8. Isten dicsőségének munkálása: tanítás által

Memoriterek

1.      5Móz 4,5-8: „Lássátok, megtanítottalak titeket azokra a rendelkezésekre és végzésekre, amelyeket az ÚR, az én Istenem megparancsolt nekem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokoljátok. Tartsátok meg őket, és cselekedjetek azok szerint! Mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják majd mind e rendelkezéseket, azt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel volna istene, mint mihozzánk az ÚR, a mi Istenünk, valahányszor kiáltunk hozzá?! És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelkezései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!”

2.      5Móz 5,1: „Mózes összehívta egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, a rendelkezéseket és a végzéseket, amelyeket ma fületek hallatára mondok el, tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek őket!”

3.      5Móz 6,6-9: „Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Tanítgasd ezekre fiaidat, és szólj ezekről, akár a házadban ülsz, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz. Kösd ezeket jelül a kezedre, és legyenek homlokkötőül a szemeid fölött. Írd föl ezeket házad ajtófélfáira és a kapuidra.”

4.      ApCsel 2,42: „És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

5.      2Tim 4,2: „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”

I.                    Miért fontos a tanítás?

A tanítás kezdettől fontos volt Isten számára, amikor népéről beszélt! Míg a bizonyságtétel és a misszió a döntésre hívás miatt volt fontos és hitet munkált, addig a tanítás az Isten akaratának megismeréséről szól. Arról, hogy engedelmeskedni tudjon a hívő ember az Ő Urának! Az Istenhez való közeledésnek meg volt a maga rendje: a beavató rítus (körülmetélés, keresztség) után a tanítás következik. Aki nem tanulja meg mi az Isten akarata, az nem tudja azt teljesíteni. S fennáll a veszélye, hogy puszta jószándékból pogány módon (Pál és Barnabás Lisztrában – ApCsel 14,11-15), vagy illetlenül (Uzza – 2Sám 6,6-11), szentségtelenül (Nádáb és Abíhú – 3Móz 10) közelít az Úrhoz. A héber limmad (ebből származik a Talmud) és a görög didaszkó az írások alapján való tanítást jelenti, s így Isten akaratának közvetítését!

II.                  Hogyan valósul meg a keresztyén tanítás ebben a világban?

Jézus azt mondta, hogy aki „hallja tőlem e beszédeket és megcselekszi azokat” (Mt 7,24), az megy be az Ő országába! A keresztyénség tehát nem csak elmélet, hanem élet. Gyakorlatiasnak, megélhetőnek kell lennie a Krisztus-tanításunknak ma is.

A keresztyén tanítás folyamata:

1.      Szülök, nagyszülők, testvérek (Család) tanítása, példaadása.

2.      Tanórákon történő keresztyén oktatás: hittan, konfirmáció, egyházi iskola…

3.      Gyülekezeten belüli útmutatás: Bibliatanulmányozó körökön (ifi, bibliaóra…) való tapasztalatátadás.

4.      Egyéni képzés útján: Bibliaolvasástól a Teológiáig.

III.                Miként munkálja Isten dicsőségét a tanítás?

Amennyiben Isten akaratának megismeréséről, megismertetéséről szól a tanítás, és a megtanultak alapján Őt tesszük jelenvalóvá ebben a világban, akkor ez az Ő dicsőségét szolgálja. Ezért újra és újra azt a kérdést kell feltennünk magunknak: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?”! A keresztyén tanulás, tanítás soha nem lehet öncél, nem dicsekvésre való, hanem cselekvésre, hogy Istenhez közelebb jussunk általa!

IV.               Kinek a feladata a tanítás?

A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy mindenkié, hiszen egymás hite által épülünk, mindig hatunk egymásra, és tanítjuk egymást. Az Ige mégis azt mondja: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” (Jak 3,1). A tanítás ugyanis felelősséggel jár. Isten Egyházának rendjében azok kell, hogy tanítsanak, akiket Isten tanítónak rendelt (Ef 4,11; 1Kor 12,28). Akit az Úr tanítónak rendelt, azt megajándékozta a bölcsesség beszédével és egyéb olyan kegyelmi ajándékkal, ami alkalmassá teszi őt a tanításra. Ha valaki Isten rendelése nélkül, vagy annak ellenére akar tanító lenni, az tévútra kerül: hamis próféták, hamis tanítók… 

Egyéni, vagy közösségi feladat-e a tanítás. Mivel a tanítás mögött mindig személyes bizonyságtételnek kell állnia, ami hitelesíti az emberi beszédet, ezért ez alapvetően egyéni küldetés. De egy közösség, egy gyülekezet, vagy akár Krisztus egész egyháza is válhat tanítóvá, ha szükség van rá!

V.                 Mi a tanítás célja?

-          Először tanítvánnyá, majd tanítóvá tenni az Ige hallgatóit. A missziói parancs szerint a tanítvánnyá tételhez hozzátartozik a tanítás (Mt 28,18k). Másrész ott van a Zsidókhoz írt levél szerzőjének sóhaja: „Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre.” (Zsid 5,12). Mi tanulók, vagy tanítók vagyunk?

-          Isten akaratának megismertetése ezzel a világgal. Azért, hogy keresztyén módon tudjon viselkedni, élni, ünnepelni, s felkészüljön az Úrral való találkozásra!