Farkasbőrbe bújt bárányok

Észrevetted már, hogy nem lehet észrevenni a templom falain kívül, hogy ki a keresztyén és ki nem az? A legszigorúbb, a legkegyetlenebb a csapatban néha éppen az, aki magát keresztyénnek vallja. Gondolnád, hogy Krisztus követőinek elvei vannak, és mint az első századok keresztyénei, bizonyos állásokat, munkaköröket, beosztásokat nem vállalnak el, mert azért, vagy ott már olyan dolgokat kell tenni, amire ő nem hajlandó… És mégis: a legtörtetőbb, a legelvtelenebb sokszor éppen az, aki keresztyénségében a legradikálisabb!

Jézus beszél arról, hogy vannak olyan emberek, akik nem azok, mint akiknek látszanak – de Ő báránybőrbe bújt farkasokról szól, akik belopóznak a nyájba, hogy pusztítsanak. Róluk ezt mondja: „Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7,15). De mit mondana a mai keresztyéneknek, akik farkasbőrbe bújt bárányt játszanak? Óvná tőlük a világ fiait? Leleplezné az igazi énjüket, hogy ők nem is bárányok, hanem valójában farkasok; s az álruha nem álruha igazából, hanem az a valódi énjük?

Tisztáznunk kell identitásunkat, hovatartozásunkat, és elkötelezettségünket! Hogy ne csak keresztyének legyünk, hanem annak is látszódjunk – mégpedig mindenki számára felismerhető módon!