"Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk23,43)

Washington 1864-65 Ford színházban egy nagy színész dinasztia három tagja, testvérek játsszák a színpadon Shakespeare Julius Cézárját, John Booth – Marcus Antoniust, Edwin Booth – Brutust, Junius Booth – Cassius-t alakítja. 100 előadással majd világrekordot is döntenek, édesapjuk álma válik valóra, ha láthatná. Mikor a politika viharokban magával ragadják John-t, s az egyik előadáson lelövi Abraham Lincolnt, az USA első elnökét. Ketten, John és Edwin ugyanabban a helyzetben, amely mindkettőnek végzetes, de mást hoz. Juniusnak nem a színház az élettere, de Edwin ezzel mindent elveszt. Néhány hónappal később New Jersey vasútállomásán egy különös eset hozza vissza az életbe. A nagy tömegben egy fiatalember lába becsúszik a szerelvény és a peron közé, s ő kabátjánál fogva kirántja a biztos halálból az éppen induló vonat alól. A fiatalember felismeri és sűrűn hálálkodik, de ő csak két hét múlva érti meg mi történt, amikor levelet kap a fiú nagybátyjától. A fiú Robert Lincoln volt az elnök fia. Ott van a választás lehetősége, de valahogy mégis érezzük ez nem csak a két fiú döntésén múlik.

Jézus két elítélt bűnöző között a kereszten. Gonosztevők ilyen érzékletesen adja vissza az írás. Mögöttük emberei életek tönkretétele, bántalmazás, irgalmatlanság. S most ég és föld között kifeszítve a nagy nyilvánosság előtt véget érni látszik a gonosz tettek sorozata. Sok kell ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön egy gonosz tett, a kisebbeket olyan jól el tudjuk mi is sunnyogni, ki lehet magyarázni jó szándékkal is. S ha egyszer már megúsztam jöhet a következő, keresztülgázolhatok mindenkin. Hajszálnyi a különbség, ami eldönti, hogyan reagálnak a megfeszítésre. Ha mindenki gúnyolódik, s ez a közhangulat, akkor én miért lennék más. Ha mindenki hazahordja a munkahelyről a „fölösleges” apróságokat. Ha mindenki szidja a politikusokat. Ha mindenki hordja a legújabb híreket, pletykál. Ha mindenki emlékszik még XY vétkére. Ha mindenki Igébe ágyazza a sértéseit. Ha már évek óta elől járok a csúfolódásban, beszólogatásban, most miért változtatnék. Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is. Ez az a hajszál, ami elválasztja a két azonos helyzetűt, az hogy köztük ott van Jézus. S ne ámítsuk magunkat, sokszor mi is kígyóvá változunk át s a tömeggel együtt sziszegünk megszokásból, ahelyett, hogy Krisztusra tekintenénk és Hozzá válnánk hasonlóvá.

Mit keres itt Jézus, a mi hatalmas Istenünk? Aki minden könnyet letörölt. Most miért nem mozdul, lesz állhatna a keresztről. Vakító fájdalmak közepette tűri, hogy gúnyolják. Nem így kellene véget érnie ennek a történetnek. De ki mondta, hogy véget ér? Jézus újra megszólal, s ez már azaz ismerős hang. Nem úgy beszél mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. 15*15-ös üvegkalitkában 160 gyerekkel majd teljes hangerőre kellett állítani, s mikor jött az szó szerinti Bibliai rész egy pisszenést se hallottunk. Másik iskolában a tanító néni észrevételezi ugyanezt. Vesztőhelyről a mennyországba? Lehetséges? Nem igazságtalan, hiszen semmit nem tett érte? Összetörve, szenvedések közepette is Jézus teljhatalommal szól. Isten és megváltó, aki szeretettel fordul az őt kereső felé. Talán ezt mondaná nekem is, pedig tudja mikre vagyok képes, honnan jöttem. Bizonyára ezt mondaná, annak is, aki mindig bánt. Akkor én miért ítélem el, ha Jézusnak még ez is lehetséges? A szeretet mindent megváltoztat, 5-esemnek nehéz gyerekkora volt zugivó anyuka, veszélyeztette a testi épségüket is, gyakran mesél róla, most új történettel jött, két tízezres mutatott, amit a Londonból hazalátogató anyukájától kapott, s elmesélte, hogy a fagyizóban, az anyukája csokis és wiskys fagyit kért, majd a gyerekeire nézet és javította csoki puncsra.

De annak, hogy megnyíljon szemünk előtt a menny kapuja, hogy meglássuk Isten dicsőségének teljességét, azaz, hogy Jézus kimondhassa ezeket a szavakat előzménye van. Ára van annak, hogy a kegyelem működni tudjon, hagynunk kell, mert Ő nem jön erőszakkal. Ez az ár nyilvánvaló a lator szavaiból, több kiderül ebből, minthogy ő nem állt be a gúnyolók közé: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba. Tudja, hogy nyilvánvalóan bűnös. Érdekes különbség ez a báb előadásoknál, nem egyházi iskolákban mikor Ibolya megkérdezi, hogy ti szoktatok-e rosszat tenni, egyértelmű a válasz: Nem. 5-esekkel beszélgettünk, s meg tudták nevezni, melyik az a tanáruk, aki kért már tőlük bocsánatot. S melyikünk ne szeretné fényezni magát? Tudja kicsoda Jézus. Nagyon sokat tud róla: bűntelen, a nevét, s hogy visszajön. Mindez nem az ítéletből derült ki számára. Lehet, hogy ott volt valamelyik csodánál, lehet, hogy hallotta Jézust már korábban tanítani. Ez a tudás több mint, amit be lehet magolni. Ez az a tudás, amit már használtál. Sorra szedhetnénk mi az a tulajdonsága Jézusnak, amit már kimondtam mások előtt is, amiről vallást tettem, hogy Ő is vallást tehessen rólam a mennyei Atya előtt. Te felismernéd-e? S miről? A hangjáról, mint Mária a sírkertben? Hányan kiabálnak az ég felé öklöt rázva, hogy szólj hozzám Isten. Várjuk-e még, hogy visszajöjjön? Készülünk-e a teljességre? 2014 Hollywoodban a Biblia éve több Bibliai témájú filmet is készítenek idén. Gyönyörűek, elgondolkodtatók, elképesztő technikai háttérrel, de fel kellett tenni a kérdést a Noé film után is, hogy egy keresztyén mennyiben másként készítette volna el a filmet. Jobbára nagyon egyszerű lesz a válasz, felismerhető-e benne Isten, akit személyesen mi is ismerünk, akivel naponként beszélünk.

Istenünk ezt a tiszta, őszinte hitvallást megszenteli szavával. Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.

1.     Van paradicsom, amit szem nem látott, ember szíve el se gondolt. A szentírási történetek ott kezdődnek és ott érnek véget. Ahol a szívünk megtelik hálával, ahol nincsenek konfliktusok, ahol tapasztalható Istenünk jelenléte. Vallásosságunkban magunkkal hozzuk, a helyhez ragaszkodást, ahol történt valami fontos, de ez valami egészen más lesz.

2.     Vele együtt be lehet oda jutni. Valójában csakis vele együtt, s ha nem szépítjük az Ő holttestén át lehet oda bejutni. Még az is bejuthat, aki a hibáit helyrehozni már nem lenne képes. Ez ad erőt a bizonyságtételre. Akikért imádkozunk, s semmi nyomát nem látjuk az életükben a nagy fordulatnak. Ha az utolsó percben a keresztfán függve lehetséges volt, akkor miért maradnának visszhangtalanul a mi küzdelmeink. Nélküle még a mennyország se kell. – operett. Valójában Jézus nélkül eretnekség, beteges hit minden próbálkozás.

3.     Még ma. Azonnal, nem kell a megszokott halogatásokkal működnie a dolognak. Ma még nem: mert fáradt, fontos dolog, nem tehetem meg, ugye megérted… Semmilyen akadálya nincs. Ez Isten személyes ajándéka. Sokszor azzal vigasztaljuk a gyászt hordozókat, hogy majd odaát találkoznak szeretteikkel, de Istenünknek ennél hatásosabb vigasztalása van: Vele leszünk.  

Jézusnak ezt a mondatát a gonosztevők életének vége   igazán hangsúlyossá. Látják Jézust meghalni. Hallják a szavait, látják a természet jeleit, s mikor eljönnek az őrök és eltörik a lábszár csontjaikat, már csak pár percük van. Szoktuk mondani, nem a haláltól félek, hanem a meghalástól. Kiszolgáltatottság, fájdalmak, elhagyatottság, ki visz át a túlsó partra? Senki így nem hallt még meg, hogy előtte maga a szabadítást éppen végző világ megváltója mondta volna neki: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. Booth testvérek közötti különbség nyilvánvaló volt. S itt is az. A fantasztikus, ebben az, hogy nem rajtuk múlott igazán. S hatalmas reménységünk lehet, mert velünk is így van. Szeret az Isten érezzük, éljük, hirdetjük. Ha csak mi emberileg küzdenénk, próbálkoznánk, biztos itt-ott elhibáznánk. De valójában Isten tenyerén vagyunk, aki még a kereszten függve is… Áldjuk ezért Őt! Ámen!