2015. február 4., szerda

Missziói felelősségünk



Elborzasztanak a hírek? Sokkol a terror? Hallgatni is rossz, mi történik a világban? Az emberiség bűne egyre nagyobb méreteket ölt? Gondolkoztál már rajta, hogy ez a te felelősséged is? Nem lehet mindig, mindent csak az elemzők hideg, tárgyilagos szemével nézni! Nem lehet mindent azokra hárítani, akik részt vettek benne: a terrorért a terroristákat, a felbőszülő hívekért a karikaturistákat… Egyszer végre szembe kell néznie a keresztyénségnek a ténnyel: ezért ő is felelős. Korrektebb módon: ezért mi is felelősek vagyunk!
            Hiába mondod, hogy éppen ott történnek ilyen dolgok, ahol már nincs keresztyénség: a liberális istentagadók, és a fundamentalista iszlám körében! S kényelmesen hátradőlve azt mondod, ezen mi úgysem tudunk változtatni… Csakhogy éppen erről van szó! Honnan és miért, de legfőképpen meddig lesz még liberális istentagadás és fundamentalista iszlám, hogy pusztítsa Isten szép világát, s félelemben tartsa az Ő népét? A keresztyénség bevett válasza az ilyen fenyegetésekre nem a falak építése, nem a hadsereg megerősítése, és nem is a menekülés, vagy szemet hunyás – hanem a misszió volt! Először a zsinagóga részéről jött az üldöztetés – hirdették és élték az evangéliumot az üldözöttek, s az üldözők közül sokan megtértek! Aztán a pogány Róma támadt Krisztus követőire – a mártírok vére magvetés volt! Jöttek a népvándorlás germán törzsei, akik Rómát legyőzték, de kénytelenek voltak behódolni az evangéliumnak! Hasonló a történet a szlávokkal, vikingekkel, magyarokkal. S az új világban sem történt ez másként.
            Mi történt a keresztyénséggel? Elvesztette erejét? Elhagyta Istene? Vagy mi keresztyének hagytuk el Istenünket, és a Tőle kapott küldetésünket? Sikertelen iszlám misszió, keresztyénség utáni társadalmak – Krisztus nélküli világ! Nem csoda hát, ha rosszul érezzük magunkat benne… Nekünk ugyan nincs olyan küldetésünk, hogy tegyünk mindenkit keresztyénné, de ha nem sikerülne, akkor öljük meg… De egy kicsit határozottabban kellene hirdetnünk az evangéliumot. Azzal a bizonyossággal, amit az alexandriai Kelemen által idézett gnosztikus Mátyás Evangéliuma így fogalmazott meg: „ha egy a kiválasztottak szomszédja közül vétkezett, vétkezett a kiválasztott, mert ha úgy viselkedett volna, ahogyan a tanítás tolmácsolja, életformájával olyan tekintélyre tett volna szert szomszédja előtt, hogy a szomszéd nem vétkezett volna.[1]
            Minket nem a demokrácia, a tolerancia és a szólásszabadság fog megmenteni; hanem Krisztus! Hozzá kell ragaszkodnunk, és Róla kell bizonyságot tennünk akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő!


[1] Ókeresztény Írók 2.: Apokrifek, Szerk: Vanyó László, Szent István Társulat, Bp. 1980. 283 p. az idézet a Sztromateisz VII. 13-ból való.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése