Bibliai alapfogalmak: Hit és cselekedet

9. Üdvrend:

Hit és cselekedet

Megigazulás – Megszentelődés

Új élet

Memoriterek a témakörhöz

1.      Ef 2,8: „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez,”

2.      Jak 2,24: „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből. Ugyanígy a parázna Ráháb is vajon nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, amikor a követeket a házába fogadta, és más úton bocsátotta el őket? Mert amint halott a test lélek nélkül, úgy halott a hit is cselekedetek nélkül.”

3.      Róma 3,24: „az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Krisztus Jézusban való váltság által”

4.      Fil 1,6: „Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi a Krisztus Jézus napjáig.”

5.      Róma 6,4: „Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámadt Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”

I.                    A hit meghatározása

Hinni azt jelenti, hogy az ember rábírja magát egész egzisztenciájával és engedelmességével az igazság cselekvésére. A hit sem nem egy intellektuális elfogadása Isten kegyelmének; sem nem egy érzelmi ráhangolódás Isten jóságára – hanem egész lényünket és életünket kitöltő aktív válasz a kegyelemre. Ez önmagában Isten ajándéka, mi semmit nem tehetünk érte, de ha megkaptuk, akkor munkába veszi egész életünket.   

II.                  A cselekedetek értelmezése

Más az, amikor a törvényt azért tartja meg valaki, mert abból szeretne üdvösséget nyerni, és más az, amikor a Lélek gyümölcsét termi az élete (Gal 5). A cselekedetek helye nem a megváltás, vagy a megigazulás kiérdemlésénél van, hanem a megszentelődés folyamatában.   

III.                Hit és cselekedet egymáshoz való viszonya

A hit és cselekedet Pál és Jakab teológiájában szembe került egymással. Igazából csak a hangsúlyt tették máshová, de ugyanarról beszéltek. Hiszen a keresztyén embernek a megtéréshez méltó gyümölcsöket kell teremnie. A hit és az életvitel nem válhat el egymástól. Aki elindult a hit útján, annak haladnia kell a megszentelődésben is.  

IV.               Megigazulás (dikaioszüné)

A megigazulás egy jogi kifejezés, ami felmentő ítéletet, vagy sokkal inkább az ítélet felfüggesztését jelenti, s ilyen értelemben kell érteni az igazzá nyilvánítást is. Isten mondja ki felettünk ezt a bírói ítéletet. Elmarasztalnak bűneinkért, de felfüggesztik az ítélet végrehajtását. Ez nem jelenti azt, hogy mi erre méltókká váltunk, hanem ez egyedül Krisztus érdemében való részesedést jelent. Tényleges bűnös voltunk ellenére úgy tekint ránk Isten, mint visszafogadott gyermekeire.

A megigazuláson tehát tőlünk idegen igazságot, beszámított igazságot, Krisztus igazságát kell érteni. Ha Krisztusban vagyunk, akkor Isten Krisztuson át tekint reánk.     

V.                 Megszentelődés

Az apostol arra figyelmezteti a thesszalonikabeli keresztyén gyülekezet tagjait: „az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek!” (1Thessz 4,3). Vannak megtért keresztyének, akik elfogadták a megigazulást anélkül, hogy haladnának előre a megszentelődés útján… A megszentelődés az a folyamat, amit az óember megöldöklése és az újember megelevenedése jelent a keresztyén ember életében. Ez a bűnök elhagyását jelenti és az Istennel való közösség kiteljesedését. Ez nem más mint, hogy újra helyreáll életünk fölött Isten uralma. Megszentelődünk: Isten tulajdonába visszakerül az életünk. A megszentelődés kézikönyve az etika!

VI.               A megigazulás és a megszentelődés egymáshoz való viszonya

Alapvetően nem időbeli egymásutániság, és nem ok-okozati összefüggés van a két lelki történés között. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Nincs egyik a másik nélkül. Az egyik feltételezi a másikat. A megszentelődés a kimondott isteni ítélet kiteljesedése az ember életében.

VII.             Új élet

Lelki értelemben egy teljesen új életet kezdünk élni az újjászületés után. A bűn már nem uralkodik rajta, mert meghalt a bűnnek, Krisztusnak él. Sőt ahogy az apostol mondja: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20).

Meddig lehet így eljutni? Minden bűnt el lehet hagyni? Szentté lehet válni?