3Mózes 22.

A papi tisztséggel felelősség jár, ugyanis vigyázni kell a szent dolgokkal! Az Úr elmondja a fejezet elején, hogy miről lesz szó: „Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy tisztelettel bánjanak Izrael fiainak szent adományaival, amelyeket nekem szentelnek, hogy meg ne gyalázzák szent nevemet. Én vagyok az ÚR.” (3Móz 22,2). Nem elég az, hogy a pap önmagára vigyáz – vigyáznia kell a szent adományokra is! Még a papi család tagjai közül sem mindenki alkalmas az adományok kezelésére, és aki személyében alkalmas is annak az életében is adódnak olyan helyzetek, amikor alkalmatlanná, méltatlanná válik! Ha önmagunkra tekintünk, és végiggondoljuk, hogy mennyi mindent kaptunk az Úrtól, és ezért mennyi hálával, hálaáldozattal tartozunk neki; akkor kereshetjük a Hozzá méltó adományt. S ha megtaláltuk, akkor illő megkeresnünk azt is, aki ezt oda tudja vinni az Úr elé, mert személyéből, élethelyzetéből adódóan tisztelettel tud bánni a szent adománnyal. Nyilván a legkézenfekvőbb, ha magunk visszük hálaáldozatunkat az Úr elé. Csakhogy itt jön a lényeg! Szent az ajándék, mi is az Úrnak szenteltek vagyunk – csak amikor a felajánlást megtesszük, és ahogyan átadjuk adományunkat, az már nem mindig kedves az Úr előtt. Egyszerűen azért, mert gyalázatot hoz az Ő nevére. Utalásként gondoljunk Jézusnak a Korbánra vonatkozó tanítására (Mk 7,9-13). S még hány és hány ilyen tisztátalan dolog van: nem csak tárgyak, nem csak indulatok és belső indíttatások, nem csak események, vagy emberek – hanem gondolatok, szavak is! Igénkben viszont határozottan azt olvassuk: „Tisztátalan – ne közelítsen hozzá”! Nehéz elhinni, de ez ránk is vonatkozik! Nem lehet mindig azt mondani, ez idejétmúlt, ez a szomszéd esete, nem az enyém… Vizsgáljuk meg magunkat még akkor is, amikor azt gondoljuk, olyan dolgot teszünk most, ami 100%, hogy tetszeni fog az Úrnak! Hiszen adni akarunk! Nem kérünk, nem panaszkodunk – és mégis… Úgy járhatunk, mint Dávid a templomépítés tervével (2Sám 7). Tetszetős, még a próféta szerint is kedves lesz az Úr előtt – aztán kiderül, hogy a sok vérrel fertőzött kéz nem adhat ilyen adományt az Úrnak! Figyeljünk tehát önmagunkra is, ne csak adományainkra!