Hiszek egy Istenben!

„Halld meg, Izráel: az ÚR, a mi Istenünk az egyetlen ÚR! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”  5Móz 6,4-5.

         Isten egyetlensége olyan alapvető dolog, amit ritkán kérdőjeleznek meg emberek. Leginkább azok, akik semmiben nem hisznek. A hétköznapi életünk mégis elég gyakran mást mutat: vagy elfeledkezünk Istenről, vagy mást is ugyanabban a tiszteletben és imádatban részesítünk, ami csak Neki jár! Mit tanít erről a Szentírás? Hogyan segít nekünk Isten igéjének világossága, hogy egyedül Őt imádjuk?

         Azt mondja mindenek előtt: „Halld Izráel”. Kijelenti az igazságot. Megosztja választottjával a Rá vonatkozó helyes ismeretet. Odaszólítja magához, és tanítja népét. Nem neheztel, mondván, hogy már mióta itt vagyok veled, és még mindig nem ismersz?! Nem kéri számon parancsolatát – hiszen a Tízparancsolat nemrég hangzott el, s az éppen azzal kezdődik: „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (5Móz 5, 6-7). Nem büntet és nem dühöng; hanem szeretettel lehajol hozzánk, megvárja míg Rá figyelünk, s utána kinyilatkoztatja Önmagát. S ez nem csak az ószövetségi időben volt így, hiszen ezt tette Jézus is a tanítványaival. S ezt tesz velünk, ma élő választottjaival is. Magához hív és tanít, Lelkével olyan dolgokat oszt meg velünk a mi Atyánk, amit test és vér nem ismerhet meg (Mt 16,17). Biztos ismersz olyan embert, aki rengeteg idővel, energiával azon van, hogy a Bibliából megismerje Istent – s látod, hogy nem jut előbbre, mert olyan alapvető dolgokat nem ért, ami neked, hívő embernek természetes, de neki, aki nincs kapcsolatban az Úrral nem bír megérteni. Isten nem mindenkivel ismerteti meg magát. Csak a választottakkal. Boldog lehetsz, ha ismered Őt!

         A folytatásban megtudhatja a nép: „az Úr, a mi istenünk”. A bemutatkozás elengedhetetlen. Az Úr a mi Istenünk – és nem Egyiptom istenségei, nem a Baálok, nem a Gonosz, és ne egy embert kell istenként tisztelnünk… Kétségbe sem kell esnünk, hogy nekünk nincs Istenünk, vagy rólunk elfeledkezik a mi Urunk, hiszen az Ő neve éppen azt jelenti: az vagyok, aki veled leszek (2Móz 3,14). Ha valakire számíthatsz az életben, az nem más, mint az élő Isten. Ha valakiben megbízhatsz, hogy teljesíti ígéreteit, akkor az Ő. Ő így mutatkozik be a Bibliában.

         Az Istennel való kapcsolatunk kizárólagosságot is jelent, mert azt mondja: „a mi Istenünk az egyetlen ÚR”. Ha Őt imádjuk, Őt hívjuk segítségül, Benne bízunk – akkor nem megyünk máshoz is, bebiztosítva magunkat, hátha valamelyikőjük tud segíteni. Nem versenyeztethetjük meg a szellemi hatalmasságokat és erőket. Az Úr kijelentésére csak hittel hűséggel és szeretettel tudunk válaszolni. Hittel: újra és újra megvallva a világ előtt, és saját magunknak is összegezve: „Hiszek egy Istenben!”. S ezzel a hittel tudunk átjutni az élet nehézségein, ez által a hit által értünk meg dolgokat, történnek velünk csodák, mert ebben találkozunk Istennel. A hűség pedig egy kapcsolatban alapvető dolog. Nem feledkezünk el Róla, nem bízunk másban – csak Őbenne! Ő az első, akivel megosztjuk örömünket és bánatunkat. Mindennel Hozzá rohanunk, mint a gyermek a szüleihez. S mindezt nem félelemből, vagy rettegésből tesszük, hanem szeretetből. Isten önkijelentő szeretetére mi is csak szeretettel felelhetünk. Nem képmutató, számító, érdekkel terhelt szeretettel, hanem őszinte gyermeki szeretettel, amely teljes lényünket áthatja, ízig-vérig átjár minket. S ennek megfelelően Istennel kapcsolatban minden dolgunkat szeretetteljesen tudjuk véghezvinni. Azt is el kell mondanunk, hogy ez sem tőlünk van – ez is az Ő ajándéka, az Ő szeretetéből fakad!