Elborzasztanak a hírek? Sokkol a
terror? Hallgatni is rossz, mi történik a világban? Az emberiség bűne egyre
nagyobb méreteket ölt? Gondolkoztál már rajta, hogy ez a te felelősséged is?
Nem lehet mindig, mindent csak az elemzők hideg, tárgyilagos szemével nézni!
Nem lehet mindent azokra hárítani, akik részt vettek benne: a terrorért a
terroristákat, a felbőszülő hívekért a karikaturistákat… Egyszer végre szembe
kell néznie a keresztyénségnek a ténnyel: ezért ő is felelős. Korrektebb módon:
ezért mi is felelősek vagyunk!
Hiába
mondod, hogy éppen ott történnek ilyen dolgok, ahol már nincs keresztyénség: a
liberális istentagadók, és a fundamentalista iszlám körében! S kényelmesen
hátradőlve azt mondod, ezen mi úgysem tudunk változtatni… Csakhogy éppen erről
van szó! Honnan és miért, de legfőképpen meddig lesz még liberális istentagadás
és fundamentalista iszlám, hogy pusztítsa Isten szép világát, s félelemben
tartsa az Ő népét? A keresztyénség bevett válasza az ilyen fenyegetésekre nem a
falak építése, nem a hadsereg megerősítése, és nem is a menekülés, vagy szemet
hunyás – hanem a misszió volt! Először a zsinagóga részéről jött az üldöztetés
– hirdették és élték az evangéliumot az üldözöttek, s az üldözők közül sokan
megtértek! Aztán a pogány Róma támadt Krisztus követőire – a mártírok vére
magvetés volt! Jöttek a népvándorlás germán törzsei, akik Rómát legyőzték, de
kénytelenek voltak behódolni az evangéliumnak! Hasonló a történet a szlávokkal,
vikingekkel, magyarokkal. S az új világban sem történt ez másként.
Mi
történt a keresztyénséggel? Elvesztette erejét? Elhagyta Istene? Vagy mi
keresztyének hagytuk el Istenünket, és a Tőle kapott küldetésünket? Sikertelen
iszlám misszió, keresztyénség utáni társadalmak – Krisztus nélküli világ! Nem
csoda hát, ha rosszul érezzük magunkat benne… Nekünk ugyan nincs olyan
küldetésünk, hogy tegyünk mindenkit keresztyénné, de ha nem sikerülne, akkor
öljük meg… De egy kicsit határozottabban kellene hirdetnünk az evangéliumot.
Azzal a bizonyossággal, amit az alexandriai Kelemen által idézett gnosztikus Mátyás
Evangéliuma így fogalmazott meg: „ha egy
a kiválasztottak szomszédja közül vétkezett, vétkezett a kiválasztott, mert ha
úgy viselkedett volna, ahogyan a tanítás tolmácsolja, életformájával olyan
tekintélyre tett volna szert szomszédja előtt, hogy a szomszéd nem vétkezett
volna.”[1]
Minket
nem a demokrácia, a tolerancia és a szólásszabadság fog megmenteni; hanem
Krisztus! Hozzá kell ragaszkodnunk, és Róla kell bizonyságot tennünk akár
alkalmas, akár alkalmatlan az idő!
[1] Ókeresztény
Írók 2.: Apokrifek, Szerk: Vanyó László, Szent István Társulat, Bp. 1980. 283
p. az idézet a Sztromateisz VII. 13-ból való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése