Kor + Tünet = Kórtünet

A gátlástalanság, a szégyentelenség a ma emberének alaptulajdonsága. Azt beszélik keresztyén elemzők, hogy az evangélium világméretű hirdetése, Izrael állam léte mellett a gyalázatosabbnál gyalázatosabb bűnök istentelen pimaszsággal való terjesztése és általánossá válása azok a jelek, amelyek egyre hangosabban hirdetik Krisztus visszatérésének közelségét.

A tömegfilmekben megjelenő „jó” SS tiszt, a leplezetlen szexualitás és homoszexualitás, az erőszaknak a jó érdekében való jogos felhasználása… Mind-mind arról beszél, hogy nem csak a közízlés, hanem a közerkölcs is sokat romlott! A törvényesített kegyes halál (eutanázia), a türelmi zónákkal legalizált prostitúció, a gender ideológián keresztül népszerűsített homo- és transzszexualitás, és még ki tudja hány és hány jel, ami mutatja, hogy itt már nem csak egyes emberek bűnei fölött való kollektív szemet hunyásról van szó, hanem a társadalom egészét átjáró lelki lepráról, ami országokat, népeket tesz tisztátalanná és vétkessé Isten előtt. S nem azért mert eltűri például a házasság előtti/helyetti együttélést is, hanem azért mert részt vesz ezekben, gyakorolja magát ezekben és támogatja mindezt! Ha bibliai párhuzamot keresünk, nem találjuk meg csak Sodomában és Gomorában (1Móz 19).

Mi lehet ennek a jelenségnek az oka? A megtérés és a bűnbánat hiánya! A bűnök ilyen járványszerű terjedésének és elhatalmasodásának az az egyetlen oka, hogy a mai ember már nem érzi a bűneinek a súlyát! Az űrkorszak betört a lelkek világába is, a bűnök súlya ebben a szellemi légüres térben, eltávolodva az Istennek tiszteletet adó gravitációs mezőtől – már nem érződik. Emberek milliói ragaszkodnak többtonnás lelki terhükhöz, mert nem érzik a súlyát… Pedig egyszer földet kell érni, s akkor a súly agyonnyomja őket! Hiszen ismerjük Saul király és Dávid király uralkodását, s annak végét is. A kettejük közt csak annyi volt a különbség, hogy Saul képtelen volt a bűnbánatra, mert nem ismerte el bűnét; Dávid viszont mindig meg tudta találni az Istenhez vezető utat, s még a Saul vétkénél is nagyobb bűnöket tudott megbánni – őt kedvelte is az Isten! Merjük elismerni vétkeinket, tudjunk bocsánatot kérni Istentől és emberektől, s legyen bátorságunk az új élethez!

A gyülekezet legkevésbé látogatott alkalmai a bűnbánati alkalmak! Ez nem jelenti azt, hogy kevesebben úrvacsoráznak, hanem csak azt, hogy nem készülnek fel híveink a Krisztussal való találkozásra! S még inkább azt, hogy feltételezhetően egyre többen vannak, akik „kárhozatot esznek és isznak”… Pedig a kegyelem asztalánál Krisztus őket is várja, hogy hálát adjanak a bűntől való szabadulásért – de ők ott akarják becserélni bűnös életüket egy új életre. Csakhogy ez bűnbánat nélkül nem megy!

Fájdalmasan rossz az is a nap alatt, hogy tömeggyilkosok, többszörös házasságtörő alfa-hímek, nyilvános istenkáromlók szentként tetszelegnek, sztárolva magukat. Az Isten szentjeit pedig megszólják: miért nem iszol, miért nem vétkezel, nem jó az, ha a te ártatlanságod szembesíts minket bűneinkkel… Uram, meddig nézi szemed ezt a gyalázatot? Mikor ítélsz már az igazak ügyében?