nem
különíti. Nekünk, keresztyéneknek érdemes odafigyelnünk arra, hogy a lelki
egészségünket meg tudjuk őrizni egy ilyen lelki betegségeket terjesztő korban.
S a kórokozókat, és azok terjesztőit felismerjük és kerüljük! A modern reklámok
nagy része ilyen. Gondoljunk az „ekkora
fukar leszel” szlogenre, s mellékhatására a 2004. december 5-én tartott
Népszavazáson a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról. S akkor még
nem beszéltünk az egoizmusra, a vágy felkeltésére irányuló reklámokról…
A ruhák és ruhafélék „poklossága”, ami leginkább a
vászon és a bőr bepenészedését jelenthette – nem lehetett elkülönítéssel
„gyógyítani”, vagy várni sorsának jobbra fordulását. Ha poklosság jelentkezett
rajta, el kellett égetni! A poklos embert nem kövezték meg, hanem várták
gyógyulását, az Úr hátha megkönyörül rajta, de a ruhára ez nem érvényes! Pedig
abban az időben nem volt olyan olcsó dolog a ruházat – mégis az egészség
védelmében megsemmisítették. Mi úgy tudunk ragaszkodni dolgainkhoz, nem csak
azokhoz, amelyek a testünk egészségét rontják, hanem még azokhoz is, amelyek a
lelki egészségünket pusztítják! Ha már valami szenvedélybetegséggé válik, talán
észrevesszük: alkohol, cigaretta, drogok, munka, TV, számítógép,
szerencsejáték… De tudunk-e, akarunk-e tőlük szabadulni. Vagy még böjt idején,
átmenetileg sem bírjuk nélkülözni ezeket a dolgokat, mert Istennél is
fontosabbá váltak! S itt van a lényeg! Ha az Úrtól eltávolít – tisztátalanná
tesz, meg kell tőle szabadulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése