A reformáció
korában keletkezett hitvallási iratok megértését segíti ez a kötet. Rendhagyó
módon kezdődik a kötet, mert három bevezetést tartalmaz, ami már jelzi, hogy
nem egy síkon mozog a korszak bemutatása. Ezt tovább fokozza a szerző azzal,
hogy felvezetésként négy óegyházi tanulmány olvasható, melyek mind a későbbi
tartalom megértését szolgálják. A főrészben három hitvallás- és kortörténet
mutatja be az öt XVI. századi hitvallás keletkezésének körülményeit, szerzőit,
majd következnek maguk a hitvallások hiánypótló fordításai (A berni tézisek 1528, Baseli Hitvallás 1534, Az Első Helvét Hitvallás – Második Bázeli
Hitvallás 1536, Genfi Hitvallás 1536); valamint a Heidelbergi Káté
szószerinti fordítása, bőséges lábjegyzetekkel, amelyek német, latin, görög, s
olykor héber megfelelőket is felvonultat a korábbi magyar fordítások
megoldásaival összehasonlítva. S itt kapott helyet a Szenczi Molnár Albert Kis Catechismusa alapján összeállított Fiatalok Heidelbergi Kátéja és annak
továbbgondolása, az Óvodások Heidelbergi
Kátéja. Önálló részt alkot a korszak nagy kérdésköreit tárgyaló három
tanulmány az Egyházról, Szentírásról és
Sákramentumról. A kötetet a reformáció mára gyakorolt hatását bemutató
három tanulmány és egy felújított Káté (Siderius
Kátéja), s két egyházi intézményeknek szánt hitvallási forma zárja.
A kérdés végig
az, hogy elég-e a reform, vagy reformációra van szükség! A XVI. század hitvalló
reformátorai vallották a reformáció
szükségességét – nekünk sem szabad megalkudnunk és kiegyeznünk a világgal: meg
kell vallanunk hitünket!
A szerző
gyakorló lelkipásztor, aki kistelepülésről indulva, dolgozhatott saját
közegében, majd egy alföldi kisvárosban intézményfenntartóként, s most a
fővárosban hirdeti az igét. Munkája és családja mellett, ha van ideje a hitvallásokkal
foglalkozik. Az óegyházi hitvallások és a liturgia kölcsönhatásából doktorált,
rendszeresen előad és publikál a reformáció hitvallásairól is, s szívesen
olvasgatja a kortárs hitvalló nyilatkozatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése