2016. március 17., csütörtök

AZ IDŐK JELEI


 „Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” (Mt 16,2-3)
A mi hitünk XX. századi szőnyegbombázása után csak kérdéseink vannak nekünk hívőknek is - s válasz alig akad. Nem is a mi számunkra lenne szükség válaszokra, hanem a világ számára. Gondoljunk a teológián belül a Szentírás tekintélyének megkérdőjelezésére (bibliakritika, történetkritika...). Vagy a feltámadás contra lélek halhatatlansága vitára. Esetleg a teremtés és az evolúció szembeállítására. Hogy a harcos ateizmusról már ne is beszéljünk... Aztán ott vannak az etikai kérdések: a tisztelet szülők és pedagógusok iránt; az élet határterületeinek bizonytalansága az abortusz és az eutanázia miatt; a "Ne paráználkodj - Ne törj házasságot!" parancs értelmezhetetlenségére a házasság nélkül élők világában. 
A Szentírás kristálytiszta értékei a hitvallásainkban még megkérdőjelezhetetlen módon jelennek meg. Mind a tanbeli (Apostoli Hitvallás magyarázata), mind az etikai (Tízparancsolat magyarázat), mind pedig a kegyességi (Miatyánk magyarázat) útmutatás, amit XVI. századi eleink még teljes mértékben magukénak tudhattak - mára már sok lelkipásztor, gondnok, vagy presbiter számára sem egyértelmű igazodási pont.
Pedig látnunk kellene az idők jeleit! Hiszen vannak olyan jelek, amelyek minden korszakban egyformán jelen vannak, s vannak olyanok, amelyek egyre erősebben jelentkeznek a végidők közeledtével -  s vannak, amelyek csak a végidőkben jelennek meg! Azt mondják, három alapvető új jel ismerhető fel a XX. század második fele óta: Izrael állam megalakulása, a különböző felekezetek közeledése, és a törvénytipró megjelenésével elhatalmasodott erkölcstelenség! 
Nem maradhatunk meg ilyen körülmények között egyedül. Szükségünk van Isten jelenlétére, útmutatására, erejére!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése