FELÜDÜLÉS ISTENTŐL

„Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.” 3Jn 1,2

Itt a nyár. Mindenki igyekszik pihenni, feltöltődni, regenerálódni a nyári szünidő szabadsága alatt. De adódik a kérdés: mennyire lehet jó dolga a mi testünknek a lelkünk jóléte nélkül? Felüdülhet-e a test, ha a lélek terhe csak egyre nő? Meggyógyul-e a test, ha a lélek beteg marad? Látszatra lehet. Ideig óráig talán. De helyesen a nagyobb hangsúly mégis a lelki dolgokra kell hogy essen a testi dolgokkal szemben!

Ismerjük az istentagadó ateista diktatúra Istentől rendelt sorsát. Miután egyházakat és az egyének lelkét elsorvasztotta, összeomlott gazdaságilag. A lelki katasztrófát követte a testi, anyagi végzet. S látjuk a közelmúlt egyházat, erkölcsöt és lelki értékeket háttérbe szorító politikájának eredményét, a gazdasági válságot, anyagi csődöt. Az egyház és a lelki élet gettóba zárása; vagy ha úgy tetszik a politikai hatalom és a közélet egy isten nélküli falanszterbe való bezárása – akármelyik képet választjuk is ugyanaz a rémisztő valóság néz ránk vissza, amely azt mutatja, hogy ahogy halálra ítélték a lelket, úgy mondták ki saját halálos ítéletüket is.

Az egyházi iskolákat is anyagi megszorítások, szigorú ellenőrzések, jogalap nélküli feljelentések, az egyenlő feltételekből való kirekesztések érték az elmúlt években. S mi lett az eredménye? Élünk! Lelkileg megerősödtünk – s ennek megfelelően az anyagi ügyeink is rendezettek, s a Református Általános Iskola Cegléden is népszerűbb, mint valaha… 

Számunkra tehát áldásként realizálódott a János által megfogalmazott jókívánság. Lelki dolgaink rendezettsége, őszinte Istenre figyelésünk, íme, kihatással van intézményünkre, anyagi ügyeinkre is. Viszont hányan vannak, akik úgy érzik ez a jánosi mondat átkot hordoz az ő számukra, mert nem törődnek lelkükkel, betegek, elhordozhatatlan terhet hordoznak lelkükben. Ez pedig mint egy időzített bomba ott ketyeg életük mélyén: nap mint nap az összeomlás szélén állnak.

Ha tehát szeretnénk felüdülni, akkor először a lelkünk számára kell felüdülésről gondoskodnunk, s csak utána jöhet a test! Fordított esetben azt a gyakran ismétlődő mondatot fogjuk mi is visszhangozni: „Nyaralás után fáradtabb vagyok, mint előtte…”. Engedjük, hogy Isten felüdítsen minket, akkor fogunk testestől-lelkestől felüdülni, sőt képesek leszünk másokat is felüdíteni. S megértjük Isten csodálatos titkát is: aki másokat felüdít, az maga is felüdül! Úgy legyen!