2018. február 9., péntek

9. Isten dicsőségének munkálása: istentiszteletben



Memoriterek
1.      Zsolt 50,1-2: „Az Istenek Istene, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionról ragyog föl az Isten.”
2.      Mt 18,20: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
3.      Jn 17,4: „Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzek.”
4.      Jn 20,19-23: „Már este volt azon a napon, a hét első napján, és a zsidóktól való félelem miatt az ajtók is zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek! És ahogy ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig örvendeztek, hogy látják az Urat. Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így szólt: Vegyetek Szentlelket! Akiknek bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azokéi megmaradnak.
5.      Róm 12,1-2: „Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.

I.                    A keresztyén istentisztelet elnevezése, meghatározása
Az Ószövetségben Isten közösségvállalása az emberrel hozza létre az első istentiszteleteket. Az állandó istentiszteletet az teszi lehetővé, hogy Isten az Ő népe között lakik. Elnevezése eleinte a szolgálatra (abodah, seret) és az áldozatra (qorban) utalt, később pedig magára az összejövetelre (szünagógé). Az ószövetségi istentiszteletben alapvetően Isten cselekszik. Isten közeledésére az ember szavakkal, tettekkel és egész egzisztenciája felajánlásával válaszol, amiben a papságnak közvetítő szerepe van. A szentély az Úrral való találkozás helye, ahol Ő megjelenik. Ez a megjelenés szenteli meg a helyet, időt, tárgyakat, személyeket. Az áldozat az ember ajándéka Istennek, amely kifejezi a bűnös bűnhődését, és Isten kiengesztelődését, közben a kiontott vér pedig eltörli a bűnt.   
Az Újszövetségben a LXX által használt görög kifejezések (latreia, thűszia, thrészkeia, leiturgia) mellett a keresztyén istentisztelet megnevezésére az „összegyülekezés”, „együttlét” (szünerkheszthai, szünageszthai) szavakat használja (1Kor 5,4; ApCsel 2,44; 4,31; 20,7; Mt 18,20). Természetesen megjelenik a központi cselekmény, az úrvacsora jelentőségét hangsúlyozó megnevezés is: a „kenyér megtörése” (klaszisz tu artu – ApCsel 2,42; 2,46; 20,7; 20,11); „úrvacsora” (küriakon deipnon – 1Kor 11,20); az „úrnak asztala” (trapeza küriu – 1Kor 10,21).[1] Lényegét tekintve az újszövetségi istentisztelet beszéddel (Ige) és tettekkel (sákramentum) való Krisztus-hirdetés, amit emberi válaszként az imádság egészít ki. Az istentisztelet nem korlátozható a templomi liturgiára, hanem kiterjed az egész emberi életre. Az istentiszteleten Isten és ember találkozik és párbeszédet folytat.
A keleti egyházban általánossá vált a görög liturgia kifejezés az istentiszteletre. Nyugaton az officium, actio sacra elnevezések után terminus technicus lett a missa – magyarul mise elnevezés.
A mi istentisztelet megnevezésünk az ember Isten előtti hódolatát adja vissza, ami némelyek szerint a bibliai istenfélelem (jirat JHWH, euszebeia) fogalmához áll közel.[2] Mások szerint viszont ügyetlen ez a megnevezés, mert elhomályosítja a lényeget, hogy Isten az, aki szolgál nekünk az istentiszteleten![3]
Istentiszteleten Isten szabályokban rögzített, rendszeres tiszteletét értjük. Ehhez hozzátartoznak az istentiszteleti helyek, tárgyak, idők, rítusok és cselekmények (ima, zene, ének, igehirdetés, hitvallás, sákramentumok, áldás), felszentelt személyek. 

II.                  Az istentisztelet elemei
A keresztyén istentisztelet ősképe Ágendánk szerint a Jn 20,19-23-ban szerepel, itt jelenik meg mindaz, ami szükséges egy istentisztelethez[4]:
1.      Krisztus jelenléte: nem csupán róla van szó, hanem Ő maga jelenik meg!
2.      Ő adja önmagát és bűneink bocsánatát.
3.      Ő – saját küldetése folytatásaképpen – küldi misszióba népét az evangélium hirdetésére.
4.      Ehhez adja népének a Szentlelket.
Fontos megkülönböztetés vonatkozik az istentiszteleten az állandó (vagy kötött) és a változó elemekre.
Állandó elemek: Apostoli köszöntés, Miatyánk, áldás, Hitvallás…
Változó elem: énekek, imádságok, igehirdetés…
Vannak elemek, amelyekben Isten szól hozzánk (Ige, Igehirdetés, Áldás), s vannak amelyekben mi válaszolunk Neki (Ima, Ének, Hitvallás).   

III.                Az istentisztelet célja Isten dicsőítése
A keresztyén istentisztelet Jézus Krisztusban válik lehetségessé. Ő engesztelte ki az Atyát, és állította helyre Isten és ember közösségét. A Szentlélek ebbe a helyreállított közösségbe hív minket. Krisztus úgy foglalta össze emberi testben végzett szolgálatát főpapi imájában, hogy „Én dicsőítettelek téged e földön” (Jn 17,4)! Ennek megfelelően a mi istentiszteletünk is Isten dicsőségének munkálásában kell, hogy álljon. Őt kell az egész istentiszteletünkkel dicsőítenünk! Mindennek Róla kell szólnia, Őt kell dicsőítenie!
Minden más csak Isten dicsőítése után következik. Az ember hitbeli épülése, a lélek vigasztalása, a lelki sebek gyógyulása, a közösség megélése – ezek mind-mind alá vannak rendelve Isten dicsőségének, és válhatnak fontosabbá…  

IV.               Az istentisztelet, mint istendicsőítés alapvető jellemzői
A Jézus szavai szerint: „Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” (Jn 4,24). Tudjuk, hogy a mi istentiszteletünk az anyagi világban történik, de nem válhat fontosabbá a külső feltétel a belső tartalomnál! A templom, az orgona nem lehet fontosabb Isten Igéjénél, az Istentiszteletnél! A hangsúly mindig a lelki részen kell, hogy legyen.
Ugyanígy az emberi rész nem kaphat nagyobb hangsúlyt az istentiszteleten, mint az Isten kijelentése! Emberi szolgálat nem homályosíthatja el Isten jelenlétét! Mindig Istennek kell a középpontban lenni!
Az istentiszteleten Isten dönt mindenről: az általa kiválasztott helyen, az általa felszentelt személyek, az Ő szavát közvetítik az Általa meghatározott módon, az Általa kiválasztott gyülekezetnek!
Mivel Isten a legjobbat érdemli, ezért minden hanyagság, nemtörődömség, mulasztás, középszerűség, igénytelenség elvesz Isten dicsőségéből, és vétekbe viszi a közösséget. Törekednünk kell a tökéletességre, mert az illik Istenhez (Mt 5,48)!

V.                 Istent dicsőítő istentiszteletünk haszna
 Isten jelenlétét semmi nem pótolhatja a gyülekezetben! Az istentisztelet lényegét jelenti az Istennel való hetenkénti találkozás. Isten jelenlétében minden megváltozik: gyógyulnak az élet sebei, helyreállnak az emberi kapcsolatok, mert eltűnik a bűn – bocsánatot nyer, és új életet teremt a Lélek! Egy vasárnapi istentisztelet erőt ad a hétköznapokhoz. Helyreteszi az értékrendünket. Jelenvalóvá teszi Istent.
Nem az emberi szükségletekre, emberi emóciókra, evilági praktikákra kell figyelnünk az istentisztelettel kapcsolatban, hanem kizárólag Isten dicsőségére. Minden új gyakorlattal, szokással kapcsolatban egyetlen jogos kérdés van teológiailag: Isten dicsőségét szolgálja? Ha nem, akkor nem érdemes vele foglalkozni. Ha igen, akkor helye van az istentiszteleten.




[1] Karl-Heinrich Bieritz: Liturgik. 4-5p. alapján.
[2] Kádár Ferenc: Liturgika. Sárospatak, 2013. 7. p.
[3] Hafenscher Károly: Liturgika. Luther Kiadó. 2010. 25. p.
[4] Pásztor János: Liturgika. Komárom 2005. 52-53. p.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése