Memoriterek
1.
Zsolt
50,1-2: „Az Istenek Istene, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől
napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionról ragyog
föl az Isten.”
2.
Mt
18,20: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok
közöttük.”
3.
Jn
17,4: „Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát,
amelyet rám bíztál, hogy végezzek.”
4.
Jn
20,19-23: „Már este volt azon a napon, a hét első napján, és a
zsidóktól való félelem miatt az ajtók is zárva voltak, ahol egybegyűltek a
tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség
nektek! És
ahogy ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig
örvendeztek, hogy látják az Urat. Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek!
Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így
szólt: Vegyetek Szentlelket! Akiknek bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot
nyernek, akikéit megtartjátok, azokéi megmaradnak.”
5.
Róm
12,1-2: „Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy
szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos
istentiszteletetek. És ne
szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása
által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.”
I.
A keresztyén istentisztelet
elnevezése, meghatározása
Az Ószövetségben Isten közösségvállalása az emberrel
hozza létre az első istentiszteleteket. Az állandó istentiszteletet az teszi
lehetővé, hogy Isten az Ő népe között lakik. Elnevezése eleinte a szolgálatra (abodah, seret) és az áldozatra (qorban) utalt, később pedig magára az
összejövetelre (szünagógé). Az
ószövetségi istentiszteletben alapvetően Isten cselekszik. Isten közeledésére
az ember szavakkal, tettekkel és egész egzisztenciája felajánlásával válaszol,
amiben a papságnak közvetítő szerepe van. A szentély az Úrral való találkozás
helye, ahol Ő megjelenik. Ez a megjelenés szenteli meg a helyet, időt,
tárgyakat, személyeket. Az áldozat az ember ajándéka Istennek, amely kifejezi a
bűnös bűnhődését, és Isten kiengesztelődését, közben a kiontott vér pedig
eltörli a bűnt.
Az Újszövetségben a LXX által használt görög
kifejezések (latreia, thűszia,
thrészkeia, leiturgia) mellett a keresztyén istentisztelet megnevezésére az
„összegyülekezés”, „együttlét” (szünerkheszthai,
szünageszthai) szavakat használja (1Kor 5,4; ApCsel 2,44; 4,31; 20,7; Mt
18,20). Természetesen megjelenik a központi cselekmény, az úrvacsora
jelentőségét hangsúlyozó megnevezés is: a „kenyér megtörése” (klaszisz tu artu – ApCsel 2,42; 2,46;
20,7; 20,11); „úrvacsora” (küriakon
deipnon – 1Kor 11,20); az „úrnak asztala” (trapeza küriu – 1Kor 10,21).[1]
Lényegét tekintve az újszövetségi istentisztelet beszéddel (Ige) és tettekkel
(sákramentum) való Krisztus-hirdetés, amit emberi válaszként az imádság egészít
ki. Az istentisztelet nem korlátozható a templomi liturgiára, hanem kiterjed az
egész emberi életre. Az istentiszteleten Isten és ember találkozik és
párbeszédet folytat.
A keleti egyházban általánossá
vált a görög liturgia kifejezés az
istentiszteletre. Nyugaton az officium,
actio sacra elnevezések után terminus technicus lett a missa – magyarul mise elnevezés.
A mi istentisztelet megnevezésünk az ember Isten előtti hódolatát adja
vissza, ami némelyek szerint a bibliai istenfélelem (jirat JHWH, euszebeia) fogalmához áll közel.[2]
Mások szerint viszont ügyetlen ez a megnevezés, mert elhomályosítja a lényeget,
hogy Isten az, aki szolgál nekünk az istentiszteleten![3]
Istentiszteleten Isten szabályokban
rögzített, rendszeres tiszteletét értjük. Ehhez hozzátartoznak az
istentiszteleti helyek, tárgyak, idők, rítusok és cselekmények (ima, zene, ének,
igehirdetés, hitvallás, sákramentumok, áldás), felszentelt személyek.
II.
Az istentisztelet elemei
A keresztyén istentisztelet ősképe Ágendánk szerint a Jn
20,19-23-ban szerepel, itt jelenik meg mindaz, ami szükséges egy
istentisztelethez[4]:
1.
Krisztus jelenléte: nem csupán róla van szó, hanem Ő maga jelenik meg!
2.
Ő adja önmagát
és bűneink bocsánatát.
3.
Ő
– saját küldetése folytatásaképpen – küldi misszióba népét az evangélium
hirdetésére.
4.
Ehhez
adja népének a Szentlelket.
Fontos megkülönböztetés vonatkozik az istentiszteleten az
állandó (vagy kötött) és a változó elemekre.
Állandó elemek: Apostoli köszöntés, Miatyánk, áldás,
Hitvallás…
Változó elem: énekek, imádságok, igehirdetés…
Vannak elemek, amelyekben Isten szól hozzánk (Ige,
Igehirdetés, Áldás), s vannak amelyekben mi válaszolunk Neki (Ima, Ének,
Hitvallás).
III.
Az istentisztelet célja Isten
dicsőítése
A keresztyén istentisztelet Jézus Krisztusban válik
lehetségessé. Ő engesztelte ki az Atyát, és állította helyre Isten és ember
közösségét. A Szentlélek ebbe a helyreállított közösségbe hív minket. Krisztus
úgy foglalta össze emberi testben végzett szolgálatát főpapi imájában, hogy „Én dicsőítettelek téged e földön” (Jn
17,4)! Ennek megfelelően a mi istentiszteletünk is Isten dicsőségének
munkálásában kell, hogy álljon. Őt kell az egész istentiszteletünkkel
dicsőítenünk! Mindennek Róla kell szólnia, Őt kell dicsőítenie!
Minden más csak Isten dicsőítése után következik. Az ember
hitbeli épülése, a lélek vigasztalása, a lelki sebek gyógyulása, a közösség
megélése – ezek mind-mind alá vannak rendelve Isten dicsőségének, és válhatnak
fontosabbá…
IV.
Az istentisztelet, mint
istendicsőítés alapvető jellemzői
A Jézus szavai szerint: „Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell
őt imádniuk.” (Jn 4,24). Tudjuk, hogy a mi istentiszteletünk az anyagi
világban történik, de nem válhat fontosabbá a külső feltétel a belső
tartalomnál! A templom, az orgona nem lehet fontosabb Isten Igéjénél, az
Istentiszteletnél! A hangsúly mindig a lelki részen kell, hogy legyen.
Ugyanígy az emberi rész nem kaphat nagyobb hangsúlyt az
istentiszteleten, mint az Isten kijelentése! Emberi szolgálat nem
homályosíthatja el Isten jelenlétét! Mindig Istennek kell a középpontban lenni!
Az istentiszteleten Isten dönt mindenről: az általa
kiválasztott helyen, az általa felszentelt személyek, az Ő szavát közvetítik az
Általa meghatározott módon, az Általa kiválasztott gyülekezetnek!
Mivel Isten a legjobbat érdemli, ezért minden hanyagság,
nemtörődömség, mulasztás, középszerűség, igénytelenség elvesz Isten
dicsőségéből, és vétekbe viszi a közösséget. Törekednünk kell a tökéletességre,
mert az illik Istenhez (Mt 5,48)!
V.
Istent dicsőítő istentiszteletünk
haszna
Isten jelenlétét semmi
nem pótolhatja a gyülekezetben! Az istentisztelet lényegét jelenti az Istennel
való hetenkénti találkozás. Isten jelenlétében minden megváltozik: gyógyulnak
az élet sebei, helyreállnak az emberi kapcsolatok, mert eltűnik a bűn –
bocsánatot nyer, és új életet teremt a Lélek! Egy vasárnapi istentisztelet erőt
ad a hétköznapokhoz. Helyreteszi az értékrendünket. Jelenvalóvá teszi Istent.
Nem az emberi szükségletekre, emberi emóciókra, evilági
praktikákra kell figyelnünk az istentisztelettel kapcsolatban, hanem kizárólag
Isten dicsőségére. Minden új gyakorlattal, szokással kapcsolatban egyetlen
jogos kérdés van teológiailag: Isten dicsőségét szolgálja? Ha nem, akkor nem
érdemes vele foglalkozni. Ha igen, akkor helye van az istentiszteleten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése