2013. október 10., csütörtök

3Mózes 3.




Az áldozat közösséget teremt!
A zebach sölamim (a megnevezés így egyben és külön-külön is használatos, de mindig többes számban) „békeáldozat”-ként való fordítása a görög átírat alapján terjedt el – tartalma szerint inkább „hálaáldozat”. Az ember Isten iránti háláját fejezi különböző élethelyzetekben.
Három fajtája van:
-                     Tódáh – „Istent dicsőítő áldozat” (3Móz 7,12-25; 22,29k)
-                     Nödábáh – „Önkéntes áldozat”, kegyességből fakadó áldozat, előírás és fogadalom nélkül mutatták be (3Móz 7,16k; 22,18-23)
-                     Neder – „Fogadalmi áldozat” (3Móz 7,16).
Nem éles határ választja el ezeket egymástól, alkalmanként átjárhatóak… Nagyrészt ugyanaz a bemutatás technikai része. Különbség: nőstény is lehet, a nödábá pedig kisebb hibákat is elbír!
A mi számunkra a lényeg nem a technikai leírásokban van, hanem abban, ami kimarad a szövegből, mert mindenki tudta: Isten, a pap és a nép (család) közösen fogyasztja el. A vér és a kövérje, a juhféléből az egész farka és a vesék az Úré – ez a java! A papoké a szegy, a jobb comb (3Móz 7,28-34). Az áldozatot bemutatóé, és családjáé a hús többi része – még aznap meg kell enni, és csak aki tiszta az ehet belőle. A húsevés nem volt általános, leginkább közösségi jellege volt, de nem csak a család, hanem maga az Úr és az Ő papja között is. A hálaadás békességet szerez, közösséget hoz létre.
Adjuk meg hálaáldozatként mi is az Úrnak mindazt, ami Őt megilleti: mindenből a legjavát. S akkor közösségünk lesz Vele, és helyre áll a közösségünk egymással is!
Dr. Sándor Balázs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése