1. A gyülekezet Isten választott népe

Az öt memoriter a témához:

„Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben. A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, folyóvizeket a kietlenben, hogy inni adjak választott népemnek. A népnek, amelyet magamnak alkottam, hogy hirdesse dicséretemet.” (Ézs 43,19-21)

„Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket. Most azért, ha figyelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én népem valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. És papok birodalma és szent nép lesztek.” (2Móz 19,4-6)

„Hiszen az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy. Téged választott ki az ÚR, a te Istened, hogy saját népe légy neki minden nép közül e föld színén. Nem azért szeret az ÚR, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért hozott ki titeket az ÚR hatalmas kézzel, és azért szabadított meg a szolgaság házából, az egyiptomi fáraó kezéből, mert szeret titeket az ÚR, és megtartja az esküt, amellyel megesküdött atyáitoknak.” (5Móz 7,6-8)

„Ilyeneknek hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, amint Hóseásnál is mondja: Azt, amelyik „nem népem”, népemnek hívom, és a „nem szeretettet” szeretettnek. És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: „Ti nem vagytok az én népem”, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni.” (Róma 9,24-26)

„Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek.” (1Pt 2,9-10)

I.                 A név

Az egyház elnevezés a görög küriakon kifejezésből ered, ami magyarul azt jelenti: „az Úr háza”. Ez húzódik meg az angol church, a holland kerk, a német Kirche szó mögött is. A magyar egyház szavunk az egy = szent, üdv szó egykori jelentését őrizte meg; az egyház tehát „szent ház”, „üdv ház”, „üdvösség háza”. Az Újszövetség görög kifejezése az egyházra: ekklészia – ami a „kihívottak / elhívottak közösségé”-re utal. Ez az ószövetségi qahal és ’edá kifejezések LXX-beli megfelelője, szemben a zsidóság által használt szünagógé-val.

II.               A két szövetség két népe

Izrael, mint Isten választott népe, az egyház előképe. Az egyház biblikus önértelmezése Izrael ószövetségi önértelmezésére nyúlik vissza. A qahal JHWH, az Úr gyülekezete arról szól, hogy Isten maga köré gyűjti népét, először a Sinai hegyen, hogy hallgassák szavát, ahhoz igazodjanak és nagy tetteiért magasztalják őt. Ezután a 12 törzsből álló nép, amely a pátriárkáknak adott ígéret szerint alakult ki (1Móz 12,2; 15,5; 26,4), úgy szerepel, mint Isten kiválasztott népe, amelyet szövetséggel magához kötött és lefoglalt (5Móz 5,2; 7,6; 2Móz 6,7; 19,5). A kiválasztás alapja nem a nép kiválósága (5Móz 7,7), hanem Isten szeretete (7,8) és ígéretéhez való ragaszkodása.

Az egyház kezdettől fogva úgy értelmezte magát, mint az új, eszkatologikus nép: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok” (1Pt 2,9), s ebbe már beletartoznak a megtért pogányok is. Ezt a népet az Isten Fia vére árán szerezte (1Pt 1,19; ApCsel 20,28). A Tit 2,14 és az ApCsel 15,14 szerint Isten úgy látta jónak, hogy a pogányokból népet készítsen nevének. A Zsid 4,9 szerint az egyház a vándorló nép, amely még várja az igazi szombati nyugalmat, de megvalósul benne a szívbeli engedelmesség és az új szövetség, amelyről Jer 31,31-34 beszélt. A régi és az új nép között megvan az összefüggés: az új nép is kegyelmi kiválasztásnak köszöni létét (1Pt 2,10), s azt már új szövetség köti Istenhez (Lk 22,20: 1Kor 11,25). A régi Izrael a kiválasztottság által elkülönült a pogányoktól, az új szövetségbe minden nemzet meghívást kapott.

Az ószövetségi és az újszövetségi nép összehasonlítható, párhuzamba állítható:

	Ószövetség	Újszövetség
Kiválasztás alapja	Ábrahámban	Jézus Krisztusban
Az ígéret	1Móz 12,1-3	Jer 31,31-34
A szövetség	Sinai hegyen	Golgotán
Néphez tartozás	Vér szerinti származás	Krisztusban való hit
A kettő viszonyában	Testi Izrael	Lelki Izrael

III.              Az Isten népe kifejezés értelmezése

1.      Kiválasztás

Az Isten népét maga az Úr választja ki! Nem mi választjuk Őt, hanem Ő választ minket. Választása nem érdemeken múlik, hanem az Ő szeretetén. A választás soha nem jelent érdemeket, előjogokat, csak lehetőséget!

2.      Szövetség

Isten kiválasztását mindig szövetséggel pecsételi meg (Noé, Ábrahám, Dávid, Jézus). A szövetség tartalmazza a két fél kötelezettségeit és jogait.

3.      A néphez tartozás feltételrendszere

Isten dönti el, hogy kit fogad el és milyen feltételekkel. Ő mondja meg, hogy meddig viseli el a bűnös embert. Az Ószövetségben ez a Törvény cselekvését jelenti. Az Újszövetségben pedig a Jézus Krisztusban való hitet, és az Ő Úrnak vallását!

4.      Ez az elnevezés a látható népre vonatkozik

Isten népe nem egy láthatatlan, elvont fogalom, hanem konkrét, kézzel fogható, látható emberek összessége. A testi Izrael esetében ez egyértelmű, de a lelki Izraelnél is a látható egyházat jelöli, nem a láthatatlant. Tehát a nép szociológiai, kultuszi megjelenését. Az intézményesült egyházat.

5.      Isten népe a földi keretek között nem tökéletes

A néphez hozzátartoznak az Ákánok (Józs 7), valamint az Anániások és Szafirák (ApCsel 5). Isten a bűnösöket választotta ki, és adott nekik lehetőséget a Vele való közösségre.

6.      Isten kihívása elkülönít a többi néptől

A választott nép tagja Istennel van közösségben, ezért nem élhet, viselkedhet, gondolkozhat úgy, mint mások. Más az értékrend – mások a szokások.

7.      Isten elhívásának célja van

A cél az Ígéret Földjére való bejutás, s ott az Istennel való közösség megélése, az Ő dicsőségének hirdetése.

IV.             Isten népéhez való tartozás gyakorlati megvalósulása

„És ti kinek tartotok engem? – kérdezte őket. Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És neked adom a mennyek országának kulcsait: amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz, és amit feloldasz a földön, oldva lesz a mennyekben is.” (Mt 16,15-19)

Aki az egyházhoz csatlakozik, előtte Jézussal kell találkoznia, a Lélektől kijelentést kell kapnia, azt el kell fogadnia, s erről bizonyságot kell tennie:

1.      Személyes találkozás Jézussal

2.      Isten kijelentése

3.      Isten kijelentésének elfogadása

4.      Bizonyságtétel

V.               Isten népének ismertetőjegyei

1.      A Szentlélek vezetése

„Ez az, amit megjövendölt Jóel próféta: És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kitöltök Lelkemből mindenkire, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomást látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és prófétálnak.” (ApCsel 2,16-18) és „Ha pedig én Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa.” (Mt 12,28) – A Lélek kitöltetésében Isten népének van része. Isten népe a Szentlélek temploma: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.” (1Kor 3,16-17). S benne a nép minden tagja a Szentlélek temploma: „Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19). Ők épülnek fel élő kövekként lelki házzá: „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Pt 2,5), és „akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus. Benne van az egész épület összeillesztve, és benne növekszik szent templommá az Úrban, akiben ti is együtt épültök a Lélek által Isten hajlékává.” (Ef 2,20-22). „Ahol az Isten Lelke van, ott van egyház.” (Ireneus) „Akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé” (Róma 8,9). Úr és szolga viszony. Hogyan történik a Lélek vezetése? A Lélek a kijelentés által (ApCsel 8,29; 10,19-20; Gal 2,2), angyalok által (ApCsel 8,26; 10,5-6; 12,6-11; 27,23-25), látomások által (ApCsel 16,9-10), indítással (Lk 4,1; 5,17) vezet minket.

2.      Szeretetközösség

Jézus példát adott: „Úgy szeressétek egymást…” – Jn 13,34-35; 15,12. A Lélek által az Isten szeretete betölti a szíveket: „Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Róma 5,5). Ez nem csak érzelem, nem csak szavak – hanem életforma: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.” (1Jn 3,18). 

3.      Szentek közössége

„öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Ef 4,24) A szentek közössége tehát az újjáteremtett, új emberek közössége. Ez nem azonnali eredmény, hanem folyamat: „Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek mögöttem vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekifeszülve célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért, amely Krisztus Jézusban van. Akik tehát tökéletesek, azoknak így kell gondolkozniuk, de ha ti valamiben másként gondolkoztok, Isten azt is ki fogja jelenteni nektek.” (Fil 3,13-15); ezért érdemes fáradozni, mert elérhető: „Őt hirdetjük, intve minden embert és tanítva minden embert teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztus Jézusban.” (Kol 1,28); „Ezért elhagyva a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk a tökéletességre.” (Zsid 6,1).

4.      Hívők közössége

„Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, sőt azoknál nagyobbakat is tesz, mert én az én Atyámhoz megyek. Akármit kértek majd az én nevemben, megteszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, megteszem azt.” (Jn 14,12-14): Tehát, aki hisz Jézusban, azt cselekszi, amit ő tett.

5.      Só és világosság

„Ti vagytok a föld sója; ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5,13-14). Azok a világ világossága, akiket „a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el” (1Pt 2,9), akik követik őt, aki „a világ világossága” (Jn 8,12). Jézus a világítás módját is megadja: „Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16), és „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt,” (Fil 2,5).

6.      Megéli küldetését

A parancs: „Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18kk). Annak szívbeli megélése: „Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20).

7.      Öröm

Forrása: Isten, és a Vele való közösség. – 1Tim 1,11 szerint: Boldog Isten; akinél teljes öröm van (Zsolt 16,11). Isten be akar minket tölteni ezzel az örömmel: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13).

VI.             Az Egyház és Izrael viszonya

Jézus beszél arról, hogy a Választott Népen kívül vannak neki más akolból való juhai (Jn 10,16). Pál apostolnak mindvégig nehézséget jelentett választ adni arra a kérdésre, hogy Isten elvetette-e az ő népét. Ebből a vívódásból született a Róma 9-11.

A témát részletesen bemutatja: Tatai István: Az egyház és Izrael című könyve.

VII.            Az én gyülekezetem, mint Isten népe

Érdemes a fent elmondottakat, leírtakat a saját életünkre, gyülekezetünkre alkalmazni.

Ehhez kérdések:

-        Isten népéhez tartozom én?

-        kiválasztott vagyok?

-        Szövetséget kötött velem Isten?

-        A gyülekezetemet a Lélek vezeti?

-        Az én gyülekezetem szeretetközösség?

-        Megéljük mi a küldetésünket?