2014. április 18., péntek

„Éli, Éli, lamma szabaktani?” (Mt 27,46; Mk 16,34)



Hányan kérdezik ma is: Istenem, miért hagytál el? Miért vagyok beteg, szegény, miért hal meg akit szeretek… Miért nem törődik velem Isten? S most azt halljuk, hogy Jézus is ezt mondja??
Ne felejtsük, Jézus imádkozik a kereszten – kapcsolatban van az Atyával. Mindent megbeszél Vele! A 22. zsoltárt is imádságként mondja el Jézus, mint az üldözött, és jogtalanul elítélt igaz kálváriáját…
A körülötte állók mégsem értik! Ők kívül vannak ezen a kapcsolaton. Ez az imádság nem az ő imájuk… Jézus talán nem is akarja, hogy megértsék: héberül mondja (legalábbis Máté szerint) – ez az Ő bensőséges ügye az Atyával! Ez nem Sámson fájdalmas felismerése, hogy hoppá, elhagyott az Isten.
Miért mondja Jézus azt, hogy elhagyta Őt az Isten? A magára vett bűn miatt Isten nem tudott Vele közösséget vállalni – elhagyta Őt, hogy minket ne kelljen soha elhagynia! A megváltás szent titka ez! A bűneset után tudhatta az ember, hogy halált érdemel, Isten mégsem büntette őt – hanem Fiát büntette helyettünk!
A modern ember, aki eltávolodott Istentől, mert „nem volt szüksége Rá” – most egyedül van a bűnével és a félelmével, a halállal és a gyásszal; de nem tud vele mit kezdeni. Krisztus viszont mindannyiunk segítségére siet, mert szeret minket. Aki hittel belekapaszkodik a keresztbe, az átéli a megbocsátás csodáját!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése