„A
trónuson ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert
ezek az igék megbízhatók és igazak!”
Jel 21,5.
A
világ kuszasága, és összeomlása egyetlen okra vezethető vissza: nem hallgat a
saját Teremtőjére, Gazdájára, Urára. A helyi kiskirályoknak való megfelelésben
elfeledkezik arról, Akié az igazi hatalom mennyen és földön. Most Ő szól
hozzánk, maga a trónuson ülő, Ő ad nekünk eligazítást a jövőnkre nézve – beavat
minket a terveibe!
Isten arra hív minket, hogy nézzük
végig, ahogy beteljesíti ígéretét. Szeretné, ha látnánk is mindazt, amit
mutatni akar nekünk, ne csak nézelődjünk, ne csak vágyakozzunk, hanem végre
vegyük észre, és saját szemeinkkel lássuk az Ő újjáteremtő munkáját. Ismerjük a
világ végének apokaliptikus képeit – a világ is ismeri és fél, retteg. Mi
viszont tudjuk azt is, hogy ennek a világnak át kell adnia helyét egy új
világnak. Mi ismerhetjük a folytatást is. Isten azért vet véget a jelenvaló,
bűnös világnak, mert az eljövendőben az Ő uralmát ki fogja teljesíteni.
Arra
hív most minket, hogy az Ő újjáteremtő munkáját engedjük érvényre jutni a saját
életünkben, a mi testünkben, lelkünkben. Mert amellett, hogy bizonyos, és
tényként elfogadható, hogy a világnak egyszer objektíve vége lesz: az elemek
recsegve, ropogva összeomlanak; számolnunk kell azzal is, hogy a világnak
szubjektíve is vége lehet. Ha mi meghalunk a világ számára, s már itt a földön
Isten új világában élünk! Ezáltal Isten a mi számunkra mindent újjáteremt:
látszólag ugyanabban a világban élünk, mégis minden más lesz. Ugyanaz marad az
otthonunk, a családunk, a munkánk, a környezetünk - de mivel mi új emberré
lettünk, minden megváltozik, mert mindent Isten szemével fogunk látni: látjuk a
láthatatlant!
Hogyan lehetséges ez? Isten féltő
szeretete viszi ezt végbe. Ahogy megteremtett mindent, ugyanúgy újjá is tudja
azt teremteni. Nekünk csak le kell mondanunk a régiről, a bűnösről,
önmagunkról, s engednünk kell az Ő akaratának, az Ő uralmát kell érvényre
juttatnunk – kompromisszumok nélkül, mert Ő mindent újjá akar teremteni, nem
csak azt, amivel mi elégedetlenek vagyunk!
Ez nem egy
pillanatnyi hangulat Istennél, nem elmúló hóbort – hanem ez az Ő örök időkre
érvényes rendelkezése! Ezért kellett leírnia Jánosnak, ezért erősíti meg az Úr
a maga ellentmondást nem tűrő bizonyosságával – hiszen itt Ő mondja rá az
áment, az ember által közvetített üzenetre! Ez a mi jövőnkre nézve is
megbízható és igaz üzenet az Isten részéről – merjük ezt elfogadni, beépíteni
az életünkbe és életet nyerni általa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése