2014. március 31., hétfő

Keresztyén locsolóversek



Kivirradt a tavasz, ma húsvét napjára,
Új életet öltött, ismét föl magára.
Én is e szent napon, örömöt hirdetek,
Mert Jézus föltámadt, ezen örvendjetek!
Ő az élő víz mely, szomjad oltja Néked,
Mellyel jelképesen, (most) meglocsollak Téged.
Cserébe én magam, semmit nem kérhetek,
De ha van szép tojás, zsebembe teheted. ;-)
Virágozzatok csak, újra szép leányok,
Mindenkinek boldog húsvétot kívánok!

Föltámad Jézus
Jámbor keresztények!
Locsolni indultak
A magyar legények.
Illatos rózsámtól
Kértem rózsavizet,
Azt locsolom meg,
Aki engem szeret.

Magyarország szép tájiról,
Gyöngyharmatot szedtem,
Akit ezzel megöntözök,
Áldja meg az Isten!

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Magyarország kiskertjébõl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van Húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztõl virulnak a lányok,
Zsebembe kerülnek a piros tojások. Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel es szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atyaistennek imádandó fiát,
Hogy el ne hagyta érni húsvét másodnapját.
Én is, íme, boldog örömet hirdetek,
Hogy feltámadt Krisztus, azon örvendjetek!
Feltámadt a Jézus, legyõzte a halált,
Ezáltal az élet diadalmat talált.
De hogy minek jöttem én, azt is megmondom:
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom.
Engem öntözködõ ápolónak hívnak,
Vizembõl a lánykák friss életet szívnak.
Adja ki a lányát, kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg a kezét rózsavizemmel!

Locsoló verset
Mondok most el nektek,
Mit Édesanyámtól
Tanultam, mint gyermek.
De mint a cserépnek
Darabja elveszett,
Kiegészítettem
A hiányzó részeket.
Gyászt öltött magára
Az egész természet,
Midőn Krisztus urunk
A keresztfán vérzett.
Jámbor tanítványai
Zokogva siratták,
Midőn a jó gyermek
A jó édesanyát.
A meghalt testet
Keresztről levették,
Gyócsba tekerték,
Sziklába temették.
A katonák, kik
Jézust megfeszítették,
A síró asszonyokat
Vízzel szétkergették.
Harmadnap múlva
Megnyílt a sír szája,
Kilépett belőle
Az élet királya
Ezzel mutatta meg,
Lesz még feltámadás,
Lesz még a síron túl
Örökké valóság.
Posta vagyok, posta,
De régen siettem,
Mózes seregéből
Hozzátok érkeztem.
Nem jöttem egy napra,
Se nem egy órára,
Engedelmet kérek
A locsolkodásra.

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Feltámadás ünnepén
Örömhírrel járok én:
Olyan, mint a mi Megváltónk
Nem járt még a Föld színén.
Nagy kő feddte bár a sírt,
Asszony csapat csendben sírt
Magnyílt sírból égi angyal
Zengte szét a drága hírt:
Ne féljetek, higgyetek!
Örvendezzen szívetek!
Isten Fia feltámadott
Győzött sír és gyász felett
Hálás szívvel áldom Őt
Ő készíti a jövőt
Ő az élet, és a béke
Fáradt szívek menedéke.
Ha eljön és feltámadunk
Mindörökké áldjuk Őt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése