Igehirdetés reformációra

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”  Jak 1,22.

Egy kis őszi gyümölcsszüretre hív ma bennünket a mi Urunk. Vizsgáljuk meg a mi életünket a reformáció jegyében: melyik ige termett gyümölcsöt bennünk. Most ne nagyoljuk el a dolgot azzal, hogy mindegyik egy kicsit… Olyasmit keressünk, mint a Luther Márton életében volt a Róma 1,17: „Az igaz ember pedig hitből él.” Ő ebbe belekapaszkodva elindította az egyház reformációját, aminek következtében teljesen átalakult a világ – ez már gyümölcs! Lehet, hogy magas a mérce, mert a mi életünket átalakító ige, még nem biztos, hogy a világtörténelem alakulását is formálja – de a mi saját élettörténetünket mindenképpen.

Kevés, ha csak hallgatjuk az igét, és elhisszük, hogy az igaz. Azt mondja erre Jakab, hogy „Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek” (Jak 2,19). De sejtjük, hogy ez kevés. Tenni is kéne valamit, hogy ne üresen térjen vissza Istenhez az Ő igéje, hanem vigye véghez, amit az Úr akar, érje el célját, amiért küldte (Ézs 55,10-11).  Ezért küldte Szentlelkét, ezért táplálja lelkünket az úri szent vacsorával. Segít és támogat, hogy végre megtegyük, amire Ő indít bennünket. Mi már fedetlen arccal szemlélhetjük Isten dicsőségét, de az életünkön nem ez tükröződik vissza!

Az észak-amerikai reformátusok 1983-ban kiadott hitvallása gyakorlati ateizmusnak nevezi korunk életstílusát, amelynek fő jellegzetessége, hogy úgy éli hétköznapjait, mintha nem is lenne Isten. Mindannyian ismerjük a szlogeneket: „a vallás és az üzleti élet, vagy a politika nem férnek meg egymással”; „az oktatásnak világnézetileg semlegesnek kell lennie”; „a vallás magánügy”… Csakhogy, ha Isten igéje irányítja életünket, akkor nem tehetjük meg, hogy asszisztálunk egy ilyen istentelen világhoz. Viszont, ha ellene akarunk állni az ateizmus ilyen gyakorlati térhódításának, akkor azt vesszük észre, hogy folyamatos hitvallási helyzetben kell élnünk. Ez pedig állandó küzdelem a bűn, és az ördög uralma ellen. 

Mai világunkban a legbiztosabb út, amelyen eljuthatunk Istenhez, ha figyelünk az Ő szavára, ami kézikönyv az élethez és az örök élethez is. Ezt a kézikönyvet úgy tudjuk használni, ha értjük, hisszük, és éljük! Ne csak kutassuk hát a Szentírás értelmét, ne is csak elhiggyük mindazt, amit mond, hanem merjük beépíteni az életünkbe, merjük meg is élni az igét!

Köszönetet mondunk Istenünknek az életünkben csodálatosan véghezvitt szabadításáért, az örömért és erőért, amelyet a bűneinkből való szabadulás, az újjászületés és megújulás által kapunk. Számunkra adatott lehetőség a kijelentés fényében megnyílt szemekkel és megtisztult látással szemlélni a vallás dolgait, és nem olyan tudományok szerint tiszteljük az Istent, amelyek embereknek parancsolatai és rendelései. Mi nem különbségekben gyönyörködünk, hanem a teljes Igének engedelmeskedünk. Ezt az Isteni Igét - amelyet Isten kijelentéséből ismer meg a bűnös, de megtisztulni vágyó emberi lélek – a reformáció adta vissza nekünk. A bizonyság után vágyó lelkeket felemelte újból az Istenhez.

Istennek újjáteremtő Szentlelke megragadta és rabul ejtette a reformáció hitvallóit és munkálóit. A Lélek hatására az Úrtól kapott erővel bátran tudták kimondani az igazságot: Nem embereknek, de Istennek engedelmeskedünk! Az újjáteremtő Szentlélek megtisztító ereje járta át a templomainkat, amikor eltávolítottak onnan mindent, ami nem Istenhez emel, hanem inkább elválasztja Istentől a lelket. Így lett visszaállítva református templomaink középpontjába a szószék, hogy onnan hangozzon a népek nyelvére lefordított Isten Igéje alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.

Ma is erről a helyről hangzik Isten újjáteremtő akaratából az Ő bűnbocsánata, az Ő kegyelme, az Ő szeretete és az Ő vigasztalása. Előtte állva megtelik szívünk hálaadással és boldog örvendezéssel, hogy Benne és Általa van és lesz erőnk megújulni és újjáépíteni életünket.

Be kell következnie az esztelenség, engedetlenség és tévelygés felismerésének az Isten irgalmából, mert erre önmagától senki nem képes! Mindenki okosnak, engedelmesnek, helyes úton járónak képzeli magát… Mint a középkori egyház, amely reformációért kiáltott, vagy a mai világunk, amely szintén sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését (Róma 8,19-23). Nem mondhatjuk, hogy mi már elértük, ahogyan Pál apostol is csak azt mondta, hogy élete célegyenesben van (Fil 3,12-14), s küzd a hervadhatatlan koszorúért (1Kor 9,24-27). Nekünk is félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk üdvösségünket (Fil 2,12-18)!

Az ember azt gondolhatja magáról, hogy milyen sokra vitte: pár hónap és indul az űrturizmus – menetrend szerinti járattal a világűrbe… De milyen keveset ismer saját belső világából. Mintha csak azért menekülne egyre távolabb, mert nem akar szembenézni önmagával. Jézus, mint világ világossága nem a tárgyak, vagy a környezetünk megvilágítására érkezett hozzánk, hanem azért, hogy belső életünket ragyogja be! A mai kérdésünk az, hogyan járhatunk az ige világosságában?! Hogyan térhetünk vissza az isteni fényhez, a Lélek világosságához? A reformáció gyakorlatilag nem volt más, mint a világi reneszánsz egyházi megfelelője. A kiindulási pont: Vissza a forráshoz – a Szentíráshoz! Azért volt erre szükség, mert a középkor szellemi sötétsége éppen abból fakadt, hogy háttérbe szorította Isten élő szavát. Ma sem indulhat ki máshonnan egyéni életünk, és egyházunk, sőt népünk megújulása, mint Isten Igéjéből! Ezért fájdalmas azt hallani, hogy Svájcban a „szabad gondolkodók” kiadtak egy közleményt, melyben azt kezdeményezik, hogy „Tiltsák be a Bibliát 16 éves kor alatt!”. Az egyetlen fényforrás eloltása nagyon veszélyes. A Biblia megértéséhez az imádság, a Lélekért való könyörgés is szükséges. Az Isten Lelke mutatja meg aktuálisan mindazt a mi számunkra, amit Isten üzen nekünk. Jézusnak a világosság azonnali megragadását sürgető szavait Gyökössy Endre azzal a képpel szemlélteti, amely egy folyosóról szól, amin végig kell mennünk, de az ajtók egymás után záródnak be mögöttünk, s kinyitni újra már nem tudjuk. Ha elmulasztunk egy lehetőséget, az már nem jön vissza – Istennek mindig az aktuális üzenetét kell befogadnunk. Hitünket csak az Istentől rendelt hitvallási helyzetben vallhatjuk meg hitelesen! Amit a média nagy ellenszelében tesz most a Finn Evangélikus Egyház, 32.000 ember lépett ki az adófizetői sorából néhány év alatt, mert azt nyilatkozták vezetői, hogy nem áldják meg a homoszexuális párok házasságát… A ma kihívásaira, ma kell hitvalló választ adnunk. Csak akkor változik egyházunk és gyülekezeteink helyzete, ha mindannyiunk egyéni élete a világosság igéjéről fog tanúskodni. Ezt úgy tehetjük meg, hogy hiszünk a világosságban, aki értünk adta önmagát, hogy most már mi is a világosság fiai lehessünk! S ehhez ma nem csak Lelkét, hanem teste és vére érdemét adja nekünk. Éljünk vele hálaadással! Ámen.

Imádkozzunk: Köszönjük Istenünk, hogy örömünnep az a mikor megtalálunk téged, amikor visszatérünk hozzád és engedelmeskedhetünk szent akaratodnak. Köszönjük kijelentésedet, a Szentírást és Krisztust – a testté lett Igét – akiben megtalálhatjuk életünk teljességét. Legyen Tied a dicsőség mindörökké. Ámen

Megjelent a Zempléni Reformátusok Lapjában XVII. évfolyam 3. számban. 3-4. p.