3Mózes 17.

Minden baszar nefes-e a dám-ja! Azaz minden test lelke/élete a vére. A vér az ószövetségi – és tegyük hozzá ennek megfelelően a bibliai – gondolkodásmód szerint a lélek/élet hordozója. S mivel a lélek és az élet is Isten ajándéka, ezért csak azon élőlények vérét, és csak akkor szabad kiontani, amikor az Úr azt megengedte. Isten Ádámnak csak a növényeket adta eledelül (1Móz 1,29), Nóé az özönvíz után kapta eledelül családjával és utódaival az állatokat (1Móz 9,2-3). Ennek ellenére tudjuk, hogy Ábel is (1Móz 4,4) és Nóé is áldozott állatot az Úrnak ezt a parancsot megelőzően (1Móz 8,20-21), s ezt az Úr elfogadta! Az emberi élet önkényes kiontását tiltja, és szigorúan bünteti az Úr. Súlyos bűnök esetében viszont vagy megkövezés, vagy megégetés szerepel büntetésként Isten törvényében – ráadásul ennek elmulasztása átkot hoz a népre is. Hasonló a helyzet a honfoglalás idején, amikor a bűnei miatt lelkileg már halott népeket testükben is ki kell irtani! Ma sincs ez másként, az ember életével nem rendelkezik a másik ember, legyen az szülő, testvér, vezető… Mindenkinek tudomásul kell vennie, az élet az Úré!

Az áldozatok bemutatásánál rendet tesz ez a rendelkezés. Ezután nem lehet bárhol áldozatot bemutatni, hanem csak a Szent Sátornál. Ez nem csak kultuszcentralizáció, hanem sokkal inkább a kultusz megtisztítása a babonás elemektől, és az idegen istenségeknek, hatalmasságoknak, és szellemeknek bemutatott áldozatok tiltása! Mai viszonylatban ez azt jelenti, hogy Mohamed, Buddha és az afrikai, vagy indián varázsló által megidézett szellemek nem ugyanazt az Istent jelentik – és Krisztusnak semmi közössége nem lehet Beliállal (2Kor 6,15) – akármilyen néven szólítsák is…

Az étkezéseknél is csak a hús a mi eledelünk, az élet, a vér az Istené! Nem úgy, mint a lehelet. Isten lehelte az emberbe az életet – a lehelet megszűnik az élettel, de az életet hordozó lélek a vérben van – az az Istené! Pedig a vér az Ószövetség szerint nem isteni eredetű, mint más környékbeli népeknél, ahol az ember teremtésénél egy istenség vérét használta fel a teremtő… Az étkezési levágott állatok vérét/lelkét ki kellett engedni a testből mielőtt elfogyasztották. Visszaadva az Úrnak, ami az Úré, s elfogyasztva azt, amit az Úr az embernek adott eledelül! Jézus feloldott minket a rituális étkezési szabályok alól, hogy a hangsúlyt ne külsőségekre, hanem a szívre, minden az életünk középpontjára tegyük!

Vérbűn: a lelket hordozó vér elleni bűn: gyilkosság, vérontás… A vérbosszúnál, halálos büntetésnél, vagy isteni ítélet végrehajtásánál fontos a kitétel: „vérük rajtuk”, „vére rajta”. A bűnös vére/élete/lelke nem a büntetést végrehajtót terheli, hanem a vétkezőt, aki halált érdemlő bűnt cselekedett! Aki erre nem figyel arra a kiontott vér visszaszáll…